Séta egy családi fotóalbumban, közelségek és pillanatfelvételek között

Szabó Tamás fotóművész portréiból nyílt tárlat a Quadro Galériában

Séta egy családi fotóalbumban, közelségek  és pillanatfelvételek között
Annak, aki ellátogat a Quadro Galéria nemrég megnyílt Szabó Tamás-kiállítására, akaratlanul is eszébe juthat, miben mérjük manapság egy alkotás nagyságát (a szó szoros és nem szoros értelmében egyaránt). Lehet-e valamit tekintélyesnek, monumentálisnak nevezni, ha arasznyi közelségből lehet csak szemügyre venni? A rövid válasz az, hogy igen, a hosszabb válasz pedig az, hogy a Közeledés – Portréfotók az 1970-es, 1980-as évekből című tárlaton kiállított fotók apró méretük ellenére – vagy inkább épp amiatt – olyan nagyságokat, részletgazdagságot rejtenek magukban, amelytől a látogató egészen közel érezheti magához az alanyt, a fotóst és magát a korszakot is. A Szabó Tamás harminckilenc portréját felsorakoztató tárlat egyik kurátorával, Vécsei Hunor művészettörténésszel beszélgettünk.

Incze János Dés egyik kiállításának plakátja mellett támaszkodik vagy épp konyhájukban, meghitt családi pillanatban oldódik fel, Kányádi Sándor karján kisfiával, Fülöp Antal Andor pedig egyik festménye társaságában, köntösben és napsütésben nevet, Gergely István és Rusz Lívia munka közben, Mircea Vremir pedig ablakból mosolyog. Mindannyian az aradi születésű, majd Kolozsváron élő és tevékenykedő Szabó Tamás fényképezőgépe által lettek megörökítve és arra, amit Szabó Tamás „művelt” alanyaival, kétségtelenül ez a legjobb szó: megörökítés. A tárlaton egy-egy fotó előtt percekig el lehet időzni, mire az ember mindent felfedez rajta, de vannak „tiszta” portrék is, amelyek csupán az arckifejezések erejével ragadják meg a látogató tekintetét.

Vécsei Hunor elmondta: néhány éve vásárolták meg a Quadro Archívum részére Szabó Tamás művészeti élettel kapcsolatos több ezer fotónegatívját, ezeknek egy része portré, de vannak közöttük kiállításfotók, műalkotás-reprodukciók is. A mostani tárlatra kifejezetten portrékat válogattak a kurátorok – Vécsei Hunor és Xenia Tinca művészettörténészek –, amelyeknek alanyai erdélyi, kolozsvári művészek, színészek, írók, közéleti személyiségek.

Fülöp Antal Andor festőművész saját udvarán, napsütésben. Fotó: Szabó Tamás / Quadro Archívum

A tárlat jól tükrözi, milyen szervezőelv alapján került fel a falra több ezer fotó közül éppen ez a harminckilenc: a kurátorok közvetlen, természetes környezetben készült portrékat kerestek a gyűjteményben, olyan fényképeket, amelyek nem beállítottak, szemügyre vételük közben a látogatónak eszébe sem jut, hogy az alanyok a fényképezőgép és az azt tartó művész figyelő szemeinek kíséretében tevékenykedtek, élték a pillanatot. A portrékat nézve az juthat eszünkbe, hogy Szabó Tamás alkotói mivoltában úgy vonul háttérbe, hogy közben mégis rendkívül fontos szerepet vállal magára: elkapni a pillanatot, annak legegyszerűbb, legtermészetesebb valójában. A tárlat képei a legtöbb esetben otthoni vagy műtermi környezetben, baráti fotózások alkalmával, felszabadult helyzetekben örökítik meg a festőt, az írót, a művészt, az alkotót.

Vécsei Hunor kiemelte: kurátori döntés volt, hogy a fotónegatívokat kis méretű képekként keltsék életre, ugyanígy a tárlat címe, a Közeledés is egyfajta hívó szó a látogatók felé: meghívás arra, hogy merjenek közel lépni a falakhoz és a fotópapíron túlnézve merjenek belelátni a képek keletkezésének pillanatába, elmerülni azok részleteiben. A kurátor hozzátette: a közeledés nem csupán a kiállított fotók és a látogatók, hanem a fotós és a fotók alanyainak vonatkozásában is értelmezhető, hiszen a képek mindegyike bensőséges viszonyt tükröz, azt láttatja, hogy a képeken szereplő személyek is bátran közel engedték magukhoz, életükhöz, családjukhoz Szabó Tamást.

