Születésnap karácsonykor

Akiket nem a gólya, hanem az angyal hozott

Születésnap karácsonykor
Az ő születésnapjukon mindenki ünnepel, csak egyáltalán nem biztos, hogy őket. Ki tudja, talán kevesebb ajándékot is kapnak, a születésnapi torta fele pedig kidobódik, mert a töltött káposzta után már senkibe sem fér. Vajon ténylegígy van ez azokkal, akik karácsonykor születtek? Vagy netán fordítva, a születésnap megy a karácsony rovására? Ennek próbáltunk utánajárni, közben pedig megtaláltuk a nagymama legszebb karácsonyi ajándékát, megtudtuk, hogyan lett Mártikából Árpika, képzeletben voltunk karácsonyi leánykérőn és meghitt családi karácsonyokról nosztalgiáztunk. Közben rájöttünk: nem csak az közös bennük, hogy december 25-én csöppentek e világra, hanem az is, hogy – bár gyermekként talán kicsit irigykedtek azokra, akik nem egy nap kapták meg az egész évi ajándékukat – különlegesnek tartják és büszkék arra, hogy e jeles dátumon születtek.

Mindig összegyűlt a nagy család a születésnapon

Balla Annamária Tordaszentmihályon él férjével és két lányukkal. Éppen karácsony első napján született. Hangjában nagy-nagy melegséggel emlékszik a gyermekkori karácsonyokra, amikor az egész család összegyűlt Harasztoson. Különlegesnek tartja, hogy éppen ilyen jeles dátumon született.

– Az én születésnapomon mindenki ünnepel. Az ismerősök köszöntöttek engem is, nemcsak a karácsony miatt ünnepeltek. Mióta csak emlékezni tudok, ilyenkor a nagy család mindig összegyűlt. Édesapám három testvére és édesanyám négy testvére családostól jöttek hozzánk 25-én. Előbb templomba mentünk, majd nálunk volt közös ebéd. A nagyszüleim is éltek még, mama alig sántikált, de ők is eljöttek mindig, valaki elhozta őket autóval. Akkoriban csak örültem, hogy összegyűltünk mindannyian, később felnőttként jöttem rá, hogy tulajdonképpen mindenki egy kicsit feláldozta a saját családi karácsonyát, amikor útra kelt, hogy együtt ünnepeljünk. A keresztszüleim Kolozsvárról, Ilonka nénémék Aranyosgyéresről jöttek. Estefelé a barátok is mindig eljöttek megköszönteni engem egy kis ajándékkal – mondta Annamária.

Lányai egész hónapban folyton ajándékokat készítenek Annamáriának

A nagy családi karácsonyok még nagyobb örömet hoztak számára, miután ötödik osztálytól érettségiig Nagyenyeden lett bentlakó diák, és a kollégiumból csak hétvégenként jártak haza. A kezét is karácsonykor kérték meg a férje szülei, akik akkor látogatták meg először leendő menyüket és családját Harasztoson.

– A férjem már szeptemberben megkérte a kezem, de anyósomék karácsonykor jöttek hozzánk először, akkor megbeszéltük a részleteket, kitűztük az eljegyzés, lakodalom időpontját. Miután férjhez mentem, és az unokatestvéreim is felnőttek, családot alapítottak, szétszóródtak a világban, az egykori nagy családi karácsonyi ebéd elmaradt. A szüleim ugyan eljönnek megköszönteni, a testvéremék, esetleg a sógoromék néha Szatmárról, de sokszor mondtam, hogy az idén nem tartom meg a születésnapom, a család is mondja, hogy az idén nem jönnek, de aztán mindig meglepnek, mégis meglátogatnak, felköszöntenek – meséli Annamária, akit néhány éve már lányai is folyamatosan megajándékoznak ilyenkor, decemberben. A 12 és fél éves Brigitta, de az előkészítő osztályos Noémi is szeret kézműveskedni, vágnak, ragasztanak, írnak, meglepetéseket készítenek az anyukájuknak, nekik nagyon tetszik, hogy éppen karácsonykor van a születésnapja. És amikor a tordai varrodából – ahol három váltásban, folyton változó programmal dolgozik – hazaér, nagyon jólesik ránézni egy-egy ilyen igazi kincsre.

