Szubjektív kolozsvári sporttörténelem – képekben (IV.)

Szubjektív kolozsvári sporttörténelem – képekben (IV.)
Tíz év elég ahhoz, hogy fényes sikerek feledésbe merüljenek. Hát még száz év? De talán még nem késő felidézni és dokumentálni, hogy mi, erdélyi – ezen belül is elsősorban kolozsvári – magyarok, mit tettünk hozzá az elmúlt száz évben a román sportélethez, sportsikerekhez. Sorozatunkban az Erdélyi Audiovizuális Archívum – Sapientia EMTE sportfotó adatbázisba már bekerült fotókból közlünk teljesen szubjektíven – ezúton is köszönjük Killyéni Andrásnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta őket, a szükséges magyarázatok kíséretében.

1954, Budapest, főiskolai világbajnokság. A dobogó harmadik fokán Uray Zoltán – ez volt a román vívás első érme világversenyen

Jankó András. 1979-ben, a Dinamó színeiben a San Diegó-i világbajnokságon állt dobogóra, ’80-ban kint volt az olimpián, döntőbe jutott, ’84-ben pedig már ő a legnagyobb favoritja az olimpiának – a bolgárok, szovjetek nem voltak kint. Kiutazása előtt – valószínű azért, mert magyar volt – nem válogatták be az olimpiai csapatba, helyette egy olyan román fiú utazott ki, aki előtte versenyen egyszer sem verte őt meg, s így is hazajött a bronzéremmel… 

Egy olyan kupa – Élen a sportban, élen a tanulásban –, amelyet az akkori 11-esben, a mai Báthoryban a legjobban sportoló, legjobban tanuló diáknak adtak. Itt épp Zörgő Éva, későbbi  többszörös román országos bajnok és csúcstartó gerelyhajító, egyetemi világbajnok, többszörös Balkán-bajnok tartja kezében, aki 1972-ben (München), ’76-ban (Montreal), 80-ban (Moszkva) is részt vett az olimpián, mindhárom alkalommal a döntőbe jutva. 

Atlétikaedzők az egyetemi park atlétikapályáján, balról jobbra: Nagy Péter, Killyéni Péter, Turan Gheorghe, Szarukán László

 

Borítóképen: Silai Ilona (215-ös sz. mezben), a ’68-as mexikóvárosi olimpia 800 méteres döntőjében, itt még az élen – mögötte a későbbi bajnok Menning, aki aztán magyarul gratulált neki az olimpiai ezüstéremhez.