Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (III.)
Vissza

Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (III.)

Bali az 1960-as években került fel a turisztika térképére. Akkor fedezték fel a sziget déli csücskéhez kapcsolódó félsziget környékének jó tengerpartját, kellemes éghajlatát. Sokáig az ausztráliai fiataloknak volt a nyaralóhelye a Kuta nevű, nyugatra néző település.

Aztán Kutától északra és délre is kiépítették a szállodasort, s a száraz évszakban már Európából és Amerikából is érkeztek a turisták. Ezt követte a keleti part kiépítése, ennek egyik jól megtervezett üdülőtelepe Nusa Dua. Egy félszigeten fekszik, amelynek partjaihoz két kis sziget kapcsolódik, s innen az elnevezés ’két sziget’ jelentése. Nusa Dua egy gondosan körülkerített nagy telep az Indiai-óceán partján. Egy sor tengerparti luxusszállóból áll, mögöttük egy tágas park van sétányokkal, bevásárlóközponttal, az újabb szállodák már csak a park szélére épülhettek. Az egész telep védett, csak kapun, gondos ellenőrzés után lehet belépni. A mi szállónk nem tartozott a parton lévők közé: a parknak a szárazföld felöli szélére épült. Lényegében egy külön kis belső telep nyolc ötemeletes szállodaépülettel, középen egy szabadtéri, éppen csak fedett étterem, s akörül félkörben két nagy medence, a felső sekélyebb, gyermekeknek, onnan lecsorog a víz az alsó, másfél méter mély medencébe. Roppant dús a növényzet, alig látni át a szomszéd szállóig.

Díszes kapunál lépünk be a szálloda körülkerített területére. Itt megint ellenőrzik a kocsit, még meg is tükrözik az alját, számba veszik a csomagokat, személyeket, csak ezután engednek át a több fekvőrendőrrel és sorompóval védett kapun. A főporta is szabadtéri, hamar megkapjuk a negyedik emeleti szobánkat „királyi ággyal” és a szükséges kártyákkal. A szoba némi meglepetést okoz. Az, hogy jégveremnek tűnik, már magától értetődő, rohanunk az eltolható erkélyajtóig, hogy beengedjük a kinti meleget. A szoba tulajdonképpen lakosztály: egy tágas nagy erkély, kilátással a medencékre, két karosszékkel, asztallal; beljebb van a még tágasabb szoba a hatalmas kettős ággyal, dívánnyal, szekrényekkel, televízióval. S az ágyon túl egy óriási fürdőkád – ott kezdődik a fürdőszoba, a kádon túl táncteremnyi terület, majd a hátsó fal mellett két átlátszó üvegű, csak vállmagasságig elválasztott fülke, az egyikben a tusoló, a másikban az illemhely. Úgyhogy a családfő az erkély karosszékéből az egész lakást szemmel tarthatja, a legintimebb helyekig. Igaz, egy harmonikás ajtóval a kádnál megoldható a fürdőszoba rész valamelyes elkülönítése.

Bali – szállodánk medencéje

Első napunk késő délutánját már csak a medencében való megmártózásra fordíthatjuk. Hat óra körül sötétedik. Még elsétálunk a „szupermarketig”, vacsorához bevásárolni. Aránylag kevés az ételnemű, hisz egyék mindenki a vendéglőkben! Azért meglep, hogy az egyik árun piros-fehér-zöld alapon olvashatjuk, hogy „Hungarian Salami”. Helyben gyártják, de úgy látszik, jó márkanév, az íze is jó. És örömmel látjuk, hogy a bankkártyánk működik – a telefonunk viszont itt sem kapja meg a hálózatot.

Magyar szalámi

Másnapra marad az üdülőtelep bejárása, a lehetőségek felmérése. Fő kérdés a tenger: van a szállodánknak egy kb. 100 m széles partszakasza, s oda reggeltől estig negyedóránként jár a kis busz, amelynek nincsenek is üvegablakai. A másfél km-es aszfaltozatlan, pocsolyás úton jól kirázza az embert. A parton vagy két tucat ágy és ernyő nyújt menedéket a napsugarak elől. Egyetlen primitív tusolónál lehet lábat mosni. Nem túl biztató helyzet. A széles homokozón belül egy, a parttal párhuzamos aszfaltozott járda vezet, azon sétálunk észak felé a nagy parti szállodák előtt. Hát ott más a világ! Gondozott kertekben fürdőmedencék – de általában alig lézeng vendég. Ez itt a holtszezon. A tenger szelíden hullámzik, fokozatosan mélyül. A nap ijesztően éget. Megállapítjuk, hogy ide csak reggel vagy este szabad kijönni.

