Romániában élünk a legkevesebb pénzből az unióban
Tízből ketten nem fűtenek, nem nyaralnak és kézzel mosnak
Tízből ketten nem fűtenek, nem nyaralnak és kézzel mosnak
Vissza

Romániában élünk a legkevesebb pénzből az unióban

Két jó hírünk van: Romániában még többen vannak a „gazdagok”, mint a legnagyobb jövedelmű Luxemburgban, és nálunk nincs különbség a férfiak és a nők között a jövedelmi egyenlőtlenség tekintetében. A történet a továbbiakban arról szól, hogy nálunk szinte minden negyedik lakost a szegénység kockázata fenyeget, és mi élünk a legkevesebb pénzből.

Még Bulgáriában és Törökországban is több az elkölthető jövedelem, mint nálunk, Luxemburgban pedig egyenesen hatszor több. Tízből két polgártársunk súlyos anyagi gondokkal küzd: ritkán eszik húst, nincs autója, mosógépe, tévéje, hitele, nem tudja fűteni a lakását és kifizetni a számláit, és nem megy nyaralni. Az Eurostat júliusi statisztikája az életminőséget méri, és akárhogy forgatjuk, Románia nem jön ki belőle túl jól. Akármilyen rosszak is a számok, az emberek szerint mégsem éppen olyan sötét a helyzet: a románok az uniós átlagnál elégedettebbek az életükkel.

A társadalmi kirekesztettség és a szegénység csökkentésére törekvő európai politikák dacára hatalmas különbségek vannak a lakosság anyagi helyzetében a tagországok között, de azokon belül is többek közt régiók, nemek, korosztályok szintjén. 2017-ben például minden harmadik bolgár súlyos anyagi gondokkal küzdött, miközben Svédországban és Luxemburgban csak minden századik. Írországban szinte minden második egyszülős gyermekes családot a szegénység kockázata fenyegetett, a teljes lakosságot tekintve csak minden 6-7. családot.

Általában a társadalmi kirekesztettség és a szegénység kockázata sokkal magasabb Európa déli és keleti részein, ahol a jövedelmi egyenlőtlenségek is hangsúlyosabbak, mint a nyugati, a skandináv vagy a Benelux államokban. Kivételekre is van példa, hiszen például Csehországban a legalacsonyabb a szegénység kockázata, míg az elkölthető jövedelem szempontjából abszolút leggazdagabb Luxemburgban mérsékelt a jövedelmi egyenlőtlenség. Az Eurostat statisztikája kiterjed az Európai Unió 28 tagállamára, és közli Izland, Norvégia, Svájc, valamint Törökország, Szerbia és Észak-Makedónia adatait is.

Hiába olcsóbb a román benzin, nekünk sokkal drágább

Az EU tagországaiban nagy különbségek vannak a bérek és az árak szintjén, így a lakosság anyagi jólétének összehasonlítása nem lehetséges úgy, hogy egyszerűen átalakítjuk mondjuk euróba a különböző országokban érvényes benzinárakat, kenyérárakat, vagy a fizetéseket. Vegyünk egy példát: Németországban 1,5 euró egy liter benzin ára, Romániában 1,2 euró. Azonnal megállapíthatjuk tehát, hogy Romániában olcsóbb a benzin, mint Németországban. Az átlagbéreket tekintve azonban a németországi több mint háromszorosa a romániainak, azaz egy német átlagbérből sokkal több „drága” benzint lehet vásárolni, mint amennyi „olcsóbbat” egy romániai átlagbérből. Annak érdekében tehát, hogy összehasonlítható számadatokhoz juthassanak, amelyek az ilyen jellegű különbségekre is figyelnek, a gazdasági szakemberek egész sor mutatóval számolnak.

