Repülő város
Vissza

Repülő város

Új tanév, első nap. Kisbács felől a kocsisor áll, Szászfenes felől áll, a Tordai út áll, a Györgyfalvi út lépésben halad – érkeznek a közlekedési információk a rádióban. És hol vannak még az egyetemisták… De hát mégis, mire számítottunk?

Hol van az a személygépkocsi-parkoló, amelyben (például) a Györgyfalváról és az egyre kiterjedtebb Borháncs-telepről munkába igyekvők a kocsijukat a város szélén hagyhatják, hogy onnan tömegközlekedésre váltsanak? Hát az, amelyikben a Szucságba, Mérába, Vistába, Kisbács környékére költözöttek?

Persze lehetne sorolni a város további bejárataitól hiányzó hasonló parkolókat is… De nem csak ezek a parkolók hiányoznak, hanem – s ez már jövő a jövőben – az azoktól 5-10 percenként induló városi buszok is. Ráadásul véleményem szerint ezeknek a nagy parkolóknak igen kedvező óradíjjal kellene csalogatniuk a „klienseket”, hogy azoknak valóban megérje a napi 8-10 órára otthagyni az autót…

Kontrázhatnak most egyesek: a metropolisz-övezetben már évek óta közlekednek a közszállítási vállalat buszai. Nekik is igazuk van, de… ha úgy vesszük, ezek a buszok vannak is, meg nincsenek is. Hiszen sok esetben csak óránként járnak, egyes napszakokban pedig még ennél is nagyobb időközönként. Ami a mai rohanó világban túl sok idő. Ha jobban ki lennének használva, gyakrabban járnának – ha gyakrabban járnának, jobban ki lennének használva... Nézőpont kérdése, mint ahogy az is, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?

Más. Népszerűsítjük a kerékpárt, mert egészséges, környezetbarát, s még inkább, mert megoldás a városi közlekedésre.  Mégis, ha szemügyre vesszük a Pata/Titulescu (és a folytatása, az Unirii utca), továbbá a Borháncs utca, Györgyfalvi út, Tordai út között elterülő hatalmas városrészt, egyetlen olyan bicikliutat nem találunk, amely valahova – nemhogy a belvárosba – vezetne. Tekerhetünk körbe-körbe a bevásárlóközpont melletti tónál, vagy a Kispiac/Cipariu téri katedrális körül, s ezzel annyi. Az egykori Attila út felújításával még az az 50-60 méternyi biciklisáv is odalett, amely az útlevélosztály felé vezetett…

Közben a Györgyfalvi út egykori kertes házai egymás után tűnnek el, helyükbe gombamód nőnek ki a többemeletes lakó- és irodaházak, amelyek – amennyire a betontól látni lehet – nemigen tartják be azt a bizonyos százalékot, amelyek egy telek beépíthetőségére vonatkoznak. Az autósor az utcában reggelenként már így is kilométer hosszú, beszorítja a kisutcák forgalmát is. Mi lesz még ezután? Vajon gondolt-e arra valaki, hogy ha már a (kapzsi) ingatlanbefektetők minden négyzetcentimétert beépítenek, valamilyen formában rá lehetne venni/kötelezni őket arra, hogy az épületek mélygarázsait akkorára méretezzék, hogy oda beférjen még vagy 10, nem a lakókhoz tartozó autó is? Nem kerülne túl sokba (akár a város is beszállhatna partnerként), s legalább a most az út két oldalán kialakított parkolóhelyet elfoglaló autókat be lehet oda zavarni. Ezzel pedig felszabadulna két közlekedési sáv, ami csúcsforgalomban rengeteget jelent. Persze egyszerűen meg is lehetne szüntetni ezeket a helyeket, s mindenki parkoljon ott, ahol tud, vagy adja el az autóját… Mert ha nem gondolkozik újszerű megoldásokon, a város egyszerűen nem tud ilyen – egykor külvárosi, ma belvárosnak számító – helyeken parkolókat kialakítani. Az útszéleken, járdákon vagy épp szabálytalanul parkoló autók pedig sohasem kedveznek a forgalom folyamatosabbá tétele szempontjából: akadályt jelentenek autósnak, gyalogosnak, biciklisnek.

De ne legyünk pesszimisták. Tervben van a teljes kolozsvári körgyűrű megépítése, a szászfenesi terelőút is meglesz egyszer, idén először iskolabuszok indultak több negyedből a belvárosba, az önkormányzat nem túl nagy erőbedobással, de nekifogott a tömbháznegyedek pléhgarázsainak lebontásához, kisebb lakónegyedi parkolóházak megtervezéséhez, a megyei tanács pedig a múlt hónapban rábólintott egy olyan projektre, amely a helyi önkormányzattal közösen éppen városszéli parkolóházak építését hivatott előmozdítani. Papíron vannak tervek a kerékpárhálózat bővítésére is, a buszoknak szánt különsávokat is kiterjesztenék, ugyanakkor további buszok és villamosok érkeznek a közeljövőben, s a polgármesteri hivatal licitet hirdetett okos villanyrendőrök vásárlására. 

Nem igaz tehát, hogy semmi sem történik a forgalom jobbá tétele terén. Csakhogy… futunk utána, de soha utol nem érjük… Mert a baj az, hogy míg egy tízemeletes új tömbházat fél év alatt felépít egy magánbefektető, addig egy parkolóház vagy terelőút építése önkormányzati megrendelésre két-három év – ha minden jól halad.

Ilyenformán senki se álmodozzon arról, hogy tanév idején, csúcsidőben valaha is zökkenőmentesen lehet majd közlekedni azon a Kolozsváron, amelyet sem elődeink, de még kortársaink sem terveztek-terveznek arra, hogy közlekedés szempontjából helyt álljon metropoliszként.

Egyetlen reményünk marad: hogy megérjük a repülő autókat…


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Elindul Barcelona polgármesteri ...
Tokióban mutatják be először Pálfi ...
Mobilalkalmazással segítik a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