BITAY ENIKŐ
Intézményalapítóként és főmérnökként a műszaki oktatásban és az iparfejlesztésben egyaránt fontos szerepet játszott. Szívügyének tekintette a magyar műszaki oktatást, kiemelten fontosnak tartotta a magyar műszaki nyelv ápolását, emellett több síkon is közéleti szerepet vállalt, egyházi főgondnokként, valamint a magyar oktatást támogató tanügyi törvénytervezet mozgatórugójaként a változás éveiben is.
Édesapja, id. Jenei Dezső 1888. december 26-án született Naszódon. Postafőfelügyelőként dolgozott, kezdetben szülővárosában, majd Csíkszeredában. Kolozsvárra 1935-ben helyezték át. De itt hivatali állását jóformán el sem tudta foglalni, betegsége súlyosbodott, kórházba került, s még az év nyarán elhunyt.
Jenei Dezső édesanyja, Bartha Piroska másodszülöttként jött világra 1891. február 8-án Szilágyballán egy hétgyermekes családban. Jenei Dezső 1919. november 7-én született Naszódon, Beszterce-Naszód vármegyében, szülei első gyermekeként. Három testvére volt: Miklós (1922), Szilárd (1924) és Hajnal (1926).
Iskoláit Csíkszeredában kezdte, ahol 1925–1929 között édesanyja is tanított. Ezt követően Szamosújvárra került, nagynénje, Jenei Jolán férje, Urs Nicolae ott volt postafőfelügyelő, s fiatal, tudásra törekvő unokaöccsét a családba fogadta. Így 1929–1935 között itt járt iskolába, román tannyelvű osztályba. Édesapja Kolozsvárra helyezésekor ő is követte a családot, s a Gheorghe Bariţiu Líceumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett 1937-ben. A gimnázium jelentősebb tanárairól név szerint megemlékezett feljegyzéseiben: dr. Ioan Armeanca és dr. Gheorghe Rick (matematika), Mircea Prişcu (természettudományok), Vasile Vasiliu (fizika-kémia), valamint dr. Szentiványi Sándor (vallás és erkölcstan) tanárokat említette. Az osztálytársak között szép számban találunk magyarokat is: Sulyok István, Kolozsvári Gyula, Papp Albert, Nagy Ferenc, Kiss Attila, Sóos Géza stb. Papp Alberttel (aki Budapesten élt) szoros kapcsolatot tartott fenn élete végéig, levelezésükben sok szakmai, családi gondot, eseményt megosztottak egymással.
Bukarest után Budapesten tanult majd dolgozott
Egyetemi tanulmányait a bukaresti Politechnika Elektromechanika Karán kezdte el, három év múlva (1937–1940) Budapesten folytatta. A bukaresti Műegyetem tanárai, akikre tisztelettel emlékezik emlékirataiban: N. Vasilescu Karpen (1870 –1964), az elektromosságtan, Contantin Teodorescu, a szilárdságtan, Dumitru Pompei, az analitikus geometria oktatója volt.
A bécsi döntést követően a magyar királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait két szakon, a gépészmérnöki, valamint a gazdasági és kereskedelmi osztályának hallgatója. Feljegyzésében a következő tanárait említi meg, akik az egyetemen tanították, s mérnöki képesítésében nagy hatással voltak rá: Pattantyús-Ábrahám Géza (1885-1956), áramlástan, vízerőgépek, emelőgépek; Pöschl Imre (1871-1963) villamos gépek; illetve Verebélÿ László (1883-1959) villamos erőművek és villamos vasutak tantárgyak oktatói.
Vizsgamunkáját, amelynek témája egy kapocsfeszültségű turbógenerátorral ellátott erőmű kapcsolóberendezésének terve, és Verebélÿ László egyetemi tanár irányította, 1942. június 18-án védte meg sikeresen. Gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állított ki számára 1942 júniusában.
