Szilveszter a mosoly országában

3. Ajutthaja – a régi főváros

Szerző

Gaal

György

Rovat

Életmód

2017. február 3. - 20:57

Utolsó teljes napunk a legtanulságosabb. A régi fővárosba, Ajutthajába látogatunk. Ez volt Thaiföld második fővárosa. Az ország történelme a Csakri-dinasztia fellépése előtt eléggé változatos, és nehezen kirajzolódó. Írásos források alig maradtak fenn, csak a régészet segítségével tudtak egy ezeréves történelmet kikerekíteni. A thai törzsek 1000 körül Dél-Kínából érkeztek a mai ország északi területére. Ott 1220–1230 táján megalapították a Szukhotháj királyságot, ekkor érkeztek Srí Lankából buddhista szerzetesek, akik a lakosságot hitükre térítették. A királyság egyre terjeszkedett, konfliktusba keveredett a szomszédos Khmer Birodalommal, több háborút vívtak. A 14. század második felében ez a királyság hanyatlásnak indul, s a Csaophraja délebbi szakasza mellett egy új állam jön létre, Ajutthaja királysága. Ez is gyorsan terjeszkedni kezd, s rövidesen sikerül megdöntenie a szomszédos Khmer Királyságot. A 15. századra kialakuló birodalom a Sziám nevet viseli. Hanem az 1500-as évek közepe tájára megerősödik a nyugati szomszéd, a Burmai Királyság, amely több sikertelen kísérlet után 1569-ben elfoglalja és lerombolja Ajutthaját. Két évtized múlva a thaiok visszafoglalják és újjáépítik a várost, de állandó fenyegetettségben élnek. Mikor 1767-ben a burmaiak újra lerombolják a fővárost, az új uralkodóház, a Csakri-dinasztia még délebbre, a Csaophraja egy jobban védhető mellékterületére, a mai Bangkokba helyezi át a fővárost. Ajutthaja a Sziámi Birodalom négy évszázadának tanúja. A 20. század elejétől dolgoznak régészeti területe feltárásán, maguk a Ráma királyok ellenőrzik a munkát. A romok felhasználásával az épületek egy részét újraemelik. A romtelep ma a világörökség része.

FOLYTATÁS

Az Ajutthajába rendezett kirándulások kötelező megállóhelye a folyó menti szigeten elhelyezkedő Bang Pa-In nyári királyi palota és kert. Először az 1650-es években épült itt királyi nyaraló, de a mostani csodás parkot és az épületek többségét 1872 és 1889 között alakították ki. A park közepén hidakkal összekötött szigeteken állnak az épületek. A varázslatos hatást az adja, hogy néhány épület jellegzetes thai stílusban, a pagoda-építészet elemeivel készült, míg mások a korabeli eklektikus európai építészet hatását tükrözik. A királyi család rendszerint néhány hetet minden nyáron itt tölt. Mindegyik király valamivel bővíti az épület-komplexumot, van benne egy kínai császári palota és kilátótorony is. Ez a mesebeli környezet némileg érzékelteti, hogy milyen lehet a – szintén európai és keleti épületeket kombináló – bangkoki királyi rezidencia, amit nem nézhettünk meg. Számos keleti uralkodó vendégeskedett itt, de legbüszkébbek arra, hogy II. Miklós még cárevicsként 1890-ben ide látogatott. Több királynénak az emlékműve is látható a sétányokon, egyikük tragikus története korjellemző: amikor a folyón áthozták csónakkal, kisgyermekével együtt belefordult a vízbe. Volt a csónakban néhány meglett tiszt és tengerész, de egy sem merte a királynét kimenteni, mert a királyné érintése halálos bűnnek számított…

Ajutthaja – sztúpák

A Bangkoktól 70 km-re északra fekvő Ajutthaja szinte leírhatatlan. Egy városnyi romkert, tele kolonádokkal, hatalmas sztúpákkal, épületek alapfalaival. Üveg alatt makettek mutatják, milyen lehetett az eredeti város és kolostortemplom-rendszere. A ma látható épületekről nehéz megállapítani, hogy mi a múlt század restaurálásának eredménye. Aki nem jártas a buddhizmusban, alig tudja felfogni, miért kellett ennyi és ilyen méretű épület, hatalmasnál hatalmasabb Buddha-szobor. Mintha nem is emberi mérethez szabták volna őket. Ma már csak kevés színes mázas cserép érzékelteti az egykori csillogást – annak idején a sztúpák, szobrok jó része aranybevonattal kápráztatta el az itt áhítatot keresőt.

A módosabb látogatók elefánthátra illesztett ernyős székekben ülve fedezik fel a romokat. Mindenki csodálja a hat elefánt színes felvonulását. Aztán egy helyen az idegenvezető magyaráz nekik. Az egyik kan elefánt semmilyen nógatásra sem akar tovább lépni, s mindenki ámulatára kiereszt magából egy férfikarnyi hímvesszőt, s azon át legalább egy vedernyi folyadékkal öntözi a talajt. Utána tisztálkodik is: megszaglássza vesszejét, s hatalmas fújásokkal meg is szárítja, mielőtt visszahúzná.

Az ajutthajai kirándulások rendszerint hajós visszatéréssel zárulnak. Ezúttal egy tényleges turistahajón tesszük meg a közel kétórás utat, közben ebédet is felszolgálnak.

Ajutthaja – elefántos nézelődés

Utolsó napunk délelőttjére még egy rövid programot iktatnak be: csónakázás a klongok úszó piacai közt. A klong tulajdonképpen csatornát jelent, ilyen csatornák hálózták be a 20. század elejéig egész Bangkokot. Ezeken csónakok hozták az árut, s gyakran csónakról csónakra történt az eladás. Aztán a klongok jó részét betömték, s utcává alakították. Még akad azonban néhány külső, folyó menti terület, ahol léteznek klongok, s ténylegesen a közlekedési utat jelentik. Egy ilyen negyedbe visznek el, beültetnek néhány motorcsónakba, amelyek aztán ijesztő gyorsasággal repítnek a klongok útvesztőjében. Látjuk, hogy az egyik csónakról nyers húst árulnak, a másikról zöldséget, gyümölcsöt. Egy asszony ételt főz a csónakban, s átnyújtja a megrakott tányért a parti vásárlónak vagy a szomszédos bárkának. Minthogy néha nem húzhat a csónak egészen közel a vásárlóhoz, hosszú rúd végén van kis kosár, s azzal nyújtják át az árut, s abba helyezik a fizetséget. A klong mentén a házak mind a vízből kiemelkedő oszlopokra épültek, s mindegyikhez egy-két csónak is tartozik. Egy klongoktól övezett fapadlós téren kis vásárt létesítettek, itt a turista nézelődhet, s megveheti emléktárgyait. Délire érünk vissza szállodánkba, amikor gyorsan kell csomagolni és kiköltözni, bár a repülőtérre csak este szállítanak ki.