Szelfi Kolozsvárral
Vissza

Szelfi Kolozsvárral

Nem csak Csoma Botond mondhatja el magáról, hogy meghatódott a Kolozsvár felirat láttán, vagyunk így még néhányan. Ej, ha apám megérte volna! – merült fel bennem is a helységnévtáblát nézegetve. Gondoltam, íme, valamennyicske történelmi igazságtétel azért a nagyon sok évtizedes megaláztatásért, amit itt magyarként megéltek eleink. És amelyből azért jutott az utánuk következő nemzedékeknek is. Különösen azoknak, akiknek a Funar-korszakban adatott meg rányitni szemüket a világra. (Ha még emlékeznek …)

Bárhogy is nézzük, a Kolozsvár-táblát az igazságszolgáltatás kényszeríti rá az önkormányzatra. A helyi román pártokban nem volt és jelenleg sincs politikai akarat, bátorság ezt felvállalni. Pontosabban: érvényt szerezni annak a tanácsi határozatnak, amelyet végül is ők maguk szavaztak meg valamikori hirtelen felindulásukban, gyakorlatba ültetésére azonban soha nem volt „alkalmas” a pillanat.

Szeretném azt hinni, hogy a bírósági döntés nem előzte meg korát, és valóban megérett az idő a magyar feliratra. Hogy a hosszú évek óta tartó politikusi húzd meg, ereszd meg ideje alatt - ennek ellenére - mégiscsak változott a világ, csak választottjaink nem vették észre. Hogy, igenis, végbement az a mentalitásváltás – vagy legalábbis folyamatban van – amelynek köszönhetően a kolozsvári románok többsége a magyar helységnevet nem provokációként, vagy Emil Boc gyengeségeként, eltévelyedéseként éli meg. Olyan szemléletbeli változásban hiszek, reménykedek, amihez mi, magyarok is hozzájárultunk legjobb tudásunk, türelmünk szerint. Olyan Kolozsvárban, amelynek nincs is köze a március 15-i ünnepségekbe rendszeresen belerondító csendőrparancsnokokhoz, az állandóan népszerűség- és szavazatvesztés miatt rettegő gatyájú politikai kalandorokhoz, vagy Monostor-alsó frusztrált fiaihoz.

Persze, nem kizárt, hogy tévedek, hiszen épp elegen legyintettek ma lelkesedésemet látva. Hogy a tábla csak a FUEN-kongresszusra lesz, mert nagy blamázs volna Boc-nak, ha nem teszi ki. Hogy azért helyeztek ki csak Szászfenes határában táblát, mert kis időre kell, a városvezetés továbbra sem gondolja komolyan, húzná-halasztaná, hátha ráununk. Hogy meglátom, ezt az egyet is lefestik, rápiszkolnak, megrongálják, mire megszólal a kakas. S hogy jó lesz mielőbb egy szelfit nyomni, emléknek, hogy tényleg ott volt. (Ha még egyáltalán ott van …)

Magam sem hiszek a visszafordíthatatlan dolgokban, most sem olyan időket élünk, ami erre felbátorítana. Ennek ellenére úgy vélem, ezt a táblát már aligha lehet meg nem történtté tenni. Lefesthetik, rápiszkolhatnak, megrongálhatják, és el is vihetik, a pszichológiai határt a tábla-ügy már akkor átlépte, amikor a bírósági döntés megszületett, a FUEN kongresszus pedig felpörgette a dolgot. Már nem az a kérdés, hogy jár-e nekünk a magyar településnév feltüntetése. Ez – a jelen körülmények között legalábbis – elvitathatatlan. És ez a fontos. Nyilván, kérdések még bőven akadnak. Mint például az, hogy akkor most mi a következő cél? Miért kellett erre ennyi ideig várni? Vagy hogy kinek az érdeke megrongálni, bepiszkítani, bemázolni a településjelzőt és miért? És ami a legfontosabb: hol a többi tábla?

  

   


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Legális jogtalanságok
    Legális jogtalanságok
  • Eső
    Eső
  • Társadalmi beágyazódás
    Társadalmi beágyazódás
  • Útban a műalkotás felé?
    Útban a műalkotás felé?
  • Kamu
    Kamu
  • Kapálózás
    Kapálózás
  • Elnöki bakancslista
    Elnöki bakancslista
  • Hűvös tartózkodás
    Hűvös tartózkodás
  • Millión innen és túl
    Millión innen és túl

ROPOGÓS ROPOGÓS

Elmehet külföldre nyaralni Horváth Anna?
Kényes ügyekben döntésképtelen volt a ...
Honos népcsoporttá nyilvánítanák a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