Sajátos, négy évszázados „híradás” a Szent Mihály-templomon
A Mihály vajdát említő „graffiti” lehetséges történeti összefüggései
A Mihály vajdát említő „graffiti” lehetséges történeti összefüggései
Vissza

Sajátos, négy évszázados „híradás” a Szent Mihály-templomon

A többszáz éves templomok számos sajátos emléket őriznek, a kőfaragók mesterjegyeitől kezdve különféle rajzokat, véseteket, falfirkákat hordoznak a főtéri Szent Mihály-plébániatemplom kőfalai is. Amiként ma a rendületlenség, a megmaradás jelképeként tekintünk Kolozsvár látképének talán legjellegzetesebb épületére, valami hasonlót érezhettek a korunk előtt lepergett évszázadokban élt kolozsvári polgárok is – jelzik mindazok a felrótt, felvésett évszámok, nevek, iniciálék, amelyek a templom falain láthatók. A restaurálási munkafolyamatok során a múltnak ezen lenyomatai újra előtérbe kerültek: Kolozsi Tibor, az egyik kőrestaurátori csapat vezetője egy érdekes, vörös krétával írott falfirkára hívta fel a figyelmünket, amely, mint mondta, Vitéz Mihály havasalföldi vajda erdélyi uralkodásának idejéből származik. Történészek segítségével megpróbáltuk ezt a 16. század-végi graffitit értelmezni, kontextusba helyezni.

A Szent Mihály-templom déli homlokzatán egy vörös krétával írott falfirka látható, amelynek bizonyos részei nagyon elkoptak, és meglehetősen nehezen olvashatók; átírásához két történész segítségét kértük, akik nagyjából ugyanarra az eredményre jutottak. Ilyenképpen, Lupescu Mária, a BBTE egyetemi docense szerint a falon ez olvasható: [1]599 mense Nouembri/leon az …/a[r]ulo fozto hada Er/deliben/1600 die 2 7bris …../reank ronta Meh[aly] wajd[a]. Fejér Tamás történész, az EME Kutatóintézetének tudományos munkatársa szerint [1]599 mense Nouembri/leon az .../dulo fozto hada Er/deliben/1600 die 2 7bris [?] .../rean[k] ront[v?]a  Meh [aly] Wajda lehet a szöveg valószínűsíthető tartalma. Fejér Tamás felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a 7bris ([septem]bris) szó után még írás következik, amelyet a kopás mértéke miatt nem lehetett kiolvasni.

Következésképpen, ami eltér a két átiratban, az a „had” jelzője: egyik olvasatban „áruló”, a másikban „dúló”. Az első sorban megjelenő dátum 1599 novembere, a második részben pedig mindkét esetben 1600 szeptemberének második napja.

Tizenkilencedik századi véset a Szent Mihály-templom falán, iniciálékkal

A falfirka kétségkívül eredetinek tűnik. Ugyanakkor, ennek a korabeli „tudósításnak” a második része történeti kontextusban nehezen értelmezhető, sőt, megoldásra váró kérdést is felvet.

A dátumból kiindulva, a falfirka történetének tágabb keretét a 15 éves háború (1591/1593–1606) adja: Erdély a fiatal Báthory Zsigmond fejedelem és a fejedelmi tanács döntése nyomán Rudolf császár-király által vezetett keresztény koalícióhoz csatlakozott. A hadiszerencse forgandó volt: 1595-ben Erdély s a román fejedelmek több győzelmet arattak az oszmánok felett, de az 1596-ban bekövetkezett vereségek után Báthory Zsigmond, attól tartva, hogy a Porta bosszút áll majd a szembefordulásért, 1597-ben átadta Erdély uralmát Rudolf császárnak.

Erdély parancsnoka akkor Giorgio Basta generális lett, akitől 1598-ban Báthory puccsal ismét visszavette a hatalmat. A politikailag meglehetősen határozatlan fejedelem újabb uralkodása nem tartott sokáig: 1599-ben már átadta a kormányzást unokatestvérének, Báthory András bíborosnak. A kardinális országlása sem volt szerencsés, mivel sem a Porta, sem a Habsburgok nem támogatták, és a protestáns többségű Erdély sem kedvelte.

Vitéz Mihály havasalföldi vajda, aki 1598-ban tett hűségesküt Rudolf császárnak, Báthory népszerűtlenségét kihasználva, megtámadta Erdélyt, s az 1599. október 28-i sellenberki ütközetben legyőzte a bíboros-fejedelem seregét. 1599 novemberének elején győzedelmesen bevonult seregével Gyulafehérvárra, ahol aztán Erdély fejedelmévé nyilvánította magát.1600 májusában betört Moldvába is, ideiglenesen kiűzte a lengyeleket, ilyenképpen birtokolhatta néhány hónapig a háborús zűrzavarban Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelmi címét. 

Szerelmespár emlékét örökítő bekarcolás a huszadik század közepéről 

A falfirka első sorai következésképpen valószínűleg Vitéz Mihály „hadának” gyulafehérvári bevonulására vonatkozhatnak. A vajda azonban, erdélyi uralmának ideje alatt úgy tűnik, nem tudta – vagy nem is akarta – katonáit féken tartani, gyakoriak voltak a rablások, fosztogatások. „II. Rudolf császár és Basta eszközül használták Mihály vajdát a Báthori Zsigmondhoz ragaszkodó erdélyi nemesség és Kolozsvár megfenyítésére. A vajda az elsőnek kiirtását, az utolsónak elpusztítását tűzte ki célul” – írja Jakab Elek a Kolozsvár történetében (373. o.), hozzátéve: „kozák, rác, oláh és más gyülevész hadai Kolozsvár külvárosára ütvén, azt égették, a lakosokat kirabolták, s oly pusztítást követtek el, hogy az országgyűléstől kellett orvoslását kérni.”