Jenei Dezső így emlékszik egyetemi éveire, a budapesti alma materére: „Mindig hálával és lelki elfogultsággal gondolok a budapesti műegyetemi éveimre, az ottan kapott értékes szakmai tudományos ismeretekre és ezenfelül főképpen arra a meleg lelki táplálékra, amit a MŰEGYETEM az Ő egészében adott, s mely döntően befolyásolta egész későbbi életfelfogásomat.” (Válaszlevél az Arany díszoklevélről való értesítésre, 1994. október 24. Unitárius Levéltár, Jenei hagyaték.) Mérnöki pályafutását 1942-ben a Magyar Siemens-Schuckert Műveknél kezdte Budapesten, itt okleveles gépészmérnökként, üzemmérnökként dolgozott. A villamos gépek és berendezések gyártásánál és az új berendezések kipróbálásánál is jelen volt a világhírű Siemens cég bécsi gyárában. Időközben, az 1942–1944 közötti kötelező katonai szolgálat keretében tartalékos tiszti iskola elvégzése után híradós mérnökzászlós lett. A M. Kir. Honvédelmi
Minisztérium Haditechnikai Intézetében is szolgált 1943–1945 között, villamos mérnöki beosztásban, a radarberendezések tanulmányozása és azok felszerelése volt a feladata. 1945. május 15-én jelentette be a Honvédelmi Minisztérium Hadipari csoportjánál az áttelepülési szándékát Kolozsvárra.
Hazatalepedett Kolozsvárra
Kolozsvárra való hazatérése jelentette oktatói tevékenységének kezdetét is, 1945–1948 között a kolozsvári magyar tannyelvű Gép- és Villamos Ipari Középiskola mérnöktanára, a villamos ismeretek tanszék vezetője. Itt oktatta az erősáramú elektrotechnikát és matematika tantárgyakat. Ugyanebben a periódusban a Romániai Magyar Népi Szövetség Országos Tanügyi Bizottságának tagja. Részt vett 1945-1948 között a román kormánnyal a magyar nyelvű oktatási hálózat kifejlesztése érdekében folytatott tárgyalásokon, hangsúlyozottan támogatta a magyar nyelvű műszaki oktatás beindítását közép- és felsőfokon. Ezért az ügyért határozottan kiállt a későbbiekben is.
1947-ben Kolozsváron megalakult a kétnyelvű Almérnöki Intézet, melynek keretében magyar nyelvű műszaki képzés indult mintegy 40 hallgatóval. Jenei Dezső 1947-től az intézet magyar tagozatán a Mechanika és szilárdságtan tanszék vezetőtanára volt. A következő évtől az intézet neve kolozsvári Mechanikai Intézet (Institutul de Mecanică). Az Elektrotechnika tanszéken az előadásokat és gyakorlatokat magyar nyelven tartotta; ugyanakkor a Gépelemek és Villamos hajtások tanszékek vezetője, itt az előadások és gyakorlatok román nyelven folytak. Alexandru Domşa rektor megbízásából megszervezte a villamos mérések laboratóriumát és a gépelemek szertárát. Oktatott tantárgyai: elektrotechnika, gépelemek (1948–1949 között), 1951-ben előadótanárként az elektronika ipari alkalmazásait oktatta. Törekedett a magyar nyelvű műszaki oktatás bővítésére, beadványokkal sürgette a magyar nyelvű oktatók bevonását, s jegyzetírásra is serkentette a kollégákat. Füstös Kálmánnal közösen írta az Útmutatások az elektrotechnikai laboratórium mérési gyakorlataihoz című főiskolai jegyzetet, amely 1949-ben jelent meg Kolozsvárt.
Sajnos 1953-tól megszűnt a magyar nyelvű műszaki főiskolai oktatás. A szakemberképzésen túl a magyar tannyelvű tanszékek jelentős eredményei közé kell sorolnunk a felsőfokú szakirodalom magyar nyelven beindított sorozatát. Első lépésként az oktatáshoz szükséges jegyzetek kezdtek napvilágot látni, így az említett, 1949-es Jenei-Füstös-jegyzet után a következők is megjelentek: 1950-ben Nagy Aladár: Elektrotechnika I.; 1951-ben Felszeghy Ödön és Nagy László: Technikai fizikai laboratóriumi jegyzet és 1952-ben Felszeghy Ödön, Bálint Octavian és Nagy László: Technikai fizikai jegyzet – Hőtan és molekuláris fizika.
Miután a magyar nyelvű műszaki felsőoktatás megszűnt, s hamarosan a szakiskolák is, az azokban oktató, értékes szakembereket Jenei az időközben újonnan létesült Tehnofrig gépgyárba vitte át, melynek 1949-től főmérnöke volt.
