Rendhagyó Szent Mihály-búcsút ünnepeltünk

Kolozsvár és Erdély égi pártfogói: Szűz Mária, Szent Mihály arkangyal és Márton Áron püspök

Rendhagyó Szent Mihály-búcsút ünnepeltünk
Fennállásának közel 300 esztendeje alatt első ízben adott otthont a kolozsvári Szentháromság tiszteletére szentelt piarista templom egy másik templom búcsúünnepének, nevezetesen a felújítási munkálatok miatt bezárt Szent Mihály-templom szeptember 29-i búcsús szentmiséjének, amelyen a koronavírus-járvány miatti intézkedések betartásával szép számmal vettek részt a kincses város katolikus hívei, de a más helységekből érkezett vendégek is. A misét megelőzően a szociális testvérek által vezetett ima jelentett ünnepi hangolódást a hívek számára.

Fennállásának közel 300 esztendeje alatt első ízben adott otthont a kolozsvári Szentháromság tiszteletére szentelt piarista templom egy másik templom búcsúünnepének, nevezetesen a felújítási munkálatok miatt bezárt Szent Mihály-templom szeptember 29-i búcsús szentmiséjének, amelyen a koronavírus-járvány miatti intézkedések betartásával szép számmal vettek részt a kincses város katolikus hívei, de a más helységekből érkezett vendégek is. A misét megelőzően a szociális testvérek által vezetett ima jelentett ünnepi hangolódást a hívek számára.

Az Egyetem utcai istenházában gondviselésszerűen először szolgált főcelebránsként  a búcsú alkalmával László Attila, a Szent Mihály-egyházközség nemrég beiktatott plébánosa, Kolozs-dobokai főesperes, aki bevezetőjében hangsúlyozta: Isten dicsőítésében vagyunk együtt, Szent Mihály arkangyal oltalmát kérve egykori plébánosunk, Isten szolgája Márton Áron, boldog emlékű nagy püspökünk halálának 40. évfordulóján, életszentsége kinyilvánításáért is imádkozva, jövőbe tekintve. Búcsút nyerni jöttünk, miénk a lehetőség: Jézus ígérete nyomán ez ma anyaszentegyházunk ajándéka híveinek. A bűn elszakít Istentől, kárt okozva magunknak és másoknak, amit nem tudunk meg nem történtté tenni – de ezt megtette Jézus a megváltásban. Ez pedig célunkat és életünk értelmét is meghatározza: Ő éljen bennünk! Vele váljunk képessé arra, hogy növekedjünk a szeretetben – mondta. 

A főcelebránssal együtt misézett Drócsa László nyárádszeredai plébános; Takó István egyetemi lelkész, a szentpéteri templom plébánosa; továbbá koncelebrált Székely Dénes kanonok, teológiai tanár, kolozsmonostori plébános; Vik János, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja; Holló László dékánhelyettes; Orbán Szabolcs ferences szerzetes pap, teológiai tanár; Miklós Claudiu jezsuita szerzetes pap; Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi, Fábián László györgyfalvi, Kádár István jegenyei, Keresztes Olivér kolozsi, Kovács Árpád kisbácsi, Szőcs Csaba szászfenesi, Vízi Zakariás györgyfalvi negyedi plébános, valamint Jánosi Imre és Popesc Mihăiţă Cristian, a Szent Mihály-plébánia segédlelkészei és Bazsó Dombi Attila görögkatolikus lelkész.

