Pitești-i este

Pitești-i este
Idegengyűlölő megnyilvánulásokba torkollottak a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) országszerte meghirdetett tüntetései, amelyeken a járványügyi korlátozások ellen tiltakoztak a jelenlevők. A fő célpont ezúttal is a palesztin származású belügyi államtitkár, az „idegen” Raed Arafat volt, a románok szent szabadságának fő megnyirbálója. Temesváron a német polgármester, a szintén szigorítás-párti Dominic Fritz ellen keltették elsősorban a feszültséget a kivonulók. Pitești-en aztán egészen érdekes fordulatot vett az akció: magyarellenes jelszavak is elhangzottak: „Ki a magyarokkal az országból!”, üvöltötték az AUR alapembereinek számító futball-huligánok.

Vélhetően kicsit megzavarodtak a fiúk: elhúzódhatott a tüntetés, kifogytak a járványellenes szlogenekből, bizonyos IQ-szint alatt ugyanis probléma egy egész estét kitöltő kiáltanivalót megjegyezni. Így kerülhettek elő a már ismert, jól begyakorolt, a lelátókon hangulatkeltésre alkalmas jelszavak. Ha ez valahol Erdélyben történik, azt mondanánk, hogy hát az évszázados sérelmek, a történelem folyamán a sok méltatlan adok-kapok… De Pitești-en? Gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy az ittenieknek nagyobb arányban volt harmadik típusú találkozásuk földönkívüliekkel, mint hús-vér erdélyi magyarokkal. S akkor most meg honnan ez az egész? 

Vicces a dolog, de talán mégsem. Persze, az AUR-on alaposan el kell verni a port, mint a románok idegengyűlöletének, rasszizmusának, szélsőséges nacionalizmusának becsatornázásában érvényesülési lehetőséget látó – és remélhetőleg a román közéletben továbbra is elszigeteltnek számító – pártján. Az elmúlt napokban közzétett felmérés azonban azt jelzi, az AUR legfennebb élelmes haszonélvezője – és persze felerősítője - annak a gyűlölködő közhangulatnak, amely rendszerint a válságban levő társadalmak bűnbakkeresésének, és nem utolsó sorban román politikusainak felelőtlen megnyilvánulásainak a terméke.

Íme, néhány adat arról, mennyire nem kimondottan AUR-gerjesztette problémával állunk szembe: az INSCOP legutóbbi felmérése szerint, amelyről lapunk is beszámolt, a megkérdezettek majdnem fele értett egyet azzal, hogy Magyarország igenis el akarja szakítani Erdélyt Romániától. Hogy uniós csatlakozásunk után 14 évvel ilyen számarányokat produkál a román közvélemény, sajnos csöppet sem meglepő, hiszen több évtizedes kemény propaganda eredménye. A mindenkori román politikai elit soha nem mérte fel a magyarokkal riogatás valós kockázatait, amikor könnyedén ehhez a kézenfekvő eszközhöz nyúlt, hogyha hirtelen megingott népszerűségi mutatója. Ha pedig ehhez az elevenen élő veszélyérzethez hozzácsapjuk  a románok frusztráció-indexét - túlnyomó többségük úgy érzi, másodrangú állampolgárnak tekintik Európában – a közös jövő perspektívája cseppet sem megnyugtató. Egy magát kisebbrendűnek tartó, és mint ilyen, bizonytalan, fokozottan veszélytől rettegő tömeggel ugyanis sok mindent el lehet kiabáltatni és nem csak… Félelmetes, hogy a maszkviselés elleni hisztitől milyen rövid az út a xenofób megnyilvánulásokig!

Azt hinné az ember, hogy a második mandátumát taposó német származású Iohannis államfő jelenléte, ha másra nem, arra mégis csak jó, hogy az itt élők egy tekintélyes részében lappangó gyanakvást mindennel szemben, ami idegen, valamelyest feloldja. Nem így történik, sőt! Úgy tűnik, épp ellenkező irányba mutatnak a dolgok. A “Jónapot, pészédé!” féle megnyilvánulásokra Bukarestben ugyan hamar fátylat borított a reálpolitika. Pitești-en és máshol sajnos nem mennek ilyen magától értetődő könnyedséggel a dolgok…   

Képünk illusztráció / Rohonyi D. Iván felvétele