Az egyik például az elkölthető jövedelem, vagyis az a jövedelem, amely a különféle adók és illetékek levonása, adókedvezmények felszámolása után megmarad, amit konkrétan el lehet költeni egy adott háztartás tagjaira elosztva. Egyazon háztartásban élők esetében kiszámolnak egy háztartási egyenértéket, ahol az első felnőttet 1-nek számolják, a második felnőttet és minden 14 évesnél idősebb családtagot 0,5-nek, a 14 évesnél fiatalabbakat pedig 0,3-nak. E bonyolult számításból ered a fejenkénti elkölthető jövedelem. Érthetően ezt nem lehet valamilyen konkrét pénznemben kifejezni, ehhez hozták létre a PPS-t, azaz a standard vásárlóerőt, a vásárlóerő-egységet, mint az elkölthető jövedelem mértékegységét. (Valahogy úgy képzeljük el, hogy míg a krumplit kilóban mérjük, az elkölthető jövedelmet PPS-ben.) Elméletileg 1 PPS minden országban egyforma mennyiségű termék és szolgáltatás vásárlására elegendő.

Sovány vigasz: majdnem kétszer annyit költhetünk, mint tíz éve

2017-ben az elkölthető jövedelem az EU 28 tagországában 16 909 vásárlóerő-egység (PPS) volt, Romániában a legalacsonyabb (5303 PPS), Luxemburgban a legnagyobb (több mint 29 ezer PPS). Hogy milyen kicsi az elkölthető jövedelem nálunk, mi sem illusztrálja jobban, minthogy például a második helyezett Svájcban tíz év alatt többel (6100 PPS-sel) nőtt az elkölthető jövedelem, mint amennyi Románia teljes elkölthető jövedelme. Az elkölthető jövedelem még Bulgáriában is kétötöddel nagyobb, mint nálunk (7527 PPS), pedig déli szomszédainkkal minden statisztikában nagyjából hasonló helyezést érünk el. A sorban Magyarország következik, 8306 PPS-sel. Az uniós tagságra pályázó Törökországban is nagyobb az elkölthető jövedelem, mint nálunk (6501 PPS), Észak-Macedóniában és Szerbiában majdnem ugyanannyi, mint itthon.

Földrajzilag éles határvonal húzódik az északi és nyugati országok javára, ott az elkölthető jövedelem meghaladja a 16 ezer PPS-t, de ide sorolható Ausztria és Olaszország, Ciprus és Málta is. 16 ezer PPS alatt van az elkölthető jövedelem az összes tagországban, amely 2004 után csatlakozott (Ciprus és Málta kivételével), illetve három dél-európai államban (Görögország, Spanyolország és Portugália). Izland, Norvégia és Svájc elkölthető jövedelmének szintje meghaladja az EU-28 átlagát, és alig éri el az uniós átlag egyharmadát Törökországban, Szerbiában és Észak-Macedóniában. A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest a tagállamok többségében nőtt az elkölthető jövedelem szintje, kivéve az Egyesült Királyságot, Ciprust és különösen Görögországot, ahol negyedével csökkent. A legnagyobb növekedést Romániában jegyezték (+73%), valamint Észtországban (+65%), Lengyelországban (+64%), Bulgáriában (+58%) és Szlovákiában (+56%).

A kisfizetésűek minden lejére a jól keresőknek 6,5 leje jut

A szakemberek által használt másik mutató a jövedelmi ötödök aránya, amely a jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére szolgál. A jövedelmi ötödök arányát tulajdonképpen a legmagasabb jövedelműek 20%-ának jövedelme és a legalacsonyabb jövedelműek 20%-ának jövedelme közötti arányként számolják ki. Az EU-28-ban például a jövedelmi ötödök aránya 5,1, ez azt jelenti, hogy a legnagyobb jövedelműek bevétele átlagosan kicsivel több mint ötszöröse a legalacsonyabb jövedelműek bevételének. Minél magasabb tehát a jövedelmi ötödök aránya, annál nagyobb az egyenlőtlenség a jövedelmek elosztásában az adott területen/országban, annál nagyobb a szakadék a gazdagok és szegények között. Az életminőség akkor mondható a lakosság egészét tekintve általában jobbnak egy adott területen, minél kisebb a jövedelmi ötödök aránya.