Megható, lelket gyönyörködtető mozzanatokat jelentett a népviseletbe öltözött gyermekek és egy család rövid liturgikus szolgálata, valamint a fiatalok szájából elhangzott egyetemes könyörgések / fotó: Rohonyi D. IvánA felkért ünnepi szónok, Szőcs Csaba szászfenesi plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója szentbeszédét egy kedves történettel indította. A hitoktató megkérdi a kisgyermekektől, hogyan lehet, hogy Isten az égben is és a templomban is jelen van. Az orvos kisfia így válaszolt: az égben lakik, de a templomban rendel. A továbbiakban a szónok kifejtette: a Jóisten a templomban rendel, s az Úr Jézus így biztat: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok. Én megenyhítelek titeket.” Vajon ki az közülünk, akinek annyira jól megy minden, hogy nincs szüksége egy kis enyhülésre, ki az közülünk, akinek nem kell a biztató és megerősítő szó? – tette fel a kérdést a szónok. A kérdést folytatnunk is kell: ezt a megerősítést, bátorítást hol keressük? Kibe vetjük bizalmunkat? Mire tesszük fel életünket? Mire adjuk oda a legértékesebbet, a visszafordíthatatlant, az időt? Az időt, amely nem akar lassulni... Az átmenetileg bezárt Szent Mihály-templom helyett itt ünnepeljük búcsúját. Úgy is mondhatnánk, hogy az Úr Jézus felfüggesztette a rendelést és átküldött mindenkit ide, az ő édesanyjának rendelőjébe, a Szentháromság-templomba, ahol Szűz Mária kegyképe található. Fedezzük fel újra a Szűzanya képmását. A leghathatósabb közbenjárót tisztelve, újítsuk meg életünket gyakran megjelenve az ő „szakrendelésén” – mondta. Nagy szükség van napjainkban a hit szigetére, a közösségi élet mai lelki otthonára, ahol a művészet, a szó és az ének is a Szent Mihály név-hitvallását visszhangozza: „Ki olyan, mint az Isten?” Talán nem véletlen, hogy a kincses nagyváros közepén eddig talán legmagasabb tornyának égre mutató üzenete: „Ki olyan, mint az Isten?” Ha az igényességükre és műveltségükre annyira érzékeny kolozsváriak mindenből a legszínvonalasabbat, a legjobbat, a legelőkelőbbet, a legértékesebbet akarják, hát akkor Kolozsvár, halld meg újra és vésd a szívedbe: „Ki olyan, mint az Isten?” Miért elég neked, Kolozsvár katolikus közössége, kevesebb is mint az Isten? Közösség vagy? Közösséggé akarsz érlelődni ezen az úton? Hogy térsz vissza majd a megújult, régi-új templomodba? Megerősödsz? Rátalálsz éltető módon Istenre? „Ki olyan, mint az Isten?” Te, a régóta kincsesnek nevezett város közössége miben, kiben bizakodsz? Ne feledjük: ahol a kincsed, ott a szíved is. 
Prédikációját Szőcs Csaba fohásszal zárta: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! Az önmagunkkal, az önzésünkkel vívott küzdelemben! A személyes hitünkért megharcolandó küzdelemben! A közösségi életünkért folyamatosan megvívandó küzdelemben! A népünkért vívott küzdelemben, hogy ne csupán megmaradni, hanem élni akarjunk! Segíts, hogy ne magunk mellé állítani akarjunk téged, hanem mi álljunk be mögéd, aki a jó harcot harcolod ma is és névhitvallásodat szívünkbe vésve haladjunk előre. Ki olyan, mint az Isten? Ámen.”

A piarista templomban is kiemelkedő helyen látható Szent Mihály szobra: a gyönyörű barokk szószék mennyezetének tetején áll. Egyik kezével lángkarddal sújtja a gonoszt, a másikban a Jézus Társaság (jezsuita rend) IHS – Jesus Hominum Salvator / Jézus az emberek üdvözítője – monogramját tartja. A szószék a barokk művészet híres erdélyi mestere, Anton Schuchbauer 1745 körül készült munkája. Kevesen tudják, hogy az ő alkotása a Szent Mihály-templom hasonlóan impozáns szószéke is.A szentmise végén László Attila nyomatékosította: a legnyilvánvalóbb megtapasztalásunk repülő éveink során, hogy rendkívül gyorsan változik világunk – benne mi is mint ember és mint közösség –, elég az elmúlt szűk három évre, vagy akárcsak az elmúlt hat hónapra gondolnunk. Éppen ezért van szükségünk még inkább biztos pontokra, szilárd alapokra, egy élettérre, ami a miénk, ahol – mint otthonban a család – kibontakozik közösségi életünk. Legyen tudatos és egyértelmű mindnyájunk számára, hogy küldetésben, közösségként Isten szeretetének vagyunk hordozói – hangsúlyozta.

