Szellemkastélyban jár a versformák kifinomult művelője
Szabó T. Anna-est a kolozsvári színházban
Szabó T. Anna-est a kolozsvári színházban
Vissza

Szellemkastélyban jár a versformák kifinomult művelője

A versformák kifinomult művelője, a nyelvhez nagyon elmélyült, tiszteletteljes viszony fűzi, ugyanakkor mégis modernista költő, hiszen olyan dolgokat tematizál a verseiben, amelyek bizonyos értelmezési zavarokat is szülnek a kortárs költészetben, vélte Visky András a Kolozsvári Állami Magyar Színház költészetnapi meghívottjáról, Szabó T. Annáról. A színház művészeti vezetője által moderált beszélgetésen sok érdekes dolgot megtudtunk a kolozsvári születésű, Budapesten élő költő, író, műfordítóról, az alábbiakban ezekből tallóztunk a teljesség igénye nélkül.

Nem zavarokat, inkább hitetlenkedést, gyanakvást szülnek, reagált a meghívott Visky András felvetésére, de azonnal rá is vágta, hogy ez „nem baj”. A gyanakvás persze súlyosabb szó, mint a zavar, a zavar ugyanis feloldható, a gyanakvás viszont sokkal nehezebben, vélte Szabó T. Anna. A hitetlenkedés pedig még nehezebben. – Nagyon nehéz bizonyítani az embernek, hogy komolyan beszél, vagy komolyan gondolja, amit mond. De kétségtelenül jó, olyan, mintha bemenne az ember egy tükörterembe, vagy inkább egy szellemkastélyba, ahol keresnem is kell a kijáratot, de néha „visznek” is. Szellemkastélyban járok valóban, minden lépésemre reflektálok ugyan, de nem tudom előre megtervezni, csak abban bízom, hogy van kijárat – foglalta össze érzéseit a költő a felvetéssel kapcsolatban. 

Szabó T. Anna 1987-ben, 15 éves korában települt át családjával együtt Magyarországra. „Ha tudtam volna mesélni, már elmeséltem volna”, reagált a moderátor azon kérésére, hogy beszéljen erről az „elszakadási élményről”, amely általában mély nyomot szokott hagyni ebben a korban. – Szerencsére írtam abban az időben naplót, és elég erős emlékeim is vannak. Nagyon nehéz erről írni, de azt hiszem, rá kell szánnom magam. Tettem néhány rövid kísérletet már, de úgy érzem, olyan határponthoz érkeztem el, amikor tényleg neki kell állnom – mondta a meghívott. Mint megjegyezte, csakis esszék formájában „próbál visszatalálni” ezekhez az élményekhez, az esszé ugyanis rendkívül személyes műfaj. „A vers valamit kijelent, az esszé pedig valamit megpróbál. A vers mindig követelőbb hangon szólal meg bennem, mint a próza. A prózában megyek előre, talán azért, mert járatlanabb vagyok benne, pedig a verssel együtt kezdtem prózát írni”.

Szó esett többek között a 2006-ban megjelent Elhagy című, a Magvető Kiadónál megjelent kötetről is – ebből a címadó és az Ő című verset olvasta fel a költő. Mint kiderült, ez a könyv kitüntetett helyet foglal el számára, annak ellenére, hogy a kritika „túl csupasznak” ítélte, de épp ez a csupaszság tükrözte az akkori helyzetét. – Ebben a könyvben még nincs benne az a fajta játékosság, ami egyébként nagyon sok versemben benne van. Az iróniát pedig talán épp a csupaszság miatt nem érzékelték – jegyezte meg.

„Dallamként születnek a versek vagy képként? Vagy valamiféle érzületként, ami megmarad benned feladatként, és várod, amíg a nyelv megszólítja azt az érzületet?”, hangzottak a következő kérdések.

– Az érzelmi megindultság az semmi, az bárkinek van. Nagyon hiteles érzelmi megindultságok vannak és nem formálódnak verssé. A kép az szintén semmi nekem, mert jegyzeteket készítek sokszor képekről, amiket látok. Így készültem az Elhagy kötetben, de korábban is. Vannak olyan versek, amelyekre felkészültem, tehát leírtam, mit látok, és utána egyszercsak dallamá változtak. Dallam nélkül nincsen vers. Én nagyon erősen a nyelvben és a nyelvnek élek, ezért is nagyon nehéz fordítani, amit csinálok – részletezte Szabó T. Anna.

A beszélgetésen természetesen szóba került legújabb kötete, a novellákat tartalmazó Törésteszt is, amely szintén a Magvetőnél jelent meg, 2016-ban, és amelyben ezúttal műfajt váltott. Visky András szerint a kötetet sokan meglepetéssel fogadták, és úgy vélte, ez a „kibírhatatlan könyv” mindenképpen fordulatot jelent a szerző számára, annak ellenére, hogy az esemény előtti beszélgetésük alatt Szabó T. Anna azt mondta, „ez nem az ő hangja”.  – Én pedig állandóan a te hangodat hallottam benne. Hogyan is születik meg az elhatározás, hogy az ember összerakjon egy ilyen kötetet? Beszélj erről a kibírhatatlan könyvről – kérte Visky.  

– Nekem is eléggé kibírhatatlan, és elég nehezen beszélek róla. Ez a harag könyve. Nem a tudatosság szűrőjén át finomított indulatok jelennek meg ebben a könyvben. A hangok, a történetek, amelyek megszólalnak benne, nem az én történeteim, nem az én hangom, viszont az én saját indulataim. Ez a fajta indulatosság, ez a kicsit fésületlenség mindenképpen abból ered, hogy az ember keresi a módját, hogy hogyan közölheti ezeket a dolgokat – magyarázta a szerző.

Versszerűen ír novellát, derült ki a beszélgetés alatt, „rettenetes intenzitással nekilátok a szövegnek, és kikalapálom egy-két nap alatt, vagy egy éjszaka alatt”. Ezért nem írt még regényt, mondta, „mert ebből a svungból nem lehet, egy rövidtávfutó nagyon kimerül, ha regényt akar írni”. „Készülsz regényt írni?”, érkezett a kérdés Visky András részéről. – Egész életemben készültem. De egy regényíró mellett élek, és látom azt a szenvedést, ami ezzel jár. Ezt most nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak – mondta Szabó T. Anna. „Egy házban egy oroszlán bőven elég”, jegyezte meg a meghívott, utalva férjére, Dragomán György íróra.

(Borítókép: Szabó T. Annával Visky András beszélgetett a kolozsvári színház stúdiójában. Fotó: Biró István)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Honos népcsoporttá nyilvánítanák a ...
Románia kilenc élelmiszer minőségében ...
Tudose: nem menesztem Bodogot, sem ma, ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