Rendkívüli szótárral gazdagodott az erdélyi magyar nyelvtudomány
Bemutatták A moldvai magyar tájnyelv szótára című kiadványt
Bemutatták A moldvai magyar tájnyelv szótára című kiadványt
Vissza

Rendkívüli szótárral gazdagodott az erdélyi magyar nyelvtudomány

A moldvai magyar tájnyelv szótára című kiadvánnyal ismerkedhettek meg az érdeklődők kedd délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén. A moldvai magyar tájnyelv szótára I. kötetének második része és II. kötete megjelenésével befejeződött a másfél évtizede készülő szótár kiadása.

A Péntek János által szerkesztett szótárat az EME kiadója jelentette meg. A szótár jórészt azt a kolozsvári nyelvészeti tanszék archívumában őrzött nyelvi anyagot dolgozta föl, amelyet nyelvföldrajzi kutatásaik során az előző század közepén jegyeztek le a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók. Ezt egészítették ki a következő nemzedék (Tánczos Vilmos, Pozsony Ferenc és mások) századvégi gyűjtései.

A kötetbemutatón Biró Annamária, a kiadó vezetője, Sipos Gábor, az EME elnöke, valamint Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ez utóbbi két intézmény együttműködésében jelent meg a kiadvány, a magyar kormány jelentős támogatásával, hangzott el a rendezvényen.

Tánczos Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet tanára beszélt a kiadványról, a részletes szakmai méltatásban Tánczos Vilmos áttekintette a moldvai magyar tájnyelv kutatásának történetét, a 19. századtól kezdődően, de kitért a szótár szerkesztői munkájának a folyamatára is, részletes adatokkal szolgálva. Mint megjegyezte: kitűnően és jól átgondoltan megszerkesztett szótárral gazdagodott az erdélyi magyar nyelvtudomány, olyan monumentális munkával, amely örökérvényű a magyar tudományban.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet honlapján a következőket olvashatjuk a kiadványról: „A moldvai tájnyelv beszélői, akikre az elmúlt kétszázötven évben a »csángó« név ragadt, közel nyolcszáz éve élnek Moldvában, a magyar nyelvterületen kívül. Nyelvi szigethelyzetükben zárványként őrizték a múlt nyelvi kincseit, reliktumait, mezőségi és székely örökségét, és közben az ott beszélt román nyelv egyre erőteljesebb hatása alá kerültek. A felgyorsult nyelvi folyamatokban a régió nagymértékben szórványosodott, keveredett, a nyelvcsere következtében a magyarul beszélők száma rohamosan fogyatkozott. Attól lehet tartani, hogy ez a szótár egy eltűnő magyar nyelvváltozat szókincsét örökíti meg. A nyelvváltozat nagyfokú rétegzettsége és kevertsége tette szükségessé, hogy a szótár két részből álló első kötete mellett, amelyben a moldvai tájszavak értelmezését magyar, román és angol nyelven adja meg, legyen egy »fordított« második kötete, »közmagyar–moldvai magyar« része, amely az elsőre visszautalva azt tartalmazza, hogy általánosan ismert fogalmainknak milyen nyelvi jelölői, szavai, kifejezései vannak a moldvaiban. Ezt a második kötetet rajzok, fényképek illusztrálják”

(Borítókép: Jakab Albert Zsolt, Péntek János és Tánczos Vilmos a könyvbemutatón.Fotó forrása: EME Kiadó/Facebook) 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Zeneiskolás emlékmorzsák 3.
Sebvédelem kényszerzubbony nélkül?
Csigalassúsággal halad a belvárosi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