Oktatási tevékenységével párhuzamosan 1945-ben magánvállalatot alapított MEOPEL néven (finomMechanika, Optika, Elektrotechnika). A műhely, melynek műszaki vezetője és tulajdonosa volt, iskolai körzőket, kéziszerszámokat, fogorvosi fogókat, ipari fogókat, bádogollókat, különleges ütőszerszámokat, csavar mangorlógépeket, cipőipari gépeket és cserealkatrészeket gyártott, emellett falvak villamosításával is foglalkozott. A műhely beindulásához a Budai Nagy Antal utca 12. szám alatti házas telket vette igénybe, amely 1944 év őszén a háborúban olyan súlyos rongálódást szenvedett, hogy használatra alkalmatlanná vált. A műhely helyiségének bérleti szerződését a Szent Mihály római katolikus plébániával kötötte meg 8 évre (1953. augusztus 1-ig) a felújítások fejében.
Minden szükséges dokumentumot, szakmai képesítéseket igazoló tanúsítványokat („brevet de meserie”), a működéshez szükséges iratot beszerzett, hogy a tevékenységet gördülékenyen, biztonságosan s jogszerűen folytathassa. Az államosítások időszakát megelőzően a MEOPEL műhely 68 tételben felsorolt teljes felszerelését (összesen 106 392 lej értékben) önként adományozta az Unirea gyárnak, mely az alkalmazottakat is átvette. Már kisiparosként jól érzékelhető volt mérnöki, irányítói rátermettsége, a termékek gyártásának szervezéséhez, az összetett feladatok szakszerű megoldásához, a kivitelezés igényességéhez, a gazdaságos irányításhoz való különös érzéke, tehetsége. Embersége, jelleme, szaktudása által sok értékes szakembert vont maga köré, akiket további pályafutása során is magával vitt, akikkel közreműködött, akiket tisztelt, és akiknek tiszteletét, elismerését élvezhette. A Tehnofrig Gépgyár hűtő- és élelmiszeripari gépeket, berendezéseket, technológiai sorokat kutató, tervező és gyártó vállalat volt, melynek Jenei Dezső 1949. december 6-tól lett főmérnöke 1973-as nyugalomba vonulásáig. A kolozsvári gyufagyár 1944-ben lebombázott épületeinek újjáépítése 1949. október 16-án indult el. 1950. január 15-én beindult a termelés 32 munkás és 63 építőmunkás segítségével. Jenei Dezső szakmaisága és kiváló szervezői tevékenysége már a kezdeti időszakban megmutatkozott, a romokból hatékonyan működő gyárat teremtett s működtetett operatív vezetőként. A Tehnofrig Délkelet-Európa egyik legnagyobb élelmiszeripari gépgyárává fejlődött Jenei Dezső főmérnöksége alatt.
A vállalat mellett kutatóintézetet, lakótelepet is teremtett
Feljegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy nem csupán egy vállalatot teremtett, hanem az összes hozzá tartozó egységet is létrehozta (iskola, könyvtár, internátus, munkásszálló, sport- és kulturális egységek, étkezde, kutatóintézet stb.), hogy megfelelő termékfejlesztési kutatóbázist kialakítson, szakember-utánpótlást biztosítson, s a szociális gondokat orvosolja, illetve a szabadidős tevékenységeket is segítse.
Jenei távozásakor, 1973-ban, a Tehnofrig majdnem 5000 alkalmazottat foglalkoztatott (ebbe beleszámítva a műszaki középfokú- és a szakiskola növendékeit is). A Tehnofrig s az akkori vezetőség érdeme a Tervező-Kutató Intézet létrehozása is, melyben 40 tudományos kutató, 180 mérnök, 600 géptervező és technológus dolgozott.
A mérnökök nagy része a Kolozsvári Műegyetem végzettje volt, a fizikusok és vegyészek többségben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem diplomásai, a technikusok pedig a Tehnofrig műszaki középfokú és a volt kolozsvári Gép- és Villamosipari Középiskola (melynek egykor Jenei is tanára volt) végzettjei. A szakmunkások döntő többsége a vállalat szakiskolájában szerzett szakképesítést. A létrejött korszerű iskola 24 tanteremmel rendelkezett, 6 laboratóriuma volt, 5 tanműhelye, illetve tornaterme s sportpályája. Az iskola saját könyvtárral, illetve egy 400 férőhelyes internátussal rendelkezett. Az iskolába való felvételkor elsőbbséget élveztek a vállalat alkalmazottai, illetve az alkalmazottak gyermekei.
