Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (IV)
Vissza

Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (IV)

Már visszatérőben állunk meg Klungkung városában, hogy megnézzük a városközpontban lévő Kerta Gosa nevű igazságügyi „palotát”. Az egykori királyi palota szomszédságában négyszögű tó sarkaiban állnak a pavilonok. Az egyik pavilon volt a királyi bíróság székhelye: egy hosszú asztal két oldalán három-három díszes széken ültek a bírák, az asztalfőn a király, vele szemben a jegyző. A bűnözők a földön ülve várhatták az ítéletet. A legérdekesebb a sátortető belső oldala, ahol több szinten futó képsorok a bűnöket és büntetésüket ábrázolják. Van itt mindenféle kínzás, kivégzés. A kikapós nők bűnös részébe éppen tüzes vasat dugnak, másnak karddal a fülét vágják le. 1700 körül így ítélkeztek.

A Kerta Gosa mennyezete

Következő napunkra csak délutáni utazást választottunk, hogy még fürödni is legyen időnk. Célunk Tanah Lot, a tengeri templom megtekintése a sziget délnyugati partjánál. Mikor a parkolóba érünk, úgy zuhog az eső, hogy vagy egy negyed órát tétlenül várunk. Azután esernyőkkel felfegyverkezve közelítjük meg Bali leglátogatottabb műemlék-együttesét. A magas partról a látvány valóban bűvöletes. Egy sötét homokú öböl jobb szélén bekanyarodó szikla, alatta alagútszerű vízi átjáró. A bal szélen a sziklák szintén félkörben a tengerbe nyúlnak, de a karéj végén van egy kis sziklasziget, s azon néhány fa szomszédságában egy templom. Most éppen dagály van, figyelmeztetnek a feliratok. Apálykor szárazon ki lehet sétálni a szigetig, de a templomba csak a hinduk léphetnek be. A dagály ellenére a szigetig a kőpadon mindenütt mezítlábas turisták mászkálnak, fényképeznek. Egy-egy hatalmas hullám szinte átcsap a szigeten, s a bámészkodókat megpermetezi. Innen az Alas Kedaton melletti majomerdőbe hajtunk. Itt valósággal nyüzsögnek a makákók. Faágakon, fedélen, autókon ugrálnak, néha egészen közel merészkednek az emberhez. Ajánlják is, hogy a szemüveget, sapkát vegyük le, mert a majom hamarabb lekaphatja, mint gondolnánk. Egy hosszú bambuszpálcás kísérő asszonyt kapunk, s az visz végig néhány kövezett erdei ösvényen. Ha valamelyik majom túl közel merészkedik, a bottal odasújt. Ilyenkor a majom fúj és vicsorít. Egyes vendégek magokat hoznak, s azt szórják a majmoknak, azok tucatjával kapkodnak. Kedves egy-egy csecsemőt védelmező majomcsalád összetartása. Az erdő másik érdekessége az óriásdenevér vagy repülő róka. Faágakon lóg, néha meg-megnyalja szárnyait. bármit az orruk elé tartunk, nyalogatja. Szárnyszélessége több mint egy méter.

Tanah Lot - dagálykor

Mangviben is megállunk nézelődni. Ebben az egykori királyi székvárosban az 1750 körül emelt vagy átépített Pura Taman Ajun (borítóképünkön) vízi templom jelenti az érdekességet. A világörökség része. Jól elkülönül a lapos helyen fekvő három templomcsoport. Víz veszi őket körül, az árok olyan széles, hogy csónakázni lehet benne. Az első, a démoni udvar érdekessége a kakasviadalos pavilon. A kakasok és gazdáik is bábukként láthatók. Ez egykor a szertartás bevezető része volt. Pár lépcsőn és újabb kapun át jutunk a középső, emberi udvarhoz, amelynek központja a művészien rendezett, díszes oltár. A még magasabban lévő, sövénnyel övezett harmadik udvarba, az istenek honába idegennek nem szabad belépni. Itt azonban épületek tömege, köztük 7–9 fedeles tornyok szolgálják a vallásos célokat. A templom körül elragadóan gazdag, buja a természet.