Délután szülinap, este karácsony – emlékezetes tortával

„Osváth-Ferencz Márta a nevem, de csak Mártiként szeretem. Mesés tájjal körülvéve, a Hargita megyében található Szépvízen nőttem fel. Az egyetemi tanulmányaim elején, pontosan nyolc évvel ezelőtt érkeztem Kolozsvárra, s bevallom, sosem gondoltam volna, hogy ennyi ideig itt fogok maradni. Az élet azonban úgy hozta, hogy itt találkoztam a mostani férjemmel, s egyelőre itt ragadtunk.”

Márti biológus és jelenleg kutatóasszisztensként dolgozik a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Egy, a legtöbbek által nagyon kedvelt fajcsoporttal, a lepkékkel foglalkozik. Története egészen az 1989-es forradalomig vezethető vissza, hiszen 1989. december 24-én született édesanyja szülővárosában, Szatmárnémetiben.

– Sokáig úgy hittem, hogy karácsonykor születni valami egészen ritka dolog. Az évek és a naivitásom múlásával azonban ráébredtem, hogy rajtam kívül még számos gyerek született ebben az időszakban vagy akár ugyanazon a napon. Mondhatom, hogy akkoriban, amikor ez kiderült, igencsak meglepődtem.

Az emberek legelső kérdése, amikor fény derül a születési dátumomra, az szokott lenni, hogy akkor én csak egy évben egyszer kapok ajándékot? Bevallom, az utóbbi időben egyre inkább zavar ez a kérdés, mivel teljes mértékben azt feltételezi, hogy csak az ajándék a fontos, más nem. Túllépve ezen, elmondhatom, hogy szüleim figyelmességének és gondoskodásának köszönhetően, soha egyetlen születésnap sem ment a karácsony rovására. Sosem éreztem úgy, hogy a karácsony miatt az én születésnapom kevésbé fontos, mint a család többi tagjáé. Bár sokkal nagyobb lótás-futás van december 24-én, mint az év többi napján, délután mindig szakít időt arra a család, hogy külön, a karácsonytól függetlenül felköszöntsön. Így lehet, hogy délután van a születésnapom, este pedig a karácsony, és karácsonykor mindig van torta. Gyermekkoromban néha úgy éreztem, nem jó ez, hogy nekem pont a vakáció kellős közepén, ráadásul karácsonykor van a születésnapom, mert emiatt nem lehet akkor ünnepelni a barátokkal, amikorra tényleg esik. A szüleim szerencsére ezt is megoldották, így vagy előtte, vagy utána, de nekem is volt születésnapi bulim.

Az egyik legemlékezetesebb születésnapi emlékem egy rendkívül humoros történethez kapcsolódik. Egyik évben Anyu cukrászdából rendelte a tortát, s a telefonba diktálta, hogy mit írjanak rá: Boldog születésnapot Mártika! Megérkezett a torta, tálalás előtt a konyhában nagy csend, susmogás, majd belép Anyu a tortával, amin azt írja, hogy Boldog születésnapot!, alatta pedig valami fura aszalt gyümölccsel van leszórva. Mint kiderült, a cukrászdában úgy értették, hogy a felirat az kell legyen, hogy Boldog születésnapot Árpika!, ezért Anyu gyorsan megpróbálta menteni a menthetőt, s leszórta az Árpika feliratot aszalt gyümölccsel. Így került le a tortáról a nevem, s így lettem egy estére Mártikából Árpika. Azóta is kacagunk, ahányszor eszünkbe jut az eset.

Márti: „2009 karácsonyán duplán születésnapoztunk, mivel a nővérem a saját, november 24-i születésnapján nem volt otthon, így az ő felköszöntése is karácsonyra tolódott. Jobb oldalt vagyok én az ,,Árpika tortával'', utána a nővérem, Réka, majd az apai nagyszüleim, Ferencz Jolán és Tibor”