A gyártelepen az alkalmazottak rendelkezésére álltak modern kulturális és művészeti létesítmények, valamint sportpályák, sőt, saját műszaki könyvtár is. Jenei Dezső íróasztala körül ott voltak a könyvhalmazok, minden beérkezett könyv és folyóirat először az ő kezén ment keresztül. Igényes volt, a műszaki irodalmat folyamatosan tanulmányozta, a legfrissebb dokumentációkat, katalógusokat, folyóiratokat tüzetesen átnézte, s miután áttanulmányozta, felírta annak a szakembernek a nevét, akihez tovább kellett jutnia szakmai dokumentálódásra.
Korán kezdte a munkanapot, a délelőttjeit különböző megbeszélések, ülések, terepszemlék töltötték ki, a délutáni hat órai szünet előtt még egyszer körbesétálta az üzemet, majd irodájába visszahúzódva szakmai írásokat olvasott és látta el az irodai munkafeladatait. Sokat járt kiszállásra, nagyon tájékozott volt, terepszemléi, tanulmányútjai főleg a Tehnofrig termékeinek bővítésére, fejlesztésére irányultak. A vállalat folyamatos fejlesztési lehetőségeinek felkutatására törekedett, gazdaságos termékek kialakítása, illetve a termékek hasznosítási lehetőségeinek felkutatása által.
Kormányszakértőként sok nemzetközi kormányközi és minisztériumközi tárgyaláson is részt vett (KGST-országok, NSZK, USA, Dánia, Belgium). Többször volt külföldön tanulmányúton, külföldi hűtőipari és légkondicionáló berendezéseket, kompresszorokat, élelmiszeripari gépeket gyártó és technológiai vonalakat, hűtőipari és légkondicionáló gépek automatizálását kutató és tervező intézeteket, illetve vállalatokat látogatott meg. A helyszínen tanulmányozta a fejlesztési terveiket és a velük lehetséges együttműködést. Kutatási területe a motorok és a gépgyártás fejlesztése volt. Jelentősebb kutatási témái: a háromfázisú aszinkron villamos motorok fordulatszámának változtatása, a hűtő- és élelmiszeripari berendezések és technológiai sorok fejlesztése.
Politikai érdekből leváltották, tevékenységét átértékelték
Sajnos sikeres üzemvezetői, főmérnöki pályáját 1973-ban bekövetkezett leváltása kettétörte. Közvetlen kollégái sajnálattal emlékeznek arra az időszakra, melyet a politikai érdekek határoztak meg. Elismerései között hiába volt ott egy állami kitüntetés is („Jenei Dezső főmérnököt, Orosz Béla igazgatót és Jeremiás Lajos élmunkást Állami Díjjal tüntették ki 1954-ben a hűtőkompresszor 20 000 kcal/h és a 400 l/h teljesítményű tejfölözőgép megvalósításáért”), minden addigi tevékenysége átértékelődött.
Főmérnöksége ideje alatt (az 1949–1973-as időszakban) a vállalat több mint háromszáz új terméket, élelmiszer- és hűtőipari gépet, illetve technológiai vonalakat honosított meg.Nyugdíjas időszakában sok közérdekű ügyet vállal fel, s szakmai tudását, szorgalmát is jól kamatoztatta a műszaki tudományosság érdekében.
1973-tól műszaki szótárak és magyar nyelvű műszaki tankönyvek szerkesztésével foglalkozott. A Román-magyar műszaki szótár, melyet Biró András és Rohonyi Vilmos mérnökökkel közösen szerkesztett (23 000 román címszóval) 1979-ben jelent meg Bukarestben a Kriterion Könyvkiadónál. Ezt követte 1981-ben a Magyar-román műszaki szótár I-II. kötete, mintegy 30 000 magyar címszóval. Pálfalvi Attila professzorral közösen voltak főszerkesztői a Magyar-román műszaki nagyszótárnak, amely mintegy 120 000 magyar címszót tartalmaz, és 1988-ban jelent meg a bukaresti Műszaki kiadónál (Editura Tehnică).
