Sós tappancsok

Sós tappancsok
Téli időben sok kutyának okoz problémát az utcán, parkokban való sétálás: az emberi közlekedés megkönnyítése céljából leszórt só nagyon irritáló lehet a hideg és jég miatt már amúgy is sérült tappancsoknak.

DR. ROBU JÚLIA állatorvos

Bizonyára sok gazdi felfigyelt rá, hogy séta után a kutya nyalja, sokszor rágja a lábait. Ez talán nagyobb probléma a lakásban tartott állatoknál, akiknek a szervezete, beleértve a bőrt és szőrzetet is, nem tud úgy alkalmazkodni és felkészülni a télre, mint az udvaron tartott társaiké. Fajtától is függ a probléma súlyossága: a kistestű fajták, különösen a bichonok bőre jóval vékonyabb és e miatt érzékenyebb is, mint például egy nagy juhászkutyáé.

Mi a teendő? Amennyiben ez megoldható, próbáljuk minél kevesebbet sétáltatni sózott vagy latyakos aszfalton, keressük inkább a havas területeket. Séta után töröljük meg alaposan a tappancsukat egy nedves ronggyal, majd egy szárazzal.

Igen ám, de sok kutya a havat sem díjazza túlságosan, mert azon mintha még jobban fázna a lábuk: ennek hirtelen jelentkező sántítás, lábemelgetés, mancs-nyalogatás, nyugtalanság a jele. Ahányszor ezt észleljük, nézzük meg alaposan mind a négy mancsát, takarítsuk ki az újjak közé fagyott havat, és ha engedi az eb, kézzel próbáljuk picit megmelegíteni a lábát. Egy hosszabb séta alkalmával több ilyen „beavatkozásra” is szükség lehet, főleg a szőrösebb fajtáknál, akikre gyakran ráfagy a hó.

Az udvaron tartott kutyák az efféle problémákhoz talán jobban hozzá vannak szokva, de érdemes odafigyelni arra, hogy mindig legyen egy kis hó-mentes terület, ahova „menekülhetnek”, ha már nagyon fázik a tappancsuk: akár egy jó nagy kartondarab, széna-szalma, vagy valamilyen rongy (ezeket természetesen gyakran kell cserélni).

Egyre inkább kezd divatossá válni a kutya-cipő. Ha csak nincsen erre orvosi előírás, ne húzzunk semmit a kutyánk lábára, legyen bármennyire hideg. Ezek viselése meglehetősen természetellenes és nagyon zavaró a kutya számára. Az aktív, örökmozgó kutyák rohangálnak épp eleget ahhoz, hogy ne fagyjon meg a lábuk, a lusta kutyákkal meg úgy sem lehet annyit sétálni, hogy abból gond legyen. Hosszabb túrákon azonban előfordul, hogy négylábú útitársunk talpa is fázik. Gyakori „hótalanítással” és felmelegítéssel, minél rövidebb egy helyben állással enyhíteni lehet a kellemetlenségen, és ha estére biztosítunk meleg vacsorát és nem túl hideg szállást, másnap biztos szívesen indul újra útnak.

Sajnos azonban előfordul, hogy lesántul a kutyánk: vagy elvágja magát egy éles jégdarabban, vagy a hideg miatt sérült, repedezett talpat nagyon kimarja a só. Ilyen esetben forduljunk mindenképp állatorvoshoz, ne kenegessük különféle hidratáló krémekkel: van ami használ, de sok minden ártalmas lehet.