Mindent egybevetve, az idő és a családomtól való távolság közben jócskán átformált, s már egyáltalán nem az ajándékok vagy a születésnapi bulik érdekelnek, hanem az, hogy együtt lehessek a családommal, amire a karácsonynál jobb időpont nincs is. Amióta csak az eszemet tudom, ilyenkor az egész család összegyűl, nagyszülők, szülők, nagybácsik, nagynénik, testvérek, unokatestvérek, s mind együtt vagyunk azon a napon, ami pont az én születésnapom is egyben. Ha mindenki megérkezett, lekapcsoljuk a villanyt és meggyújtjuk a karácsonyfán a gyertyákat és csillagszórókat, majd elénekeljük a Kis karácsony, nagy karácsonyt és a Mennyből az angyalt. A családtagok meghatódottságát részben enyhíti, ha egy kevésbé jó énekhangú rokon mellé kerülnek, de amikor az égők újra égnek a szobában, mégis párás szemekkel kívánunk egymásnak boldog karácsonyt. Mondanom sem kell, hogy a karácsony esti beszélgetések öröme örökre megmaradó emlék számomra. Egyetlen karácsonyt és születésnapot sem tudnék elképzelni máshol vagy másokkal.

Lélekkuckós fotel, kántálásos köszöntő Zsobokon

Gál Jankó Erzsébet, akit Zsobokon mindenki csak Bettinek szólít, karácsony elsőnapján született. Egy pillanatig se bánta soha, hogy éppen ilyen jeles napra esik a születésnapja.  Ily módon nem is egyszer, hanem egyenesen három napon át ünneplik.

– Nálunk mindig fontos volt a születésnapom, sőt amióta gyermekeim vannak, azóta karácsony első napja valójában édesanya születésnapjaként emlegetődik. Gyermekkorban sem volt ez másképp, a szüleim ilyenkor mindig felelevenítették azokat a pillanatokat, amikor váratlanul megszülettem, hiszen valamikor január 5-6-ra jósolták az érkezésemet, de én mégis karácsonyi ajándék akartam lenni szüleim számára. Mindig elmesélték, hogy bár akkor éjszaka „megzavartam a programot”, mégis életük végéig emlékeznek majd ezekre a percekre.

Felnőttként egy kicsit más, most már nem csak én várok a meglepetésre, mint akkor régen, hogy vajon mi lesz a karácsonyfa alatt, vajon egy vagy két ajándékot kapok-e, vagy lesz-e születésnapi tortám. Most már megpróbálok én is készülni valami szülinaposabb meglepetéssel. Igyekszem minden évben a szülinapi tortát megsütni – bár az utóbbi években a családom gondoskodik a tortáról, ajándékként ezzel is igyekeznek megkönnyíteni a karácsonyi házimunkát. Ez mindig izgalmas, hiszen valami rám jellemző „tortamodellt” készíttetnek. Kaptam már könyvtortát Pszichológia felirattal (Betti a zsoboki gyermekotthon pszichológusa is többek között – szerk. megj.), foteltortát Lélekkuckó felirattal (ez az otthonbeli kabinetjánek a neve – szerk. megj.), orchideatortát, mert ez az egyik kedvenc virágom, és tálcatortát is marcipánpoharakkal, ugyanis rendszeresen sikerül eltörnöm a poharakat, így aztán a férjem születésnapomra vagy névnapomra minden évben „meglep” egy hatos vagy 12-es szettel...

 

Betti tancit (balról a második) a zsoboki fiatalok köszöntik születésnapján

Mióta gyermekeim nagyobbacskák, azóta titokban ők készítenek karácsonyi ajándékot, és a férjem akkor kimondottan születésnapit, vagy fordítva, de nem kifejezetten az ajándékok, pontosabban a kézzelfogható dolgok embere vagyok, nekem ajándék az, hogy karácsonykor vagy születésnapomkor egész a család, egészségesek, és olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek és akiket szerethetek. Azt hiszem, legyen karácsony vagy születésnap, ettől szebb ajándéka nem lehet az embernek.

Sosem bántam, hogy éppen karácsonykor születtem. Lehet ezt inkább a családom mondaná, ezt is csak azért, mert amióta túlléptem a harmadik X-en , azóta elég érzékenyek a születésnapjaim, s talán számukra nem kis erőfeszítést jelent, hogy próbáljanak vidámmá tenni. Amúgy is érzékeny ember vagyok, de egy ideje ilyenkor még attól is sírvafakadok, hogy aznap mindenki a kedvemben jár, egy-egy felköszöntő telefonhívás miatt is akár – miközben belül persze nagy boldogság tölt el.

