Reform vagy ideiglenes jólét?

A közszférában már végrehajtott, illetve tervezett béremelések osztják meg a társadalmat. A köztisztviselők szakszervezetei tüntetésekkel fenyegetnek, a fináncok már sztrájkoltak. Közben az Európai Bizottság ismét figyelmeztette hazánkat, hogy az új egységes bértörvény által biztosított fizetésemelések következtében Románia túllépi középtávon a Brüsszellel szemben tett vállalásait, egyebek mellett a strukturális deficitet.

A közszférában már tavaly elég jelentős béremeléseket hajtottak végre, így az egészségügyben és az oktatásban dolgozók bérei érezhetően nőttek. Eközben továbbra is alaposan megoszlanak a vélemények arról, hogy a fizetésemelésekkel párhuzamosan lesznek reformok is, vagy elmaradnak, és csak félmunkát végez a kormány. Ez alapvető kérdés akkor, amikor a teljesítményértékelésről van szó, hiszen elég egyértelmű, hogy a magasabb bérektől ugyanazok a személyek nem fognak sokkal jobban dolgozni, mint a béremelés előtti időszakban. Kulcskérdés tehát, hogy például az egészségügyben és az oktatásban nő-e a versengés a meghirdetett állásokért, javul a jelentkezők minősége, és mi történik azokkal a személyekkel, akik eddig is a rendszerben dolgoztak, de gyengén teljesítettek.

Éppen a napokban jelentek meg egy felmérés eredményei arról, hogy miként teljesítenek tanulásban a romániai magyar gyerekek. Egyebek mellett megállapította cseppet sem meglepő módon, hogy ahol gyengék a tanárok, a diákok tanulmányi eredményei is elmaradnak az átlagtól. Az ok-okozati összefüggés nyilvánvaló, éppen ezért az iskolaigazgatóknak, egyéb tanfelügyelőségi és minisztériumi illetékeseknek komolyan fel kell tenniük a kérdést, miként tudnak javítani a tanári kar minőségén, különben a diákok sem fognak megfelelően teljesíteni. Emellett elég nyilvánvaló, hogy a tantervet és a tananyagot is meg kell reformálni, hiszen már számos szakember bizonyította, az információ mechanikus visszaadására összpontosító és az azt díjazó oktatási rendszer elrugaszkodott a valóságtól, és hamis rangsort ad a diákok képességeiről.

Ugyanez a helyzet a közigazgatásban is. Pusztán a béremeléstől nem lesznek jobban felkészült köztisztviselőink, következésképpen hatékonyabban működő közintézményeink sem. Ennek érdekében a béremelésekkel párhuzamosan javítani kell az emberállomány minőségét és az elvégzett munka kiértékelését is szigorúbban kell venni.

Ha ez az általános reform nem történik meg a közszféra különböző ágazataiban, akkor a megemelt bérek sem lesznek fenntarthatóak hosszú távon és az életszínvonal sem fog nőni a kívánt ütemben.