Talányos domborművek, gazdag arcképcsarnok – Kolozsvárra érkezett Gergely István szobrászművész életmű-kiállítása
Vissza

Talányos domborművek, gazdag arcképcsarnok – Kolozsvárra érkezett Gergely István szobrászművész életmű-kiállítása

A sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ idén nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett a 2008-ban Kolozsváron elhunyt Gergely István szobrászművész munkáiból. Az életmű-kiállítás most a 13. Kolozsvári Magyar Napok programsorozatának részeként „hazatért” Kolozsvárra és a Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palotába költözött. A tárlatot egy nappal a szobrászművész augusztus 14-i születésnapja előtt Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató és a kiállítás két kurátora – Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, valamint Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely István unokaöccse – nyitotta meg. Az esemény levezénylésében közreműködött Vindis Andrea színművész.

A megnyitóünnepségnek az esemény kezdetén Johann Sebastian Bach Air című művével adta meg a hangulatot a Classis együttes – Crancenco Oxana (hegedű), Gergely Bálint Ákos (hegedű), Király Erzsébet (brácsa) és Ortenszky Gyula (cselló).

A zenés nyitányt követően Vindis Andrea tolmácsolásában hangzott el az életmű-kiállítás beharangozó szövege, amelyben a szervezők kiemelik: a csíkkozmási születésű Gergely István képzőművész életében kevés önálló tárlatot rendezett – utoljára 2003-ban a kolozsvári Korunk Galériában –, halála után pedig csupán 2009-ben mutattak be egy kisebb léptékű válogatást a műveiből Nagyváradon. „Idén az Erdélyi Művészeti Központ nagyszabású retrospektív kiállítást szervezett a szobrász hagyatékából, amely átfogóan mutatta be az életmű különböző szakaszait. Gergely István több műfajban is maradandót alkotott, így a tárlat bemutatta a grafika és szobrászat határait átívelő, önálló művészi nyelvezetet létrehozó talányos domborműveit, az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek arcképcsarnokát, a köztéri műveit, valamint néhányat a vázlat- és kompozíciós rajzai közül” – hangzott el a tárlat kapcsán, amely most „hazakerült” Kolozsvárra. „Jelen kiállításban a még ma is az újszerűség erejével ható, absztraháló plakettek kapnak hangsúlyt, ugyanakkor a tárlat részleteiben felidézi az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek Gergely István által létrehozott panteonját” – fogalmaz a tárlatleírás.

Részlet a tárlat anyagából

Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója a szép számban összegyűlt közönség láttán úgy fogalmazott: „Gergely Istvánnak sikerült összehoznia bennünket”. A folytatásban Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere elmondta: a mostani kiállítás olyan művész előtti tisztelgés eredménye, akinek munkássága a diktatórikus rendszer idején egy feldarabolódott nemzet tudatában kulturális, szellemi és identitásbeli egységet jelentett. „Gergely István domborművei a mítoszok és a történelmi valóság vékony határvonalát hozzák közelebb hozzánk, portréi nyomatékosítják elődeink szerepét és nagyságát. A huszonegyedik században éppen ezen jegyek miatt válik Gergely István művészete ennyire aktuálissá és sokatmondóvá” – fogalmazott, hozzátéve: ötven éve a fizikai távolság és a politikai ideológiák fenyegették az egységes identitást, napjainkban a közelség és a globalizálódás teszi próbára a nyelvi, kulturális és életvitelbeli sajátosságot. „Megtiszteltetésnek érzem, hogy a 13. Kolozsvári Magyar Napokon Sepsiszentgyörgy éppen az Erdélyi Művészeti Központ és éppen Gergely István szobrászművész életmű-kiállítása révén képviselheti magát” – tette hozzá Vargha Fruzsina.

Bordás Beáta kurátor, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője megnyitóbeszédében átfogóan ismertette Gergely István gazdag életművét, munkásságának fontosabb mérföldköveit és vezérmotívumait. A kurátor kiemelte: Gergely István nehezebben megfejthető kompozíciós reliefjeivel gyakorlatilag új műfajt teremtett, hiszen ezek az alkotások „a grafika és a szobrászat határvonalán mozognak”. Mint elmondta, a Kolozsvárra érkezett életmű-kiállítás hangsúlyos részét képezik a művész – Kántor Lajos által „hieroglifáknak” is nevezett – kompozíciós plakettjei, valamint portrédomborművei, de a tárlaton talányos féldomborművek, rajzok és önálló grafikai alkotások is helyet kaptak. Bordás Beáta a folytatásban Gergely Istvánt idézte, aki művei befogadásával kapcsolatban úgy vélekedett, nem baj, ha a közönség nem ugyanazt gondolja egy-egy alkotás láttán, mint ő, a lényeg, hogy a mű elindítson a befogadókban egy gondolatsort, jó, ha felsejlik bennük egy érzés, egy emlék, örömet szerez nekik a látvány.

Bordás Beáta az életmű-kiállítás megnyitóján

A tárlat másik kurátora, Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely István unokaöccse személyes hangvételű beszéddel kapcsolódott be a megnyitók sorába. „Pista bácsi – engedjék meg, hogy így szólítsam – szakmai igényessége karakán, egyenes tartással és a közösség iránt érzett felelősségvállalással egészült ki. Így vált számomra művészi és emberi szempontból is követendő, hiteles példává” – fogalmazott, hozzátéve: rendkívül szerencsésnek érzi magát, hogy ma Gergely István kolozsvári műtermében dolgozhat, ez egyszerre komoly lehetőség és felelősség is. A folytatásban Gergely Zoltán felolvasta Márton Árpád festőművésznek, Gergely István jóbarátjának gondolatait, amelyek a sepsiszentgyörgyi kiállítás megnyitóján is elhangzottak. Márton Árpád soraiból kiderült, Gergely István nyugtalan, folyamatosan kutató és kereső, a látványos és olcsó megoldásokat kerülő, lényegre törekvő alkotó volt, hagyatéka pedig szülőföldjét, nemzetét szolgálja, igényességre és önmaga vállalására ösztönözve mindenkit.

Gergely Zoltán számára Gergely István művészi és emberi szempontból is követendő, hiteles példa volt 

Gergely István képzőművész életmű-kiállítása szeptember 4-ig látogatható a Bánffy-palotában, naponta 10 és 17 óra között.

A csíkkozmási születésű Gergely István a marosvásárhelyi művészeti középiskolában tanult, ahol 1958-ban érettségizett. Ezt követően Vetró Artúr osztályában, Kós András és Balaskó Nándor szobrásztanárok keze alatt formálódott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1964 és 1990 között középiskolai rajztanár volt Kolozsváron, ám a pedagógusi munka mellett megfeszített erővel dolgozott alkotói pályájának kiteljesítésén is. Legnépszerűbb alkotásai a sajátos jelrendszerű kompozíciókká formált domborművek, valamint az erdélyi és egyetemes magyar művelődés és kultúrtörténet jeles személyiségeit megörökítő plakettek, de több jelentős munkája lelhető föl romániai köztereken és intézményekben is: így például a nagyváradi körösparti sétányon Lorántffy Zsuzsanna egészalakos bronz szobra, Alsócsernátonban Bod Péter és Végh Antal, Sepsiszentgyörgyön pedig Gábor Áron mellszobra.

(Fotók: KMN/Tompa Réka) 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Újabb bölcsődéket építenek
Évadújranéző Nemzetközi Találkozások ...
Elvetették a parlamenti képviselők ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