A születésnapom a reggeli meglepetésekkel kezdődik, amikor a férjem kioson a konyhába, megfőzi a finom reggeli kávét, kikészíti az asztalra a születésnapi tortát, ajándékot, aztán besurrannak gyermekeim, fülembe súgva „Boldog születésnapot, édesanya”. Nincs az embernek ettől szebb és magasztosabb ünneplése.

Az utóbbi években a karácsony mindhárom napján születésnapot is ünnepelünk egyben. Karácsony első napján, mivel részt vállalok a közösségi programokban, az ifjúsággal karácsonyi műsort szervezek a faluközösség számára. Igazán különleges pillanat, amikor a műsor végén születésnapi meglepetésdallal-virágcsokorral köszöntenek – tulajdonképpen az egész faluközösséggel ünnepelhetem a születésnapom. Karácsony másodnapján hazamegyünk Jegenyébe, a szüleim ilyenkor hazavárnak mindannyiunkat ünnepi ebédre, ajándékkal és édesanyám szerény kis születésnapi tortájával. Karácsony harmadnapjára csak otthoni családi programot szervezünk, általában ilyenkor látogatnak meg barátok-komák-keresztgyermekek felköszönteni, ilyenkor esszük meg a születésnapi torta-maradékot.

A legemlékezetesebb örömteli születésnapom a 21. volt, ekkor kérte meg a férjem a kezem. Aztán a másik véglet, az akkor nagy szomorúságként megélt történet, amikor a 28. születésnapomon közölték velem, hogy vallási hovatartozásom miatt nem valószínű, hogy folytathatom azt a munkám, amit abban az időben végeztem. De Isten tudja, hogy mikor és mi fontos az ember életében. Azóta ennek a történetnek sokkal több pozitív hozadéka van, mint negatív.

A faluban elég sokan tudják, hogy Bettinek karácsonykor van a születésnapja, tavaly a kántálók boldog születésnapot is énekeltek, és személyre szabott szöveget költöttek „Betti tancinak”. „Nagyon jó érzés, hogy sokan mondják, máskor is, de karácsonykor gyakrabban, hogy látszik az életemen, hogy a kis Jézuska hozott” – mondja Betti, akiről az őt ismerők pontosan tudják, hogy valóban milyen sok valóságtartalma van ennek a megállapításnak.

Mégis jobb, mint Szilveszterkor születni

György Tamás lassan 10 éve él Kolozsváron, ahol jelen pillanatban programozóként dolgozik. '87-es „kiadású", egyke. Csíkszeredában született; mint szülei mesélték, disznóvágás volt édesanyja nagynénjénél 22-én, onnan vitték el az anyukát mentővel. Tamás azonban – fiúgyermek lévén – nem sietett, így aztán csak 25-én jött világra. „Nagymamám, akivel nagyon közeli a kapcsolatunk, mindig azt mondja, ez volt neki a legszebb karácsonyi ajándéka” – mondja Tamás, akit egyébként Eszternek „hittek", és aki azért is lett volna Eszter, hogy ha már karácsony tájékán születik, legalább a névnapja ne ekkor legyen.

S hogy mikor is van Tamás nap? Például december 21-én, december 29-én... De szerencsére akadt egy januárban is.

– Egymás után jött a karácsony, születésnap, névnap, viszonylag rövid időn belül megkaptam az egész évre járó ajándékot. Irigykedtem például az unokatestvéreimre, nekik év közepén van a születésnapjuk: milyen jó, hogy ők akkor is kapnak ajándékot – emlékezik vissza György Tamás a gyermekévekre. – Egyébként érdekes, nagyon sokan elfeledkeznek a születésnapomról, pont amiatt, hogy karácsonykor van. Valószínűleg azért, mert akkor mindenki ünnepel, és nem azzal foglalkozik, hogy valakinek még születésnapja is lehet ilyenkor.

– És most, felnőttként hogyan éled meg, hogy egy napon van karácsony és a születésnapod?

– Egy rendetlenítéssel megvan – neveti el magát rövid gondolkodás után. – Valahogy ez a kettő már összenőtt bennem, és megvan a kölyökkorom óta jól bejáratott rend: 24-én este nagynénéméknél, másnap pedig nálunk van egy összejövetel a szűkebb családi körrel. Az egész egy nagy kerek, nem lehet elkülöníteni – mondja, hozzátéve: sokszor akkor köszöntötték fel, amikor hazaértek a nagymiséről.