Megjegyzi a történetíró azt is, hogy „ezek a szörnytettek, és annak a tudata, hogy „az ország főurai és nemesség ott [a városban] tartotta legelső titkos tanácskozását, melyben a Mihály vajda zsarnoksága alól menekülés egyetlen módjának a nemzeti felkelést, Tordára táborba szállást” határozták el, rettegetté tették a kolozsváriak előtt Mihály vajda nevét. Ezért Kolozsvár „későn és nehezen” csatlakozott a Tordán szerveződő táborhoz, de végül aztán „megadta a kívánt számú katonát és kölcsönt, és fegyveresei a szeptember 18-án Miriszló és Décse között vívott döntő csatában a magyar tábor balszárnyán, Beszterce és Aranyosszék katonaságával együtt foglaltak helyet.”

A Vitéz Mihály uralma ellen forduló erdélyi nemesség segítséget kért a nagyravágyó és túl önállóvá vált vajdával amúgy is ellenszenvező Giorgio Bastától, és csapatainak segítségével 1600. szeptember 18-án Miriszlónál fölényesen legyőzték. A vajda a prágai udvarba menekült, ahol sikerült visszaférkőznie Rudolf bizalmába. A császár újra visszaküldte a Basta táborába, s részt vett a harmadszor is visszatért Báthory Zsigmond elleni hadjáratban. A Goroszló melletti csata (1601. augusztus 3.) után a feleslegessé vált szövetségesét Basta végül meggyilkoltatta.

A graffiti második része már nehezen értelmezhető: a történetírás eddigi ismeretei szerint ugyanis, az 1600. szeptember 1-jére, Tordára meghirdetett országgyűlés lassan nemesi felkeléssé alakult át Vitéz Mihály ellen (más vélemények szerint már kezdettől fogva azzal a szándékkal gyűltek össze). A nemesi seregek a Torda melletti Keresztesmezőn gyülekeztek, s vonultak aztán a vajda ellen. A nemesség mellé, élére álló Basta valószínűleg szeptember 13-án átvonult Kolozsváron Torda fele menet, s onnan indult a nemességgel a miriszlói csatába – magyarázta Lupescu Mária. „Szeptember első napjaiban, amíg a nemesség Tordán gyülekezett, Mihály Vitéz Gyulafehérváron volt. Eddig legalábbis így tudta a történetírás. Amit 1600. szeptember 2-ához köthetünk: talán ez az a nap, amikor Csáky Mihály átállt a nemesség mellé” – részletezte.

Fejér Tamás hasonlóképpen úgy vélte, 1600. szeptember 2-án Mihály vajda nem tartózkodhatott Kolozsváron. Felhívta a figyelmünket arra, hogy vannak olyan forráskiadványok, amelyek a vajdának augusztus végén, szeptember elején kelt okleveleit közlik, és amelyek arra utalnak, hogy ezekben a napokban Gyulafehérváron és Szászsebesen tartózkodott. 

Ilyenképpen, az 1600. augusztus 25-i, Besztercéhez intézett, aláírásával ellátott parancsa Gyulafehérváron kelt (Vö. Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda története 1595–1601. Oklevéltárral. Temesvár 1893. 357.) Az 1600. szeptember 1-i oklevele, amelyen szerepel cirill betűs aláírása, szintén Gyulafehérváron kelt. (Vö. Andrei Veress: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei și Țării-Românești. Buc. 1933. VI. 171–172.).  Továbbá, az 1600. szeptember 2-i, a szebenieknek intézett parancsa, amelyen szerepel aláírása, úgyszintén Gyulafehérváron kelt (Vö. Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda 360.)  Az 1600. szeptember 14-i oklevelén, melyen szintén látható a cirill betűs aláírása, a Szászsebes melletti táborban kelt – összegezte Fejér Tamás, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ez nem egy teljes adatgyűjtés.

A szakirodalom szerint a vajda augusztus legvégén, szeptember elején Szászsebesnél állította fel táborát, és készülődött a csatára, amelyet aztán Miriszlónál vívtak meg (Vö. Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda 184; Erdélyi országgyűlési emlékek IV. 388-389.). Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy Vitéz Mihály szeptember 2-án Kolozsvárt támadta volna, főként, hogy szeptember elsejétől-másodikától már gyülekezett az ellene fordult erdélyi nemesség Torda mellett (Szádeczky: Erdély és Mihály vajda, 184). Ilyenképpen, az a – legalább egy – szó szolgáltatná a megoldást, amelyet továbbra is titok fed …


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Üzent az ENSZ az anyanyelv nemzetközi ...
Dél-tiroli és székely együttműködés
Döntöttek a Gopo-díjak jelöltjeiről

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • A vádlottak padján
  • VIDEÓK - Magánház égett le Szászfenesen
  • Szülő numeró 3
  • VIDEÓ – Tűz pusztított egy ...
  • Testnek-léleknek kényeztetés: wellness ...