Ha egy ország elkölthető jövedelme magas, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ott a jövedelmi egyenlőtlenség alacsony, bár az Eurostat megállapítása szerint ez az általános tendencia. Mégis, a legmagasabb elkölthető jövedelemmel rendelkező Luxemburgban például átlagközeli 5-ös a jövedelmi egyenlőtlenség. A leginkább „egyenlő” a jövedelmek eloszlása Csehországban (ahol az elkölthető jövedelem szerényebb, „csak” 12 632 PPS), Finnországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Belgiumban, ahol a jövedelmi ötödök aránya 4 alatt marad, a legnagyobb a jövedelmek egyenlőtlensége Görögországban (6,1), Lettországban (6,3), Romániában (6,5), Spanyolországban (6,6), Litvániában (7,3) és Bulgáriában (8,2). Magyarországon ezekhez képest 4,3, vagyis jobb az uniós átlagnál.

Románia arányát uniós tagsága kezdetétől, 2007-től mérik, akkor 8,1 volt, majd folyamatosan csökkent, míg 2010-ben elérte a 6,1-et, akkor ismét növekedés kezdődött 2015-ig (8,3), az azóta tartó csökkenő tendenciát (2017-ben 6,5) az előrejelzések szerint ismét növekedés váltja, 2018-ra ugyanis 7,2-re becsülik az arányt. Magyarországon „egyenlőbb” a jövedelmek eloszlása, mint nálunk, az utóbbi évtizedben 3,4 és 4,4 között változik, 2013 óta 4,3 és 2018-ra az előrejelzés 4,4.

Az utóbbi évtizedben a jövedelmi egyenlőtlenség a legerőteljesebben csökkent Lettországban (7,3-ról 6,3-ra), Lengyelországban (5,1-ről 4,6-ra) és Romániában (7-ről 6,5-re), a legtöbbet nőtt Bulgáriában (6,5-ről 8,2-re), Litvániában (6,1-ről 7,3-ra) és Spanyolországban (5,6-ról 6,6-ra).

A jövedelmi egyenlőtlenség kevésbé jellemző a 65 évesnél idősebbek (vagyis elvileg nyugdíjasok) körében: 2017-ben az EU-ban átlagosan 4,1, míg a 65 évesnél fiatalabbak esetében 5,3 volt. Ez általában minden tagországra jellemző, Szlovénia, Horvátország, Franciaország és Ciprus kivételével, ahol a kétféle korcsoport esetében nagyjából azonos a jövedelmi egyenlőtlenség. A legnagyobb különbséget Bulgáriában, Litvániában, Spanyolországban, Romániában és Görögországban jegyezték. Romániában a 65 évesnél fiatalabbak esetében a jövedelmi ötödök aránya 7, a 65 évesnél idősebbek esetében 4,4. A munkakorúak esetében tehát a legnagyobb bérrel rendelkezők hétszer több jövedelem fölött rendelkeznek, mint a leggyengébbek fizetettek.

Némi vigaszt jelenthet, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség nemek szerinti megoszlása Romániában gyakorlatilag azonos, vagyis a férfiakat és a nőket ugyanolyan mértékben érinti, valamivel hangsúlyosabb a jövedelmi egyenlőtlenség a 65 évesnél idősebb nők körében (4,6), mint a férfiakében (3,8).

Minden negyedik romániait fenyeget a szegénység

2017-ben közel 113 millió uniós állampolgárt fenyegetett a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázata, vagyis a teljes lakosság szinte negyedét (22,4%-át), és ez valamivel jobb a tíz évvel ezelőtti, 2008-as helyzetnél, amikor 116 millióan (23,7%) szembesültek a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával.