– Volt olyan alkalom, hogy úgy kaptad meg az ajándékot, hogy akkor ez most karácsonyra, születésnapodra, sőt, esetedben névnapodra is van?

– Egyetlen egyszer. Akkor egy nagyobb értékű ajándékot kaptam a szüleimtől – válaszolja, aztán azt is elárulja, később a születésnapi bulik se feltétlenül maradtak el az ünnepek miatt: a baráti körből elég sokan ebben az időszakban születtek, így a téli vakáció után mindig szerveztek egy közös bulit, hol Csíkban, hol Kolozsváron. Ami pedig az emlékezetes karácsonyokat, születésnapokat illeti, számára minden karácsony valamiért különleges.

– Valamit mindig találok benne, amitől különleges. Például, gyerekként mindig hozzá voltam szokva ahhoz, hogy karácsonykor hó van. Mióta Kolozsváron vagyok, általában feketék a karácsonyok. Két-három éve volt talán, hogy fehér volt, az megmaradt nekem nagyon, mert visszahozta a gyerekkori emlékeket... A szánkóztatásokat... Volt egy időszak, amikor a mise után vittek szánkózni, azalatt hozta az angyal az ajándékot... Én nagyon sokáig hittem az angyalban, mindig meg tudták oldani úgy, hogy nem tűnt fel... Az volt még nagy élmény, amikor házba költöztünk, ott már nagy karácsonyfát lehetett állítani, s mégiscsak más volt, mint egy tömbházlakásban. Sokkal családiasabb, meghittebb a hangulat. Nem sokkal karácsony előtt költöztünk, és emlékszem, akkor mindenki ott volt, mindenki elfért... – nosztalgiázik, majd a Shrek rajzfilm szófordulatával élve kifejti: a családja olyan, mint egy hagyma (értsd: réteges), hiszen van egy szűkebb családi kör, a szülei, az édesanyja testvéréék, unokatestvérek és nagyszülők, aztán van egy nagyobb, hiszen anyai ágon a nagytaták hárman voltak testvérek...

Tamás igyekszik úgy intézni, hogy karácsonykor mindig otthon legyen

Tamás egyébként – miután már nem szánkáztatták – a saját karácsonyfájuk helyett inkább a velük lakó nagymamamáét díszítette, közösen a nagyival. Ez volt a karácsonyi családi forgatókönyv első filmkockája. Utána következett egy-két óra pihenés, beszélgetés, majd estefelé átmentek a nagynénjéhez. Onnan indultak a karácsonyi éjféli misére. Másnap a nagymise után – arrefelé így mondják a déli misét – az előző esti társaság náluk gyűlt össze.

– Nagymamám mindig próbált ilyenkor rávenni minket, hogy énekeljünk karácsonyi énekeket. Édesapám a kórusban énekel, én is voltam kórustag vagy 8 évig, de erre nem tud minket rávenni. Ebből mindig van egy kicsi perpetvar – meséli a forgatókönyv további mozzanatait, majd vérbeli programozóként összegez: – Karácsony egy folyamat nálunk, ami 24-én reggel kezdődik, s ebbe belefolyik a szülinap is.

– És mikor jön a torta?

– Az második nap, 25-én jön be a képbe, valamikor a nap vége felé, amikor már mindenki úgy jól van lakva, hogy senki sem tud enni egy falást sem. Úgyhogy a fele eldobódik – kacagja, de aztán hozzáteszi: mindenképpen pozitívan gondol arra, hogy karácsonykor született, mert milyen kevés ember mondhatja el ugyanezt. Bár ez a nagyobb családban nem akkora kuriózum, többen is vannak decemberiek... És bár az ajándékok miatt néha irigykedett a máskor születettekre, azért gyerekként is mindig nagyon boldog, sőt büszke volt arra, hogy ő Jézuskával egyszerre született.

– Szerintem sokkal rosszabb, ha január elsején vagy december 31-én születsz... Akkor inkább mondhatják, hogy na, akkor Szilveszterkor te fizetsz. De engem soha nem hecceltek amiatt, hogy karácsonykor születtem... 

KEREKES EDIT, BALÁZS BENCE