Azon nyomban megkeresztelődött, természetesen Sárikának. Magyarázat: nem esett át tüzetesebb vizsgálaton, de kíváncsisága miatt, ami a számára idegen terepre üldözte, gyanítható volt, hogy hölgypapagáj. Azt hiába vártuk tőle, hogy lakóhelyéről nyilatkozzon, ahonnan kereket oldott, ezért ideiglenesen kartondobozba raktuk, egy kevés ivóvíz társaságába.
A hogyantovábbról két tipp született. Állatbarát kolléganőnk, Nagy-Hintós Diana emígy javasolta elvágni a „gordiuszi csomót”: szabadon kell engedni, hadd találjon haza! Ennek azonban csekély az esélye, ez inkább áltatásnak tűnt, és pusztulást ígért. Balázs Bence kézzelfoghatóbb megoldást talált: hazavitte, mert otthon már van nekik egy másik, szintén ilyen árvasorsból származó, és szintén sárga papagájuk, a gyermekek pedig biztosan örömmel fogadják az új lakót.
Másnap érkezett a „honfoglalásról” szóló hír: Sárika a közös kalitkában békés vendégfogadásban részesült, azonnal a madáreledeles tányérhoz sietett. A régebbi sárga papagáj tulajdonképpen mamagáj, az új lakóról viszont kiderült, hogy feltehetően fiatal legény. De hogy milyen mértékben ebben az együttélésben, akkor derül ki, amikor majd igazi papa-gájként lehet őt tisztelni.
Fedőkép: BALÁZS ALPÁR