„Számunkra is nagyon izgalmas volt, hogy az apró, 6x6-os fotónegatívok szkennelését követően – ami tekinthető egyfajta előhívásnak is – mennyi plusz részlet vált láthatóvá. Szembesültünk azzal, mi mindent rejtenek ezek a fotók és mennyi mindent adnak hozzá a korhoz, amelyben készültek” – fogalmazott a kurátor, hozzátéve, a tárlat így tekinthető egyfajta korábrázolásnak is a környezet, az alanyokat körülvevő használati tárgyak és bútorok által. Példának adta Bencze Ferenc színművészt, aki korabeli rádió és lemezjátszó társaságában, Louis Armstrong-lemezzel a kezében tűnik fel egy Szabó Tamás-portrén, valamint Incze János Dést is, aki sokunk számára ismerősnek tűnő vitrines konyhabútor előtt látható családja körében.Incze János Dés festőművész családi környezetben. Fotó: Szabó Tamás / Quadro Archívum

Vécsei Hunor személyes kedvencei közé tartozik a Bencze Ferenc „Liba” színművészt ábrázoló, felszabadultan nevető portré, Incze János Dés családi fotója, a saját udvarán ücsörgő Fülöp Antal Andor időskori fényképe, valamint az a Kós Károly-portré is, amelyen bár az építészt Szabó Tamás letisztult környezetben, fehér lepedő előtt örökítette meg, tekintetébe révedve mégis hosszasan el lehet időzni. A kurátor érdekességként szemléltette, mennyi mindent képesek elárulni a fotók szereplőikről: az egyik Pongrácz Antóniát ábrázoló felvételen ugyanis az ötvösművész csuklóján és ujjain általa készített ékszerei, a háttérben pedig férje, Puskás Sándor szobrai is felfedezhetők – ha elég közel megy az ember a fotóhoz.

A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy a fotók többsége egy-egy sorozat darabja, ami gyakran nagyon megnehezítette a döntést, melyik kocka is kerüljön be végül a tárlat anyagába. Vécsei Hunor elmondta: Péter János bábszínészről, pantomimesről például külön tárlatot lehetne rendezni, a kiállított fotó ugyanis csak egyike a Szabó Tamás által elkapott „arcainak”. A válogatás kapcsán a kurátor még elmondta: főleg olyan fényképeket igyekeztek kiemelni, amelyek nem megszokottak és talán nem is minden esetben kerültek korábban a nyilvánosság elé, legtöbbször csupán a családi albumokat gazdagították.

Kós Károly építész, író, grafikus portréja. Fotó: Szabó Tamás / Quadro Archívum

A kiállított fényképek mellett nem találunk leírást, de a tárlat látogatásához minden érdeklődő kap egy papírlapnyi segédeszközt, amelyen számozott sorrendben lehet megtalálni az egyes fotók alanyaira vonatkozó információkat. Így a kiállítás megtekintése lehet egyfajta játék is, de Vécsei Hunor szerint ez az elgondolás azt is lehetővé teszi, hogy elsősorban a fotókat szemléljük és ne csupán névsorolvasás, hanem menet közben felépülő világ kerekedjen ki a képek megtekintése által.

Beszélgetésünk végén a kurátor elmondta: Szabó Tamás éppen a napokban, február 18-án töltötte 89. életévét, így ez az alkalom kicsit születésnapivá is teszi a kiállítást. A tárlat március 18-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg a Rózsa/Samuil Micu utcai Quadro Galériában, nemsokára megjelenik a kiállítás nyomtatott katalógusa is, Szabó Tamás fotói pedig a tervek szerint a közeljövőben digitális formában is felkerülnek majd az Arhiva Plastică nevet viselő online archívumba.

(Borítókép: kurátori döntés volt, hogy a fotónegatívokat kis méretű képekként keltsék életre, ezáltal téve még közvetlenebbé a tárlatot. A fotó a szerző felvétele)