Szolgáltatók kiszolgáltatottjai lennének a fogyasztók?

Kénytelen-kelletlen, de beleegyezünk a szerződésmódosításokba

Szolgáltatók kiszolgáltatottjai lennének a fogyasztók?
Feltehetően nagyon sokan vannak, akik az egyik vezető mobiltelefon-szolgáltatótól az elmúlt hetekben olyan sms-t kaptak, amely tudatja velük: eddigi bérletük hamarosan megszűnik, kikerül a szolgáltató kínálatából, így egy másik csomagot kell választaniuk. A lehető legolcsóbb új csomag két euróval drágább a korábbinál, ugyanakkor olyan szolgáltatásokat is tartalmaz, amelyeket az idősebb generáció egyáltalán nem használ, például mobilinternetet vagy tárhelyszolgáltatást – akkor pedig miért fizessen értük? Érthető a felháborodás, ám reális választási lehetőség nincs – legfeljebb csak a jelenlegi szerződés felbontása és más szolgáltató választása (amelynél vélhetően már szintén nincs internet nélküli telefonbérlet…). Persze nem ez az első és egyetlen eset, amikor a szolgáltatók önkényesen változtatnak a korábbi kínálaton/tarifon – hogy mit tehet a fogyasztó, arról egy ügyvédet is megkérdeztünk.

„Üdv! 2019. november 1-jétől új csomag áll rendelkezésedre, amely a hálózatban korlátlan számú percnyi beszélgetés és sms felhasználását, az országban korlátlan számú percet és sms-t, 100 perc nemzetközi beszélgetést és 10 GB internetezést biztosít csak 7 euróért (áfástól). Amennyiben nem értesz egyet ezzel a változással, szaküzleteinkben vagy ügyfélszolgálatunknál az értesítéstől számított 30 napon belül kérheted az erre a telefonszámra érvényes szerződés egyoldalú, büntetés nélküli felbontását. Ha nem kapunk tőled semmilyen választ ebben az időszakban, úgy ítéljük meg, hogy elfogadtad ajánlatunkat.” – áll a szolgáltató sms-ben küldött tájékoztatásában.

Leegyszerűsítve: vagy elfogadod a drágításunkat, vagy fel is út, le is út. A legtöbb ember egyébként hiába kap ilyen hosszú, részben bürokratikus nyelvezettel, románul megírt sms-t, megtörténhet, hogy azt reklámként fogja fel, és el sem olvassa. Másfelől, senki nem akarja, hogy megszűnjék hosszú éveken keresztül használt telefonszáma, amelyet minden ismerőse, rokona, barátja ismer – ezt a helyzetet ugyan megoldaná az úgynevezett portálás, hiszen akár a telefonszámot is át lehet vinni egy új szolgáltatóhoz, csakhogy vélhetően ma már nincs a piacon olyan bérlet, amely ne lenne drágább 5 eurónál, vagy amely ne tartalmazna például internetet. Akinek pedig még hagyományos mobilja van, és a telefont tényleg csak telefonálásra akarja használni, az úgysem internetezik, tehát felesleges fizetnie érte. 

Az illető távközlési cég egyik kolozsvári szakboltjában az ügyfélfogadó alkalmazott kifejtette, hogy nem lehet a középutat, azaz más lehetőséget választani, mert azt a jelenlegi műszaki feltételek nem teszik lehetővé. Mindez annak ellenére, hogy akadnak olyan esetek, amikor még ezen a nyáron a régi, 5 eurós bérleteket, szintén sms-ben közölve az érintettekkel, automatikusan tizenkét hónappal meghosszabbították. 
Valójában burkolt drágítással állunk szemben, amit igyekeznek másképp megfogalmazni, elvégre jobban hangzik az „új szolgáltatáscsomag”, vagy „pluszkedvezmények az új szerződésben”… 

A kéteurós – közel 10 lejes – drágítás minden bizonnyal sok kispénzű, idős magánszemélyt érint, de pénztárcánk vastagságától és korunktól függetlenül a kiszolgáltatottság érzését erősíti meg bennünk. A szolgáltatók, a közművek nagyon sokszor úgy határozzák meg díjszabásukat (akár előzetes tájékoztatást követően a szerződés futamideje alatt is), a bérletek tartalmát, hogy azt megváltoztatni, abba beleszólni a magánszemélynek nincs lehetősége, sőt, sokszor más szolgáltatóhoz sem fordulhat – vagy pedig túl sok bürökráciával járna váltani. Banális, más szektorból vett példa: a magánházban lakók csatornadíjat fizetnek az eső után még akkor is, ha épp szárazság van, illetve az esővizet vagy annak egy részét hordókban, tartályokban felfogják a kert öntözése végett, tehát nem kerül a csatornarendszerbe…

Az apró betűs szerződési feltételek meglepetést okozhatnak

Ilyen és hasonló esetekben tehát csak elmélet, hogy a szerződő felek egyenlők lennének, pedig minden szerződés alapja a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése, a szerződés tartalmának szabadon történő megállapítása – természetesen a megfelelő törvényes keretek között. Az előfizetői szerződések mindamellett, hogy jogilag rendben lennének, azt az érzést keltik az ügyfélben, hogy csak alárendelt szerepe van. Tehetünk-e ez ellen bármit is? Kis Júlia ügyvéd, a Jogaink Egyesület alapítója és elnöke megkeresésünkre elmondta, minden ilyen helyzetben vissza kell menni a szolgáltatóval megkötött szerződéshez, amelybe részletesen belefoglalták a felek jogait és kötelezettségeit, a szerződési feltételeket. Az előfizetői szerződésekre jellemző, hogy amennyiben az ügyfél azt határidő előtt felbontaná, kártérítést kell fizetnie, illetve számos egyéb részletet is belefoglalnak az iratokba, amelyekre tekintettel kell lenni. Természetesen lehet tárgyalni, egyeztetni, konzultálni a feleknek, a gyakorlatban azonban rendszerint van egy formanyomtatvány, amit kitöltenek a szerződő felek adataival. Amennyiben belefoglalták a szerződésbe az egyoldalú módosítás lehetőségét, az erről történő értesítés módját – mint az említett telefonos esetben –, akkor a szolgáltató törvényesen járt el. Az ügyfélnek pedig két lehetősége van: vagy elfogadja a felajánlott feltételeket és akkor közös megegyezéssel megkötik/meghosszabbítják a szerződést, vagy nem fogadja el, és akkor megszűnik/felbomlik a szóban forgó szerződés. Pluszlehetőség a hallgatólagos beleegyezés, aminek viszont szintén szerepelnie kell az eredeti szerződésben. Lehet úgy értékelni, hogy az ügyfelek kiszolgáltatottak, azonban az ilyen előfizetői szerződések jogilag megállják a helyüket – magyarázta az ügyvéd. Magánszemély-fogyasztóként legfeljebb a fogyasztóvédelemhez lehetne fordulni, amennyiben valaki úgy véli, hogy az adott szerződésben aránytalan terheket rónak egyik félre a másikkal szemben.