A legtöbb vendég megelégszik a kis szállodai telep nyújtotta lehetőségekkel: nagyokat eszik-iszik, pihen és fürdik. A gyermekek állandó felügyelet mellett pancsolhatnak a vízben. Az európai típusúakról rövidesen megtudjuk, hogy vagy oroszok – ide menekülnek a tél elől –, vagy ausztráliaiak, nekik ez ténylegesen szilveszteri kikapcsolódás. A helybéliek minduntalan kérdik, honnan jöttünk, még hallottak is Romániáról, azt tudják róla, hogy nagyon messze, valahol Európában fekszik.

Rövidesen tisztázzuk, hogy mégiscsak ki kell lépni e rezervátumból, s egy kissé a szigeten is körülnézni. Szállónknak is van egy utazási pultja, ahol néhány kirándulást ajánlanak, s érkezésünkkor kaptunk a fogadó cégtől egy 23 lehetőséget ajánló listát. Ezt nézegetjük: van benne hegymászás, tutajozás, búvárkodás, szafari, szomszédos szigetek felkeresése, vulkánmegfigyelés… és hamvasztásos temetés (már ha éppen adódik) asszisztálása. Mi az előzetes felkészülés alapján három „művelődési” útvonalat választunk, s hívjuk másnap reggelre a cég képviselőjét megbeszélésre. Még nem is tudja, mit választunk, de már autóval és sofőrrel érkezik, s bármelyik útra hajlandó indulni (ilyen a holtszezon!).

Bali szigete kelet–nyugati irányban 153 km hosszú, észak–déli irányban csak 112 km. Elméletileg akár egy nap alatt is be lehetne autózni. A sziget északi harmadán egy nyolc vulkánból álló hegysorozat vonul végig, közülük a Gunung Agung a legmagasabb a maga 3142 méterével. Ráadásul aktív is: 1963 óta pihent, de most kitörni készül. Tehát minden észak–déli útszakasz magas hegyeken vezet át. Útvonalválasztásunk célkitűzése egyrészt a táj szemrevétele, másrészt a helyi hagyományok, műemlékek megismerése volt.

A sziget – vallási hagyományait, műemlékeit tekintve – külön színfoltot képvisel az indonéziai szigetvilágban. Az ország túlnyomóan az iszlám hagyományokhoz kötődik, csak itt élnek a hindu-buddhista valláskör hívei. Méghozzá a lakosság 95%-a ide kötődik. Talán az ő vallási türelmükkel is magyarázható, hogy itt könnyebb volt turistaközpontot kialakítani. Az itteni őslakosság maláj származású, néhány 9–10. századi felirat tanúsítja, hogy már akkor királyságuk volt a szigeten. A 16. században a szomszédos Jávától a keleti irányban szomszédos Lombok szigetéig terjedő birodalomnak itt volt a központja. Ekkor alakul ki az a buddhista-hinduista elemeket keverő vallás, amelyhez kötődik a legtöbb műemlék, s amely ma is él. A 18. században már kilenc kiskirálysága van a szigetnek. Olyan jelentéktelen területnek számít, hogy az európai hódítók többnyire elhajóznak mellette. Legfeljebb a lankásabb déli parton kötnek ki, de a hegyek közé nem merészkednek. 
{Tovább olvasható még 782 szó.}
A 17. századtól a holland Egyesült Kelet-Indiai Társaság keríti hatalmába a környező nagyobb szigeteket. A napóleoni háborúk idején a britek szállják meg a szigetvilágot, nehogy francia kézre kerüljön. Aztán újra a hollandok jönnek, s ők 1846-tól Balit is el szeretnék foglalni. A kiskirályságok amennyire tehetik, ellenállnak. Csak 1908-ra, nagy més
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Vb-2018, különdíjasok: Luka Modric lett ...
Vb-2018 - Másodszor világbajnok ...
Elindította az RMDSZ az ezer100.ro ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