A szegénység kockázata a lakosság 16,7%-át fenyegette, vagyis ennyire tehető azok aránya, akiknek a jövedelme nem érte el a 60%-át a lakhely szerinti országukban érvényes átlagjövedelemnek. Kilenc tagállamban a lakosság legalább egyötödét fenyegette a szegénység, és ezt a negatív toplistát is Románia vezeti: szinte minden negyedik lakos (a lakosság 23,6%-a) kockáztatta a szegénységet, Bulgáriában 23,4%, Litvániában 22,9%, Lettországban 22,2%, Spanyolországban 21,6%, Észtországban 21%, Olaszországban 20,3%, Görögországban 20,2%, Horvátországban 20%. A vizsgált államok közül csak Szerbiában magasabb a szegénységet kockáztató lakosság aránya, 25,7%. A legkisebb volt a szegénység kockázata Csehországban, ez az egyetlen tagállam, ahol az arány egy számjegyű, 9,1%-os volt 2017-ben, továbbá Finnországban (11,5%), Dániában és Szlovákiában (12,4%), de Magyarországon is elég alacsony (13,3%). A vizsgált országok közül említendő Izland, ahol a kockázat 8,8%.

Sok nálunk a gazdag is, soványka a középréteg

Az EU-ban átlagosan tízből három lakos (a lakosság közel 30%-a) az átlagjövedelmet legalább 30%-kal meghaladó bevétellel rendelkezik. Ilyen szempontból jelentős eltérések figyelhetők meg a Balti országokban, a Balkánon és a Földközi tengeri térség néhány országában, tükrözve a szegénységi kockázat helyzetét, vagyis itt a szegénység kockázata és a kiemelkedő jövedelműek aránya egyaránt magas. Minden harmadik lakos kiemelkedően magas jövedelmű Lettországban (a lakosság 34,6%-a), Bulgáriában (33,7%), Litvániában (33,1%), Észtországban és Spanyolországban (33%), valamint Romániában (32,8%). Magyarországon ez az arány 28,7%. Minél többen tartoznak a szegénységet kockáztató és a magas jövedelműek rétegébe, annál kisebb a fennmaradó „középréteg”, és ebben Romániát ismét a lista végén találjuk a maga 43,6%-ával, rögtön Bulgária (42,9%) és Lettország (43,2%) után. Az a bizonyos középréteg az adott országban érvényes átlagbér 60%-ánál magasabb és 130%-ánál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket tömöríti, ebből Magyarországnak is elég „szép” aránya van, 58%. A középréteg a legszélesebb Szlovákiában (65,9), Csehországban (65,1%), Finnországban (62,4%), Szlovéniában (61,9%) és Dániában (61,8), és ezekben az országokban viszonylag magas a nagy jövedelműek aránya (kb. minden negyedik lakos) és alacsony a szegénységi kockázattal fenyegetett populáció (9–13% között mozog).

Kockázatos nagycsaládosnak lenni Romániában

Az Európai Unió tagországainak átlagát tekintve a szegénység kockázata leginkább az eltartott gyermekekkel rendelkező egyszülős háztartásokat fenyegeti, és ez érvényes a legtöbb tagállamra is – három, köztük Románia kivételével. Míg a szegénységi kockázat az EU-ban átlagosan 16,9%, addig az egyszülős családok esetében 34,2%. A legmagasabb a kockázat az egyszülős családoknál Litvániában (48,4%) és Luxemburgban (46,2%), utóbbiban az összlakosság kockázata 18,7%. Az egyszemélyes háztartások szegénységi kockázata a legmagasabb Lettországban (54,9%) és Észtországban (53,3%), ők a toplista vezetői mind a férfiak, mind a nők esetében.

Uniós szinten a szegénységi kockázat még a 3 vagy több gyermeket nevelő kétszülős családok esetében is alacsonyabb, 26,2%, mint a csonka családok esetében. Nem úgy Romániában: itt a 3 vagy több gyermeket nevelő kétszülős családok közel 62%-át (!) fenyegeti a szegénység kockázata, az EU-ban ennél jobban csak Bulgáriában (65%). Romániával és Bulgáriával együtt csak Spanyolország esetében a leginkább kockázatos kategória a kétszülős nagycsaládoké, a többi tagországban az egyszülős családok helyzete a legkockázatosabb.

