Parkolóhelyet vagy életet!?

Parkolóhelyet  vagy életet!?
P énzt vagy életet? – szegezték áldozataiknak a pisztolyt az egykori rablók, manapság azonban másképp tevődik fel a kérdés: parkolóhelyet vagy életet? Sajnos nem vicc: vasárnap este Bihar megyében halálra késeltek egy 48 éves nőt, miután autójával a tettes háza elé parkolt…

Az eset persze kirívó és – mivel faluhelyről van szó – vélhetően korábbi konfliktusok, nézeteltérések is közrejátszhattak a tragédiában, ám hadd tegyem hamar hozzá: nekem is volt olyan szomszédom, aki rendre torlaszokat tett a járdára, nehogy idegenek parkoljanak a háza előtt (pedig ugye, a járda nem volt az övé, nem fizetett utána adót, de még parkolási bérletet sem…). Sőt, olyan ismerősöm is volt – nem is egy –, akinek elgörbítették az ablaktörlőjét, vagy kiszúrták a kerekét, miután a Monostoron autóval megállt fél órára, órára ott, ahol éppen helyet talált…

Azt is tudom, hogy mindezzel nem mondtam újat, hiszen a parkolás problematikája korántsem új keletű, és nemcsak Kolozsvárt, hanem az ország valamennyi városát érinti. Mindehhez csupán még egy adatot tennék hozzá: tavaly 131 ezer új autót írattak forgalomba Romániában, és 473 ezer külföldről behozott használt autót. Másképp fogalmazva: csak az utóbbi két évben több mint 1,2 millió (!) autóval gazdagodott a romániai gépkocsipark, ami ugye 1,2 millió új parkolóhelyet feltételezne. Erről nincsenek statisztikák, de ha arra gondolunk, hány parkolóház épült/új parkolóhely létesült például Kolozsváron (és közben hány parkolóhelyet szüntettek meg a külön buszsávok érdekében), akkor a következtetést mindenki levonhatja magának. És az is mérvadó adat az autós infrastruktúra fejlesztésére vonatkozóan, hogy erre az 1,2 millió új autóra ugyancsak tavaly szűk 60 kilométernyi autópálya jutott…

Nem kell tehát csodálkozni azon, ha állandóan forgalmi dugó alakul ki csúcsidőben – és már nem csak akkor. Ennek a több mint egymillió autónak (is) lennie kell valahol, és hol máshol legyenek, ha nem a forgalomban, ráadásul egy olyan úthálózaton, amelyet a városokban még akkor terveztek, amikor luxus volt a személygépkocsi, s még egy 1300-as Daciáért is éveket kellett várni. S bár azóta annyi idő eltelt, úgy tűnik, az autó még mindig egyfajta státusszimbólum maradt, talán ez is a magyarázata annak, hogy ilyen temérdek mennyiségű autó került forgalomba minálunk az utóbbi években, akár annak árán is, hogy – amint azt sokan előszeretettel mondják – Románia az unió roncstelepévé vált.

Ebben van némi igazság, hiszen egyesek tényleg nem nézték, hogy mit vesznek Németországban, csak autó legyen, guruljon, s legyen minél olcsóbb. Ugyanakkor megkockáztatom: nagyon sok olyan „középkorú” kocsi is Romániába került, amelyek műszakilag-esztétikailag, kényelem és biztonság szempontjából abszolút felveszik a versenyt az új hazai gyártmányú autókkal. Mindenesetre külön elemzést igényelne az az adat , hogy a mindenféle környezetvédelmi/regisztrációs adók, illetékek kivonása után két évvel tavaly Romániában 23%-kal nőtt az új autók eladása, és majdnem 10%-kal csökkent a külföldről behozott, másod-harmadkézből vett autók száma. Értsük úgy, hogy aki ilyenre vágyott, az most már két év alatt megvette magának az autót, tehát jövőre még jelentősebben fog zsugorodni ez a piaci szegmens? Vagy annyival emelkedett az életszínvonal, nőttek a fizetések, hogy most már egyre inkább a romániai lakosság is megengedhet magának egy új autót, még ha az csak egy Dacia is (hiszen ez a márka toronymagasan vezette tavaly az eladásokat)?

Nehéz helyesen válaszolni, talán az igazság valahol középen van. Azt viszont meg merem kockáztatni: az vesz magának másodkézből autót, akinek nincs pénze újra. Vagyis az átlagos romániai állampolgár nem olyan autót vesz, amit szíve szerint vásárolna, hanem olyat, amilyet meg tud engedni magának. Márpedig ha megnézzük azokat a statisztikákat, amelyek mostanság láttak napvilágot az Eurostat portálon, bizony – arányaiban nézve –, a romániai lakosság költi a legtöbbet élelmiszerre, közművekre, lakásbérekre, alig marad tehát mit félretenni autóra.

Ilyenformán 2019 igen érdekes kérdést tartogat az autósok számára, különösen azoknak, akik éppen anyagi megfontolásból vettek az utóbbi két-három évben használt autót külföldről. A kérdés pedig az, hogy lesz-e új környezetvédelmi adó/bélyegilleték, s ha igen, mekkora lesz ezekre a kocsikra? Mert ha nagy lesz a 8 évesnél öregebb, Euro 3-as, 4-es szabványú autókra, akkor utólag nagyon sokan fogják belátni, hogy öngólt rúgtak, és vélhetően áron alul fognak majd szabadulni járgányuktól.

A környezetvédelmi minisztérium már hónapok óta dolgozik egy, a szennyező fizet elven alapuló új illetéken, de, bár 2018 végére ígérték, még mindig nem sikerült végleges formába önteni azt. Nem csoda – tegyük hozzá –, hiszen a korábbi évek tapasztalataiból, peres ügyeiből kiindulva meg kellene találni a tökéletes, támadhatatlan formulát, az pedig nem könnyű. De miután a kormány már a kapzsisági adót is kitalálta, félő, hogy – ha tökéletes lesz, ha nem – idén be fogja vezettetni az új környezetvédelmi illetéket is. És akkor már nem csak a parkolóhelyek hiánya miatt fogunk sírni…

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei