Nem engedték be az egyik templomba a lelkipásztorokat
Bázelt elhagyva 70 kilométert kerekeztünk a svájci Jura-hegységben. A kánikulában a bázeli szintkülönbséghez képest 600 métert emelkedtünk a hegyek között – négy óra tizenhárom perc kerekezés után Auenstein településre érkeztünk meg, ahol a helyi református templomban Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor tartott áhítatott a Galatákhoz írt levél első fejezete alapján.
Ferencz Árpád és Domahidi Nelli lelkészházaspár volt a vendéglátónk az auensteini parókián, ahonnan június 23-án reggel, a Batizán Attila szentgericei lelkipásztor által a helyi templomban megtartott áhítatot követően indultunk útnak Zürich felé. Hatvan kilométer megtétele után érkeztünk meg, Zürichben a város reformációval kapcsolatos vonatkozásait Jiri Dvoracek lelkipásztor mutatta be. A teológia mellett Zwingli házát és dolgozószobáját tekintettük meg, majd a város protestáns templomait látogattuk végig. Este alternatív istentiszteleten vettünk részt, ahol a The Beatles együttes közismert dalai – például az Imagine, Hey Jude, és a Let it be – is elhangoztak.
Jiri Dvoracek, Ravasz Hajnalka és más gyülekezeti tagok vendégszeretetét megköszönve Männedorf felé fordítottuk biciklink kormányát. Itt a svájci magyar reformátusok évadzáró konferenciáján vettünk részt, ahol Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor Kálvinról szóló tanulságos előadását is meghallgattuk. Ebéd után Gede Csongor kolozsmonostori református lelkipásztor, a bicikli túra megálmodója és főszervezője a biciklis zarándoklatunk célját, eddigi útvonalunkat és az előttünk álló terveket mutatta be. Meglepetésünkre a magyar gyülekezeti tagok gyors perselyezést indítványoztak, aminek összegét az erdélyi református kollégiumoknak ajánlották fel.
A konferencia után az aznapra betervezett 90 kilométerünket letekerve az Alpokkal szembeni Hellbüch településre bicikliztünk fel. A festői panorámában gyönyörködve, Császár Béla ózdi református lelkipásztor áhítata után pihenőre tért a csapat.
Vasárnapi zarándoklatunk Hellbühlből indult. Luzern központjában egy templomba akartunk bemenni – természetesen biciklis öltözetben –, de egy túlbuzgó hívő enyhén szólva kitessékelt minket. A Dona nobis pacem (Uram, adj nekünk békét!) dalt elénekelve tovább folytattuk utunkat.
Luzern mellett elhaladva a Pilátus-hegy alatt feszültek a láncok a bicikliken, hiszen több kapaszkodót kellett megmásznunk. Több száz méteres emelkedő tette próbára erőnket. Az első két kilométeren belüli 300 méteres emelkedő után a Lungern-tó kellemesen hűs vizében hűthettük le magunkat, majd egy hegy alatti erőt adó abrakolás következett. Bizony a „késő a hegy alatt lovat abrakolni” mondás a biciklis zarándokokra nem érvényes, mert ez adott erőt a két kilométeren belüli második 300 méteres emelkedőhöz, aminek a tetején Isten csodálatos nagy természet-templomában gyönyörködhettünk. Itt egy üres kis kápolnába is betértünk, ahol több egyházi éneket elénekeltünk. Az utolsó nagy emelkedőhöz már csak az adott erőt, hogy az aznap esti szálláshoz érkeztünk meg Brüningpassba, ahol Gede Csongor kolozsmonostori református lelkipásztor főszervező tartott esti áhítatot.
Ha vasárnap „Pilátus alatt szenvedtünk”, akkor a hétfői napról röviden a „szárnyra keltünk, mint a sasok” mondattal számolhatunk be, mert Brüningpassból Merligenbe lefelé valósággal szárnyaltunk, ami kicsit sem veszélytelen, hiszen a legkisebb figyelmetlenség is nagy balesetet okozhat. Hálásak vagyunk, hogy a merlingeni Krisztushordozók közösségéhez épségben és jó időben érkezhettünk meg, és arra is jutott időnk, hogy a Thuni-tó vizében megmártózzunk. Az itteni közösség esti imaórája után a saját imaközösségünket is megtartottuk. Kelemen Attila Csongor kampeni doktorandusz tartotta meg az áhítatsorozatunk soron következő alkalmát, a holland testvérünkre való tekintettel angolul. A felvezető után a szabad akarat és az eleve elrendelés kérdéséről kezdődött éjszakába nyúló beszélgetés.
Kiváló lelkészcsapat kovácsolódott össze a csodás svájci tájakon
Kedden reggel a Krisztushordozók patinás épületében Les Zoltán egyetemi lelkész tartotta áhítat után Thunig gurultunk a biciklikkel, ahol járművet váltva Svájc leghosszabb folyóján, az Aaren csónakáztunk a fővárosig, Bernig. A fővárosban a püspökség épületét kerestük fel, ahol a zsinat alelnök-asszonya, Pia Grossholz (ami a mi erdélyi fogalmainkkal püspökhelyettesnek felelne meg) munkatársaival – Ulie Burkhalter, Heinz Bichsel – fogadott minket. Bernben magyar református testvéreink vendégszeretetét és kényeztetését élvezhettük, amit ezúttal is köszönünk.
Bernből korán reggel indultunk, mert a szerdai napon a biciklis zarándoklatunk leghosszabb szakasza következett. Az egész útvonal alatt csodálatos élményben volt részünk, mert jobbról-balról sötét felhőoszlopok tornyosultak, de az eső mindvégig elkerült. Erős ellenszélben kellett viszont kerekeznünk, viccesen ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy amikor nem tekertünk, épp fékeznünk kellett, mert a szembeszél különben visszafele vitt volna minket. Lausanne-ba érve azt is átélhettük, hogy milyen lett volna úgy biciklizni, ha zuhog az eső – az utolsó 5 kilométert ugyanis zuhogó esőben tettük meg. Vacsora után Szántó Mihály bodoni református lelkipásztor áhítatával készültünk az utolsó biciklis napra.
Ezen a szerdai napon nem kímélte meg az eső a biciklis zarándok csapatunkat. Az eső ellenére bőrig ázva ugyan, de hősiesen gurult be a csapat a genfi szálláshelyre, ahonnan átöltözés után a Reformáció Nemzetközi Emlékművéhez kerekeztünk. 500 kilométer megtétele után a genfi emlékfal előtt a tiszteletkörök megtétele után zsoltárokat énekelve adtunk hálát azért, hogy az Úristen 500 évvel ezelőtt a reformátorokat felhasználta az egyház megújításához, hogy 500 éven át a megújult egyházat megtartotta, és nem utolsósorban, hogy minket, e maroknyi erdélyi csapatot, megsegített az 500 kilométer megtételében.
A Reformáció Nemzetközi Emlékművénél, az utolsó napon
Az emlékmű előtt elmondott imádságban Gede Csongor ötletgazda a felekezeti oktatásért, a református kollégiumokért, a kollégiumokban tanulókért is hálát adott. A szálláshelyen Szász Lóránd farcádi református lelkipásztor áhítata zárta az eseménydús napot.
Június 29-én a csomagolás után egy rövid városnézés következett. Felkerestük a Szent Péter-katedrálist is, azt a templomot, ahol Kálvin János is szolgált. Ezt követően a genfi magyar reformátusok által használt kápolnához zarándokoltunk, ahol Gede Csongor testvérünk hirdette az Isten igéjét. Az igehirdetés után a genfi magyar testvérekkel közösen úrvacsoráztunk.
Holland testvérünktől, Evert Kronemeijertől búcsút véve, a kilenc lelkipásztor (Bardócz Csaba ikafalvi, Batizán Attila szentgericei, Császár Béla magyarózdi, Gede Csongor kolozsvári, Kelemen Csongor inaktelki, Les Zoltán marosvásárhelyi, Szántó Mihály mezőbodoni, Szász Loránd farcádi és Tőkés Attila gegesi) hazaindult.
Svájci küldetésünket bevégezve, az 500 kilométert letekerve, az erdélyi kollégiumoknak adományt gyűjtve Erdély felé vettük az irányt. Eleinte számunkra is szokatlan volt, hogy nem a kerékpárt, hanem a kisautóbusz kormánykerekét kellett tekergetni, de a svájci összehangolásnak meglett az eredménye, mert felváltva vezetve huszonnégy órán belül már meg is érkeztünk Kolozsvárra.
Hálásak vagyunk az Istennek, hogy küldetésünket az ő támogatása mellett sikerre vihettük. Hálásak vagyunk annak, hogy rengeteg ember, szervezet, gyülekezet akadt, aki a megszólításnak eleget tett és segítette azt, hogy az ötlet megvalósulhasson. Hálásak vagyunk, hogy a Svájcban eltöltött idő alatt nemcsak ismereteink, kapcsolataink gyarapodtak, hanem egy kiváló lelkészcsapat kovácsolódott össze.
Bardócz Csaba lelkipásztor
