Templomban a sátor – konfirmáció Szászfenesen
Máté István: cserépre sem futja már az idén
Máté István: cserépre sem futja már az idén
Vissza

Templomban a sátor – konfirmáció Szászfenesen

Templomukban konfirmáltak az idén a szászfenesi református fiatalok – a tetőtlen templomuk vakolatlan falai között felhúzott sátorban. A szászfenesi reformátusok három éve kezdték építeni passzív (önellátó) ház rendszerben megtervezett templomukat, most viszont már kölcsönből kell kialakítaniuk a tetőzet fóliarészét a falak védelmében. Az élni akaró, most szerveződő gyülekezet híveinek lendülete, szándéka, elkötelezettsége erős – de vajon meddig bírhatják a „pusztai vándorlást”?

Szászfenes lakossága tíz év alatt a három-négyszeresére nőtt, ezzel együtt megjelent a nagyközségben egy református populáció, amely közösségi életre vágyott. Az istentiszteleteket eleinte egy lakásban tartották – a vallásórákat, káté- és bibliaórákat, bűnbánati istentiszteleteket most is itt tartják –, majd elég gyorsan felmerült a templom építésének gondolata, amelyhez az önkormányzattól kaptak telket.

A hívek ragaszkodását és elszántságát igazolja az is, hogy a 620 bejegyzett egyháztag közül, akiknek mintegy fele még mindig az eredeti kolozsvári egyházközségét látogatja, akár hetvenen is részt vesznek az istentiszteleteken. Amelyeket immár két éve egy panzióban tartanak, a Jozefini tulajdonosainak jóvoltából. Az eleinte ideiglenesnek vélt megoldás lassan állandósulni látszik, a mintegy 3,5 millió lejes összbefektetésű munkálatok pénzhiány miatt megtorpantak.

Mára pirosban elkészült a parókia, be is fedték, a templom falai állnak, a torony részben készült el, és most a támogatásból származó 130 ezer lej mellé 100 ezer lejes egyházi kölcsönt kérnek, hogy a téli időjárástól legalább a tetőzet fóliarészének kialakításával megvédjék a falakat. Cserépre már nem futja, az legalább még 200 ezer lejt kóstálna, és ez a pénz már nincs meg. Belső munkálatokat egyik épületen sem végeztek. Máté István humorral vágja el a dolgok élét: – 17 év házasság után hazaköltöztünk édesanyámhoz – a szászfenesi lelkésznek ugyanis nincs parókiája. Mégis, elsőként a templomot szeretné berendezni, hogy ott a gyülekezeti találkozóknak helyük lehessen.

Öten konfirmáltak idén, ma már nyolc konfirmandusuk van

– Az idén a kölcsönnel együtt 400 ezer lejt költöttünk a templomra. Az előző évek alatt átlagosan 200 ezer lejt gyűjthettek és költöttek el az épületre, ilyen iramban 12 év múlva készülhetne el. Aggódom, hogy ilyen hosszú idő alatt kimerül a gyülekezet lelki tartaléka – mondja a lelkipásztor, majd részletezi, hogy a pályázati lehetőségek és az így elnyerhető támogatások összege egyre csökken, s bár a helyi és megyei tanács utalt ki számukra pénzt, a kultuszminisztériumnak nincsenek erre fordítható alapjai. Így hiába készült el sziszifuszi munkával (másfél hónapba telt csak azt megtudakolni, hogy milyen papírokra van szükség) a támogatást igénylő iratcsomó, és az egész országban hiába ez az egyetlen, református templom építésére vonatkozó kérelem, pénz nincs.

– Sok jólelkű ember vesz körül, aki a maga hatáskörében, lehetőségeiben szívvel-lélekkel jelen van és segít. Az idén családonként 1000 lejes adományozó akciót hirdettünk meg a gyülekezetben, ami egy egyszeri lehetőség. Most új vagyok, az emberek bíznak bennem, de ilyen gyűjtést nem lehet évente véghezvinni. Szorgalmazzuk híveinknél, hogy cégeket kérjenek fel támogatásra. Szászfenesen a magyarság csodálatos módon összefogott sokféle tekintetben, méltó és közeli a kapcsolat a római katolikus közösséggel. Az idén már 8 konfirmandusunk van, kétnapos ifjúsági bibliatábort tartottunk, a gyermeknapon több mint 150-en vettek részt, a bibliai gyermekhét 20–25 gyermekkel zajlott. A következő tíz évben megduplázódhat a reformátusok száma Szászfenesen. Ha a templom kezd használható állapotra fejlődni, alighanem robbanásszerűen megnövekedik a különféle rendezvényeken résztvevők száma is. Minden erdélyi gyülekezetet megszólítunk, szervezzenek gyűjtést számunkra, segítsenek adományokkal. Azzal a bátor hittel fogalmaztuk meg kérésünket, hogy a reformáció jövőre esedékes 500. évfordulóján hátha mi is beköltözhetnénk a templomunkba – részletezi az általa is nagyon merésznek vélt elképzelést Máté István, aki ebben talál reménységre, hiszen egyébként, mint mondja sokan óvták e feladattól, amelybe „bele lehet őszülni”. Adja magát a hasonlóság Izrael népével, „csak mi még nem tudjuk, hogy a 40 éves pusztai vándorlásnak az elején vagyunk még vagy a végén” – fogalmaz a lelkész, akinek töretlen célja mielőbb elérni azt, hogy a maga mentális térképén minden híve elhelyezhesse a templomot valahol a Leányvár felé vezető úton. A szászfenesi egyházközség elérhetőségei: a Facebookon Szászfenesi Református Egyházközség, 0751-220234.

Református Híradó című mellékletünk további cikkeit itt olvashatja.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Kilencven éve született Gyarmati Dezső
„Szabadságot álmodtak maguk és nemzetük ...
Támogatta az oltástörvényt az RMDSZ ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