Szigeti Enikő az MTI-nek nyilatkozva hívta fel pénteken a figyelmet a legújabb marosvásárhelyi utcanévbotrány visszásságaira. Felidézte: a prefektus csütörtökön a 2015. május 28-án hozott 150-es önkormányzati határozat bírósági megsemmisítésére hivatkozva magyarázta a kétnyelvű utcanévtáblák eltávolítását.
Az említett önkormányzati határozat azonban nem az utcanevek kétnyelvűsítéséről szólt, hanem arról, hogy egyes marosvásárhelyi utcáknak tájékoztatási jelleggel tüntessék fel a közbeszédben máig is használt hagyományos nevét is. A vitatott önkormányzati határozat fel is sorolta, hogy mely utcák neve mellé kellene a hagyományos utcanevet is kiírni. Eszerint például a Targului (Vásár) illetve a Papiu Ilarian utca neve mellé kellett volna tájékoztatási jelleggel kiírni a köznyelvben ma is használt Sáros utca, illetve Kálvária utca nevet.
Szigeti Enikő elmondta: az idézett önkormányzati dokumentum alapján egyetlen hagyományos utcanevet sem írtak ki a városban, mert a prefektus azonnal megtámadta a határozatot, és ezzel felfüggesztette a hatályát. A prefektus arra hivatkozott a bírósági keresetében, hogy a tájékoztató táblák megtévesztenék a járókelőket, és zavart kelthetnének a tájékozódásban. Hozzátette: a bíróság két szinten is elfogadta a prefektus érveit, és 2016 novemberében született meg az a jogerős ítélet, amely megsemmisítette az önkormányzati határozatot. Azt is megjegyezte, hogy a Dózsa György út - melynek egynyelvűsítését ezen ítéletre hivatkozva kérte a prefektus - nem is szerepelt a megsemmisített önkormányzati határozat mellékletében, tehát ezért sem kerülhettek ki ezen határozat alapján azok a kétnyelvű táblák, amelyek eltávolítását kérte.
A prefektus május 29-én átiratban szólította fel a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, hogy három napon belül távolítsa el a Dózsa György út magyar feliratait. A hivatal május 31-én pár táblát eltávolított, ám a gyermeknapi és pünkösdi munkaszünet után nem folytatta a műveletet.
Hazánkban az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett - szükség esetén - a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar "utca" szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki.