Majomcsalád

Harmadik utunk a leghosszabb és időigényesebb. Fő célpontunk a sziget északi oldala, az ott fekvő régi főváros, Singaraja. Ehhez kétszer is át kell kelnünk a kelet–nyugati hegyvonulaton. Először egy nyugatabbi úton vágunk a hegyeknek. Az emelkedő szakasz egyike a legélvezetesebbeknek. Rizsföldek követik egymást teraszos rendszerben. Van, ahol még vízben állnak a palánták, s van, ahol üde zöld mezőt alkotnak. Aztán az igazi trópusi erdő következik. Különösen a hidakon átkelve messzire látunk a völgyekben. Mindent ellep a zöld növényzet, amelyből itt-ott kiemelkedik egy-egy magas pálma, levelei alatt a szár körül kókuszdiók tömkelegével. Vagy két kilátónál megállunk, a távolban vulkanikus hegyek bontakoznak ki. Időnként elered az eső. Ilyenkor a legdúsabb a természet.

Majomszobor

Banjar tartomány északi tengerpartjához közel egy tisztán buddhista kolostornál állunk meg. Ez a szigeten ritkaságszámba megy. Itt egy másfélszáz tagú közösség él, s ők kezdték építeni a kegyhelyet az 1970-es évek elején. Még most is építkeznek. Van itt többféle sztúpa, háromszintes pagoda. Mindegyikben, de az udvar zugaiban is különböző Buddha-szobrok láthatók a titokzatos mosollyal és a kezek beszédes pozíciójával. Már vagy öt országban láttunk ilyen kolostorokat, s mindenütt valamennyire különböznek az épületek. Egy mellékúton behajtva tágas parkolóra lelünk, onnan árus bódék közt sétálva jutunk a híres meleg vizes forrásokhoz. A nem túl nagy négyszögű medencébe szépen faragott vízköpőkön sugárzik a párolgó gyógyvíz. Csak vagy hárman lubickolnak. A víz nem volna különös, hiszen a mi tájainktól nem messze is akadnak ilyen források. A természet viszont, ami a medencét körülveszi, bámulatos. A sok fa és cserje élénk színű virágokkal díszíti a hegyoldalba ékelt fürdőt.

Kiérünk a Jávai-tenger partjára, s keletnek, Singaraja fele tartva egy üdülőhelyen állunk meg falatozásra. Lovina valamikor a sziget igen keresett strandvárosa volt. Hosszan elnyúló bábkorlátos terméskő korlát választja el a gyalogos sétányt a homokozótól. A közben kisütő nap hangulatossá teszi az ilyenkor puszta partszakaszt. A sétány mellett több oltárszerű, kőből faragott kegyhely látható. Rendszeresen etetik a szellemeket.

Pura Ulun Danu templom

Amint Singaraja felé közelítünk, megállapítjuk, hogy erre még sem olyan tömöttek az utak, mint délen. Néha még 60 km-es sebességgel is lehet haladni. Sok a kis motor, de megelégednek az út széli sávokkal. Az autók viszont kizárólag japán gyártmányúak, s eléggé kopott, nagyméretű kocsik, terepjárók. Ontják a fekete füstöt.

Singaraja közel száz éven át, 1953-ig a sziget fővárosa volt. Erre utal szanszkrit eredetű neve is singa+raja (oroszlánkirály). Itt székelt a holland főkormányzó. Ma is láthatók a gyarmati világ épületei: kormányhivatal, kormányzói rezidencia díszes kertekkel körülvéve. A központi téren magas oszlopon a koronás oroszlán-szobor. Innen vezet a főutca a kikötőig, de csak motorokkal járható. Mondhatni a főtér szomszédságában terül el egy hősi temető is, sok száz sírkővel.

{Tovább olvasható még 333 szó.}
Singarajától délnek indul a főút, egyenesen az új fővárosig, Denpasarig. Már jócskán emelkedünk a hegyoldalon, amikor egy útjelzés a Gitgit vízesésre utal. Hihetetlenül rossz úton teszünk meg vagy fél kilométert. Utána a nemrég lezúdult esőtől vizes, pocsolyás ösvényen haladunk még vagy tíz percet a vízfolyásig. A part peremén, gyakran hidakon lehe
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Holnap Keresztelő Szent János főünnepe
Olgi néni, Görögország, Isztambul és ...
Továbbra sincs megoldás az egyetemi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