A tanács indoklása szerint Johannis bűnözőknek nevezte azokat a korrupcióval vádolt politikusokat, akiknek meggyűlt a bajuk az igazságszolgáltatással, az államelnök az ártatlanság vélelmét figyelmen kívül hagyva vett egy kalap alá mindenkit, akinek csak „doszárja” van, ezért lakolnia kell. (Mellesleg volt Johannisnak egy másik megjegyzése is a napokban a szociáldemokrata Liviu Dragnea kapcsán, amitől sokaknak szintén magasra ugrott a szemöldöke. Úgy fogalmazott: a PSD-elnök izraeli útja nagyon titokzatos, elképzelni sem tudja, „mit egyezkedett Dragnea ott a zsidókkal”. Cotroceni ura gyorsan visszakozott, hogy jaj, jaj, nem volt a megjegyzésben semmi pejoratív meg sértő … itthon végül elült az ügy.)
A szerdai Johannis-verdiktumra közvetlenül azután került sor, hogy a tanács hatalmas pénzbírságot rótt ki a Times New Romanra. A szatirikus kiadvány Liviu Dragneát altesti örömökben részesítő prostituáltakként jelenítette meg a pártelnök PSD-n belüli nőtársait. Az ActiveWatch ezt a szankciót a szólásszabadság szent nevében durva, megengedhetetlen cenzúrának minősítette.
A CNCD-nél egyik eset éri a másikat: alig telt el néhány hét azóta, hogy a tanács a miniszterelnök asszonyt páviánhoz hasonlító publicistát, Cristian Tudor Popescut marasztalta el sértő megjegyzése miatt, a sértettből sértőként előlépő Dăncilăt viszont felmentette, amiért autistákhoz hasonlított politikusokat.
A véleményszabadság versus emberi méltósághoz, a becsület védelméhez való jog konfliktusának bonyolult jogfilozófiai hátterén túl – hol ér véget a „korlátlan” sajtószabadság és hol kezdődnek a személyiségi jogok, a közszereplők becsületvédelme - néhány konkrét, kézzelfogható következtetés azért levonható az itt egyszusszra felsorolt esetekből. Az egyik: közszereplőink politikai kultúrája továbbra is fordítottan arányos az általuk betöltött pozíciók nagyságával, súlyával. (Mégse kellene még mindig ilyen stílusban vitákat folytatni.) A politikai korrektség, magyarul píszí fogalmának több száz évre visszatekintő hagyománya van kulturált társadalmakban, jó lenne idehaza is megismerkedni vele. Másfelől: egy közszereplőnek a sértődési ingerküszöbe lényegesen magasabb kell hogy legyen, mint az átlagpolgáré, többet ki kell bírnia. Magyarul: személyiségi jogokra hivatkozva nem tussolhat el közérdekű tényeket. Ugyanakkor nagyobb a felelőssége is az átlagpolgárnál, nem mindegy, nem ugyanolyan következményekkel jár, ha a sarki fűszeres, vagy egy szenátor szájából hangzanak el bizonyos kijelentések. És hogy továbbra is ennél a vita-szintnél maradjunk: ha a kollektív megbélyegzésnek számító „bűnöző” jelző, vagy a pávián-hasonlat kimeríti a diszkrimináció fogalmát, ugyanbiza az autizmusnak, mint fogyatékosságnak sértésként emlegetése miért nem az? Joggal merül fel tehát a kérdés: csak mert az a PSD-s kormányfő száján szaladt ki?
És ami a legjobban mardos: ha a CNCD úgy ítélte meg, hogy a Times New Roman viccportálnak a kurvázása, egyebe diszkriminatív a köztisztséget viselő nőkre, mint hátrányos helyzetű, sebezhető kisebbségi csoportra nézve, mivel felerősíti a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, miért nem talált kivetnivalót akkor a kolozsvári Ionut Țene ügyében? A vasgárdista nézeteiről ismert köztisztségviselőt, publicistát Kolozsvár önkormányzatának kultúráért, oktatásért, vallásért, szociális projektekért felelős osztályának élére nevezte ki Emil Boc tavaly. Mindezt annak ellenére, hogy több ezer aláírás gyűlt össze arra a petícióra, amely Țene eltávolítását követelte a városvezetőtől. A tiltakozó akció kezdeményezője Szakáts István, a kolozsvári AltArt Alapítvány vezetője kimerítő dokumentációt készített Țene nemzeti, vallási és nemi kisebbségeket sértő, uszító cikkeiből – ezt lapunk is szemlézte - , Csoma Botond RMDSZ-es képviselő pedig feljelentést tett a diszkriminációellenes tanácsnál ellene. És hogy itt nem a magyarok „mimózalelkéről ” van szó, álljon bizonyítékként az APADOR-CH emberi jogi szervezet elszánt igyekezete, terhelő bizonyítékai, amivel sikerült végül megakadályozni Țenének – kész röhej! – a diszkrimináció-ellenes tanácsba kérelmezett felvételét valamikor 2015-ben. Mindezek ellenére a tavaly decemberben közzétett CNCD-válasz: „Țene publicisztikai tevékenysége nem lépi át a szólásszabadság határait.”
A Țene-ügyben szóló döntést – épp a véleménynyilvánítás szabadságának tisztelete jeléül - fenntartásokkal ugyan, de tudomásul vettük. („Az igazság legjobb próbája a vélemények piaca”, hadd buggyanjon elő minden agyrém, az igazság végül győzedelmeskedni fog! – vélték a filozófusok már 400 évvel ezelőtt is.) Amit viszont nem tudunk nem szóvá tenni, az a kettős mérce, amit a diszkrimináció-ellenes tanács sajátjává kezd válni. Mircea Tománál, az ActiveWatch szószólójánál úgysem lehet ezt frappánsabban mondani: a CNCD kezdi a PSD prostituáltjainak szerepét betölteni …
