Szent Ferenc búcsú a rendalapító ereklyéjének jelenlétében

Szent Ferenc búcsú a rendalapító ereklyéjének jelenlétében
Assisi Szent Ferenc ünnepén, vasárnap búcsús szentmisét tartottak a ferencesek kolozsvári templomában, amelynek kezdetén bemutatták a híveknek László Attila főesperes-plébánost, a legszentebb áldozat főcelebránsát, aki bevezetőjében elmondotta: nem akárki képes belebolondulni Istenbe. Olyan ez, mint szerelmesnek lenni. Ez jellemezte többek között Szent Ferencet.

Megtérése után eleinte bolondnak nézték Ferencet, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt és rövidesen valóban „utána ment a világ”. Ferenc elhagyta a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Ezért 1209. április 15-én megalapította a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum), amelyet III. Honorius pápa hagyott jóvá 1224-ben. Köszöntésük Pax et Bonum (Áldás és békesség).

A búcsús szentmisén az oltár elé kihelyezték az Assisi Szent Ferenc (1181/82–1226) szerzetesi öltözetének pici szövetdarabkáját tartalmazó hiteles ereklyéjét. Amint Orbán Szabolcs házfőnök atyától, a Gyulafehérvári Pasztorálteológiai Intézet egyetemi tanárától megtudtuk, felirata szerint a díszes barokk ereklyetartó 1826-ban, Bécsben készült. Eredetileg a híres máriaradnai ferences kegytemplom tulajdonában volt, majd körülbelül 20 éve hozták Kolozsvárra, amikor a radnai Istenháza és a rendház épületei a Ferences Rendtől átkerültek a temesvári római katolikus egyházmegye tulajdonába.

Az Assisi Szent Ferenc szerzetesi öltözetének szövetdarabkáját tartalmazó ereklye

Páter Bakó Béla Pál, a kolozsvári rendház tagja szentbeszédében rámutatott arra, hogy értékes örökségünk közé tartoznak Szent Ferenc, a Poverello (Isten Szegénykéje) írásai, valamint a közel 800 éve róla lejegyzettek. Kicsoda Szent Ferenc gyönyörű műve, a Naphimnusz alapján? Külsőre a Naphimnusz egy csodálatos költemény, imádság, a teremtett világ és a fény dicsérete – mondta a szónok, aki a továbbiakban a Naphimnusz alapján rávilágított Szent Ferenc lelkületének, életszentségének hét forrására. Ferenc mindenben Isten irányába tájolódott, felé fordította tekintetét és figyelmét. A Teremtőre való tájolódás pedig minden ember esetében megtérést jelent. Hogyan valósította ezt meg? Magasztalta Istent, ami egyenlő Isten iránti szeretetével. Tudatosan és alázattal hajtott fejet a Mindenható előtt. Örömmel adott hálát azért, amit megváltoztatott életében. Szent Ferenc jelleméhez tartozott, hogy mély elismeréssel adózott a körülötte lévő dolgokért és minden létezőért. Isten Szegénykéje mindent értékelt és szépnek látott, imádva a Teremtőt a fizikai életért, a környezetért.

Szent Ferenc a földet Anyának értékelte és tisztelte rendeltetését. Mondhatni örökségül hagyta ránk, hogy ez alapvető fontosságú nemcsak a föld, a teremtett világ részére, hanem minden keresztény számára, tudatosítva ajándék értékét. Ezért aktuális Ferenc lelkisége ma is. Ezt kéne minden nemzedéknek életébe beágyazni. Tanuljunk meg a Poverello példájára ráfigyelni az ember és az élet lényegére – hangsúlyozta a szónok. Mindezzel egyidőben Szent Ferenc az átmenetet, a halált is rendjén valónak találta, hiszen az élet és a halál egy tőről fakad. Szerinte aki bűnbánatot tart, annak könnyű megválni a földi élettől. Szent Ferenc meggyőződéssel hitt az örök életben, amit Krisztus nekünk kereszthalálával kivívott. Vallotta: minden, ami hozzánk kapcsolódik, legyen olyan, hogy Isten szolgálatává váljon. Ő személy szerint ezt egyszerűséggel, önátadással és szolgálattal valósította meg. Ezek segítségével napjaink embere is meg tudja élni a ferences lelkiség gyökereit – összegezte Pál atya, akiről tudnunk kell, hogy Bakó Béla Pál atya huszonegy évvel ezelőtt alapította meg a Marosvásárhelyen működő Szent Erzsébet Egyesületet, ahol jelenleg 32 szociálisan árva gyermeket gondoznak.

Nagy Károly ferences templomigazgató a búcsús szentmise végén rámutatott arra, hogy Szent Ferenc számára Isten volt a Legfőbb Jó. Ugyanakkor Isten bennünket is jónak teremtett, ezt kell kitartóan keresnünk egymásban. Erre tanít Szent Ferenc, aki még az állatot is testvérnek tartotta.

„Te vagy, Uram, a Legfőbb Jó, az Örök Jó, akitől minden jó ered és aki nélkül semmi jó nincsen. Jöjjön el a te országod, hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess benünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökké tartó. Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett és azokéra amiket érettünk mondott, tett és szenvedett. Bocsásd meg a mi vétkeinket a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus kimondhatatlan szenvedéseiért. Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk, hogy ellenségeinket igazán szeressük, senkinek rosszal rosszért ne fizessünk, hanem azon legyünk, hogy mindenkinek hasznára legyünk.” (Szent Ferenc imája)