A búcsúünnepen a jelenlevőkkel közösen imádkoztak és részesedtek az ünneplő plébániai közösség – köztük Bónis Endre főgondnok és az egyháztanács tagjai – örömében a testvérfelekezetek képviselői és hívei, továbbá számos vendég, így Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács, illetve Oláh Emese, a kolozsvári városi tanács újraválasztott önkormányzati képviselői, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának oktatói, a Báthory István-líceum igazgatósága és tanszemélyzete.

Az ünnepi szentmise hitvallásos hangulatát és érzését emelte az egyházzenei szolgálatot végző Szent Cecília kórus- és zenekar, akik Potyó István karmester, tanár szakavatott vezetésével magas szinten adták elő az esztergomi székesegyház karnagya, Buchner Antal (1882–1950) Szent Erzsébet című miséjét, amelyet 1933-ban komponált. Szólót énekelt Kele Brigitta és György Róbert; a zenekar vezetője Vincze-Dallos Csilla volt. A kántori szolgálatot Geréd István és Márton Szabolcs végezte; a szentmise felajánlási része alatt elhangzott Horvát Márton Levente Szent Mihály-himnusza. A búcsúünnep a pápai himnusszal és nemzeti imánkkal zárult.

Mivel Szent Mihály főangyal egyben a Gyulafehérvári Főegyházmegye és a székesegyház védőszentje is, ott szeptember 29-én délelőtt – ez alkalommal – négyes ünnepet tartottak. A búcsú mellett ugyanis most került sor a járványhelyzet miatt elmaradt nagycsütörtöki olajmegáldásra és krizmaszentelésre, egyben megtartották a Megtestesült Bölcsességről nevezett papi szeminárium, a BBTE Római Katolikus Teológia Karához tartozó Pasztorálteológiai Intézet Veni Sancte-tanévnyitóját, végül pedig megemlékeztek Isten szolgája Márton Áron püspökről, aki negyven évvel ezelőtt, a főegyházmegye védőszentjének ünnepén távozott az örök hazába. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt; az online közvetített szentmisén csak a helyi hívek közössége, a központi papság és a főesperesi kerületek képviselői vettek részt. Kerekes László szentbeszédében rámutatott: Szent Mihály az igazságosság megtestesítője. Példájára merjük felvenni a harcot a jó, Isten ügye érdekében. Márton Áron püspök halálának 40. évfordulójára emlékezve megfogalmazta: „ez is szorosan kapcsolódik a mai ünnephez, mert ahogy Szent Mihály főangyal pallossal, pajzzsal a kezében legyőzte a gonoszt, s megkérdezte, ki olyan, mint az Isten, úgy szükségünk van Márton Áronokra, Mindszenty Józsefekre, szükségünk van egyenes és gerinces hívőkre, lelkipásztorokra, akik újra és újra néven tudják nevezni magát a rosszat, magát a gonoszságot; amikor nem elsimítani vagy elpolitizálni akarják, hanem nevén nevezik.”
Ünnepre hívnak óvári templomukba a kolozsvári ferences testvérek, akik szombaton, október 3-án délután 6 órától rendalapítójuk, Assisi Szent Ferenc tranzitusára (égbe átmenésére) emlékeznek. Másnap, vasárnap, Szent Ferenc ünnepén déli 12 órától veszi kezdetét a búcsús szentmise.