A nagycsaládokat illetően Románia és Bulgária „leszakadása” egyébként hatalmas, ugyanis az összes többi tagállamban a nagycsaládok szegénységi kockázata 45% alatt marad. A tagjelölt Szerbiában magas még a nagycsaládok kockázata (55,8%), míg a vizsgált Törökországban 48,3% és Észak-Macedóniában 44,6%. Magyarországon egészen biztató a kétszülős nagycsaládok helyzete, csak 14,2%-ukat fenyegeti a szegénység, és ez már majdnem annyira jó, mint Lengyelországban (14,7%), Szlovéniában (13,4%), Norvégiában (13,1%), Finnországban (12,3%), és sokkal alacsonyabb az uniós átlagnál (26,2%). A legeslegjobb nagycsaládosnak lenni viszont Dániában (szegénységi kockázat 8,9%) és még inkább Izlandon (8%), Dániában annál is inkább, mert a két felnőttből és 3 vagy több gyermekből álló háztartások szegénységi kockázata a teljes dán lakosságénál is alacsonyabb. Nálunk az eltartott gyermekekkel rendelkező egyszülős háztartások szegénységi kockázata (31,2%) az uniós átlag (34,2%) alatt marad, és kisebb, mint a hazai egyedülálló nőké (33,2%). Az egyedülálló romániai férfiak kockázata 22,4%. Talán a legérdekesebb hazai adat, hogy a szegénység kockázata a legkevésbé fenyegető (12,1%) a két felnőttből álló háztartásokban, ahol az egyik személy legalább 65 éves – és ez némileg meglepő a romániai nyugdíjak alacsony szintjével kapcsolatos közbeszéd tükrében.

Magyarországon a vizsgált kockázati kategóriák közül a szegénységi kockázat az egyszülős családokban a legnagyobb, 31,2%, a legkisebb (8,7%) pedig a két felnőttből álló háztartásokban, ahol legalább az egyik felnőtt minimum 65 éves. Az egyedülálló magyar férfiakat (18,5%) inkább fenyegeti a szegénység, mint az egyedülálló nőket (16,5%), de hasonló helyzetet csak 9 tagállamban találunk, 19 országban inkább a nők kockázata magasabb.

A két felnőttből álló háztartásokat tekintve, ahol legalább az egyik személy 65 éves vagy idősebb, a legmagasabb a kockázat az unióban Máltán (25,8%), ahol minden negyedik ilyen háztartást fenyeget a szegénység. Máltával együtt 5 tagországban haladja meg a kategória fenyegetettsége a 20%-ot, további 8 államban 10–20% között mozog, és 15 államban 10% alatt marad. Érdekes: Svájcban is minden ötödik ilyen háztartást fenyeget a szegénység kockázata.

Tízből 2 romániai súlyosan nélkülöz

Míg a szegénységi kockázat a pénzügyi helyzetre reflektál, addig az anyagi nélkülözés sokkal több aspektust vizsgál, olyan tényezőket, amelyeket a legtöbb ember kívánatosnak vagy egyenesen szükségesnek tart a mindennapi életvitelhez. Súlyos anyagi nélkülözést jelent, ha az adott személy nem engedheti meg magának az alábbiak közül legalább 4 tétel biztosítását: lakbér kifizetése; közmű-számlák kifizetése; hiteltörlesztés; évente egy alkalommal egy hetes utazás otthonától távol; hús, hal vagy proteintartalmú étel fogyasztása minden második nap; váratlan pénzügyi kiadás; telefon (mobilt beleértve); színestévé; mosógép; személygépkocsi; megfelelő fűtés.

2017-ben súlyos anyagi gondokkal küszködött az unió lakosainak 6,6%-a: a tagállamok többségében (19 országban) az arány 10% alatti, köztük Svédországban, Luxemburgban, Finnországban és Hollandiában 3% alatti. Tízből 3 ember él súlyos anyagi gondokkal Bulgáriában, 2 Görögországban és Romániában, 1-2 Magyarországon, és 1 Litvániában, Cipruson, Lettországban, Horvátországban és Olaszországban, egynél kevesebben a többi államban. Kiemelkedően magas az arány Bulgáriában (30%), és magas a sorban következő Görögországban (21,1%) és Romániában (19,7%). Az összes többi államban 15% alatti a súlyos anyagi gondokkal élők aránya, a sorban utánunk következő Magyarországon 14,5%.

