Az ortodox egyházi emlékimát követően Mircea Abrudean prefektus azt hangsúlyozta, hogy a román történelem fekete foltjának helyét a büszkeségnek és erkölcsiségnek kellene átvennie. Dan Tarcea polgármester-helyettes kiemelte, hogy annak idején a kommunista hatalom többszázezres tömeget ítélt el, a mai szabad Kolozsváron azonban már nincs nyoma a Szovjetunióból importált embertelen totalitárius rendszernek. Az érdekvédelmi szervezet Kolozs megyei fiókjának elnökhelyettese, Gavrilă Mircean szerint az emlékezőkre büszkék lennének maguk a hősök is, ha túlélték volna szenvedéseiket.
A rendezvényen a Mihai Eminescu líceum diákjai szavaltak, majd megkoszorúzták az emlékművet. A 2006-ban felállított emlékművön a politikai foglyok börtöneiknek és munkatáboraiknak helyszínei szerepelnek: Nagyenyed, Máramarossziget, Szamosújvár, Poarta Albă, Tîrgşor, Râmnicu Sărat, Baia Sprie, Canalul Morţii, Cavnic, Mislea, Târgu Ocna, Balta Brăilei, Piteşti, Jilava, Văcăreşti.
Délutánra a Központi Egyetemi Könyvárban emlékkonferenciát terveztek, de az esemény végül elmaradt. Nyílt levélben tiltakozott a rendezvény ellen Adrian Dohotaru parlamenti képviselő, mivel a szervezők két szélsőjobb csoport, a Camarazii és a Rădăcina legionárius-fasiszta szervezet tagjai voltak. Dohotaru arra kérte a könyvtár vezetőségét, hogy ne engedjen teret egy kulturális intézményben idegengyűlölő, rasszista, antifeminista stb. szervezetek megnyilvánulásainak.
Borítókép Rohonyi D. Iván