Összefogásra ösztönözte a műszaki értelmiséget
Fontosnak tartotta a magyar műszaki nyelv ápolását, a magyar nyelvű műszaki képzést, a műszaki értelmiség összefogását, a közösség szakmai és kulturális ismereteinek bővítését. Gyakran tartott előadásokat a Kriterion Könyvkiadó író-olvasó találkozóin és a Tehnofrigban működő Kós Károly Műszaki-művelődési Kör ülésein. Első műszaki könyvismertetése a Korunkban jelent meg (1974/11). Számos írását, recenzióját olvashatjuk a hazai magyar nyelvű műszaki irodalomról, szakkönyvekről, szakma és anyanyelv viszonyáról a Korunkban (1976/3, 1978/4, 1979/12), illetve A Hét 1978-as és 1979-es évkönyveiben. Több társával együtt részt vett az Atanasiu–Arieşanu–Peptea-féle fémmegmunkáló szakmunka II. részének fordításában (A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei, 1980), tagja volt a bukaresti Műszaki Könyvkiadó és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadványaként készült román–magyar és magyar–román műszaki nagyszótár szerkesztőbizottságának. A Munkásélet hetilap Műszaki Értelmező Kisszótár c. rovatának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak is szerkesztője volt
1973–1999 között számos erdélyi magyar vezető személyiséggel együtt (Nagy Géza, Takács Lajos, Balogh Edgár, Demeter János, Kacsó Sándor, Kovács Zoltán stb.) több alkalommal emlékiratokkal fordult az államhatalom vezetőihez a magyar nyelvű iskolahálózat kifejlesztése érdekében, óvodák, elemi, középfokú, felsőfokú intézmények megtartásáért és újak létesítéséért. Közbelépéseik eredményeként (1980) megmaradt középiskolának a kolozsvári 3.sz. középiskola (a volt Piarista Gimnázium). Sajnos eredménytelen volt a törekvése 1978-ban a magyar tannyelvű műegyetem, valamint a magyarul előadó mérnöktanárok továbbképzése érdekében.
A rendszerváltás után mint főgondnok, cselekvően részt vett a romániai kultusztörvénytervezet kidolgozásában. Sikerült külön törvénycikkekben előírni a jogtalanul elvett egyházi javak visszaszolgáltatását, a megsemmisültekért kárpótlást biztosítani, valamint a felekezeti oktatás visszaállítását kieszközölni.
Az 1991 és 1992 közötti években, bírósági tárgyalásokon és az állami főügyészségnél történt közbenjárásain sikerült visszaszerezni az unitárius püspökség számára a jogot, hogy a tulajdonában levő kolozsvári kereskedelmi helyiségek bérbeadását saját maga gyakorolja. „Ily módon az unitárius egyház évi 150 000 USD jövedelemhez jutott. Ez képezi ma is az unitárius egyház alapvető gazdasági hátterét”- írta 1997-ben. Munkájának elismeréséül 1990-től a Romániai Unitárius Egyház (a mai Magyar Unitárius Egyház) tiszteletbeli főgondnoka lett. 1991–1995 között az Erdélyi Keresztény Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezletének elnökségi tagja volt. Ennek keretében 41 beadvány munkapéldányait készítette el, s tartotta fenn személyesen az államelnöknél, miniszterelnököknél, minisztereknél és a Vallásügyi Minisztériumban. A beadványok és emlékiratok az erdélyi magyar történelmi egyházaktól jogtalanul elvett javak visszaadását, a felekezeti oktatás visszaállítását és a vallásügyi törvénytervezett megszavazását sürgették.
Az 1989-es Hívó Szó aláírója
Jenei Dezső tagja volt annak a felelősen gondolkodó magyar értelmiségi csoportnak, amely 1989 decemberében úgy ítélte meg, hogy az erdélyi magyarság saját kezébe kell vegye sorsának irányítását. Jenei Dezső is aláírta a Hívó Szó röpiratot (aláírók: Balázs Sándor, Balogh Edgár, Balogh Ferenc, Benkő Samu, Cseke Péter, Csép Sándor, Cs. Gyimesi Éva, Csetri Elek, Gáll Ernő, Jakó Zsigmond, Jenei Dezső, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy György), amely a magyar közösséghez fordulva a következőket állapítja meg zárszóként: „meg kell teremtenünk nemzetiségi közéletünk korszerű intézményi kereteit, amelyek gondjainknak és törekvéseinknek nyilvánosságot biztosítanak. Természetesen részt kérünk ezeken keresztül az ország egészének társadalompolitikai irányításából.” (Szabadság I. évf. 2. sz. 1989. december 24. Hívó Szó).
A Kolozsváron alakult Bolyai Társaság vezetőségi tagjaként 1990–1994 között 7 emlékirat munkapéldányait szerkeztette meg a széles profilú magyar nyelvű Bolyai Egyetem felállítása érdekében. Feljegyzései szerint 1995-ben az RMDSZ elnökség felkérésére, megszövegezte a Romániai Nemzetiségek Oktatási Törvénytervezetét; 1996 májusában megfogalmazta Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása esetében az országunkban működő Vallási Felekezetek elvárásait az Európai Unióban; 1997. februárjában 24 tanulmányt készített a 30 000 egyetemi hallgatóval rendelkező, széles profilú magyar nyelvű egyetem számára, körvonalazva a szükséges épületek kiterített felületeit, elhelyezési lehetőségeit Kolozsvár és Marosvásárhely környékén (Campus), valamint a becsült beruházás nagyságrendjét. Hogy az akkori kolozsvári magyarellenes városvezetést megkerülje, a kolozsvári létesítményeket a város határán kívülre tervezte, ezek a tervek apró részletekig menően voltak kidolgozva. A politikai akarat végül nem ebbe az irányba sodorta az önálló magyar egyetem sorsát.
Számos szakmai szervezet tagja
Jenei Dezső sokrétű tevékenységet folytatott, számos közéleti szerepet és szakmai tagságot vállalt, s mindvégig komolyan és aktívan vett részt az ezekből származó feladatok teljesítésében. Tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek (1942–44), a Romániai Mérnök Kamarának (1945–1952), a Romániai Mérnökök és Technikusok Tudományos Egyesületének (1950–1973), a Románia Tudományos és Technológiai Nemzeti Tanácsának (1966–1973), a Bolyai Társaság Választmányának (1991–1993), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1990–2004). Alapító elnöke volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztályának (1991–1994). Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1996-ban tiszteleti tagjává választotta.
A kezdeményezése nyomán létrejött Műszaki Tudományok Szakosztály jelentős fordulatot jelentett a műszaki társadalom életében. A szakosztály tevékenységének kidolgozása és a most is működő programok elindítása Jenei érdeme. A technikatörténeti és ipartörténeti kutatásokat a szakosztály elsőrendű feladatául tűzte ki. Már az ezt megelőző időszakban a technikatörténeti kronológia összeállítására vállalkozott. Erre a komplex feladatra a műszaki szakterület alábbi jeles képviselőit szólította fel: Barabás Tibor, Bucur Ildikó, Csetri Elek, Demeter Vodnár János, Farkas Zoltán, Gáll Miklós, Halász Béla, Hints Miklós, Hoch Sándor, Jurás Tibor, Kacsur György, Nagy Baka György, Papp István, Pál András, Pálfalvi Attila., Pálfalvi Gábor, Szabó Árpád., Szakács József, Székely Győző, Telegdy Csetri Klára, Veres József. A kötet szerkesztését Jenei Csetri Elek történésszel közösen végezte. Az egyetemes kronológia végül 1997-ben jelent meg, majd egy második kiadást is megért 1998-ban (Technikatörténeti kronológia. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1997).
A szakosztály ülésein gyakran lehetett hallani tudomány-, technika- vagy ipartörténeti előadásokat, melyeket Jenei szervezett, vagy amelyeknek előadója volt. Az első elnöki ciklus lejártával átadta a stafétabotot a fiatal nemzedéknek, de a háttérben mindig figyelemmel és segítőkészséggel követte a szakosztályi tevékenységet, felismerte azt a tényt, hogy az aktív műszakisok által fejlődhet ki igazán egy közösségi munka.
A kiváló közéleti személyiséget 2004. október 8-án kísérték utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe tisztelői, egykori diákjai, munkatársai s a szakosztály tagjai.
A Jenei Dezső által ránk hagyott szellemiség jegyében a szakosztály 2013-tól ünnepélyes keretet biztosít az erdélyi magyar műszaki tudományosságért kifejtett tevékenység elismerésére. A Műszaki Tudományos Ülésszakon adják át a Jenei Dezső-emléklapot, mellyel az erdélyi magyar műszaki tudományosságért kifejtett tevékenységet kívánják ösztönözni, elismerni.
Jenei Dezső életútja folyamán mindvégig fontosnak tartotta, hogy (műszaki) értelmiségünk minden területen kamatoztassa tehetségét, az anyanyelvű oktatásért komoly erőfeszítéseket tett az 1990-es éveket követően, noha a magyar műszaki felsőfokú képzés elindítását már nem érhette meg. Pedagógusi képességei, szakmai tudása, kiváló mérnöki habitusa, ipari vezetői rátermettsége révén Jenei komoly értéket teremtett, épített, s stafétabotként adta át ezen törekvéseket, melyeket tisztelni, követni s értékelni szükséges.
Borítókép: archív felvételek Jenei Dezsőről