A 2008-as állapotokhoz képest jelentős változás tapasztalható Románia esetében, itt 13 százalékponttal csökkent a súlyosan nélkülözők aránya, Lengyelországban közel 12 százalékponttal, Bulgáriában 11,2 százalékponttal. Görögországban duplájára nőtt a súlyos anyagi körülmények közt élők aránya 2008-hoz képest. Ezen kívül csak Cipruson és Olaszországban nőtt a súlyos anyagi gondokkal küzdők aránya 10% fölé, továbbá Spanyolországban 5,1%-ra, enyhe növekedést jegyeznek Dánia (2%-ról 3,1%-ra), Hollandia (1,5%-ról 2,6%-ra) és Luxemburg (0,7%-ról 1,2%-ra) esetében. 21 államban csökkent a súlyos anyagi gondokkal küzdők aránya az utóbbi tíz évben.

Csak rosszabb ne legyen…?

A szegénység és társadalmi kirekesztettség szubjektív mutatója az, hogyan sikerül boldogulniuk az embereknek, itt hat lehetséges változat áll rendelkezésre: nagy nehézségekkel, nehézségekkel, némi nehézséggel, viszonylag könnyen, könnyen, nagyon könnyen. Az uniós háztartások több mint egyötöde nehézségekkel vagy nagy nehézségekkel tud csak „kijönni”, Bulgáriában (58,4%) a háztartások több mint fele, Görögországban több mint háromnegyede (77,2%). A legelégedettebbek a boldogulásukkal a dánok (csak 9,4%-uk gondolja, hogy nehézségek és nagy nehézségek árán boldogul, 16%-uk pedig úgy véli, hogy nagyon könnyen kijön), svédek (7/22,6%), finnek (6,7/13,4%) és németek (6,1/12,8%). A felsoroltakon kívül csak az osztrákok és hollandok esetében haladja meg a 10%-ot azok aránya, akik nagyon könnyen boldogulnak, a britek 9,9%-a, a luxemburgiak 8,1%-a és a belgák 7,4%-a boldogul könnyen. Az összes többi tagállamban a nagyon könnyen boldogulók aránya 5% alatti, Romániában 0,9%.

Bár az eddig ismertetett rangsorolások szinte mindegyikében Románia a legszegényebb, legszerencsétlenebb, vagy majdnem az, a lakosság ennek ellenére nem ítéli olyan súlyosnak a helyzetet: a háztartásoknak csak 37,4%-a boldogul nehézségek vagy nagyobb nehézségek árán. Nem tudhatjuk, hogy ennek magyarázata a „csak rosszabb ne legyen” mentalitásban, esetleg szerényebb igényekben, tájékozatlanságban vagy talán optimista hozzáállásban keresendő-e, de tény, hogy a korábbi adatok tükrében a sokkal jobb helyzetben álló, hagyományosan „pesszimistább” Magyarországon a lakosság nagyobb része gondolja, hogy nehezebben boldogul (41,2%). Itthon a háztartások 43,6%-a némi nehézséggel boldogul, így összesen a 81%-a valamilyen nehézséggel boldogul, és csak 19%-a boldogul viszonylag könnyen, könnyen vagy nagyon könnyen.

Az elégedettséget vizsgáló legutóbbi, 2013-as adatokkal dolgozó másik Eurostat felmérés szerint átlagon felül elégedett volt a pénzügyi helyzetével Románia lakossága, a 0–10-es skálán 6,2 a román érték, míg az uniós átlag 6 (a magyar 5,2). Általában az életükkel 7-es szinten elégedettek az unió lakosai, a romániaiak 7,1-es szinten (a magyarok elégedettsége 6,1-es). 2013-ban a jövedelemi ötödök aránya „rosszabb” volt (6,8) a cikkünkben részletesen ismertetett 2017-esnél (6,5).

(Borítókép: Balázs Bence, Kerekes Edit)


EZ ÉRDEKELHETI
GAZDASÁG ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tompaházán is ünnepelt a magyarság ...
Zöldbe rándulás a Mikó-kertben
US Open: főtábla kapujában Ruse

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