Megfeszített munkát végez a kolozsvári mobil oltóegység
A kolozsvári mozgó oltóegység – mint kiderült: nehéz és intenzív – munkájáról szóló riport megírását az a Gyuri bácsi ihlette, akinek hónapok óta Gödri Csillával önkéntesen segítünk: a 91 éves férfi, aki immár három éve nem hagyta el monostori lakását, arra kért, próbáljuk beoltatni. A volt profi sportoló egyetlen rokona külföldön él; a szomszedok.ro önkéntesei vásárlással, a Gondviselés Segélyszervezet alkalmazottja pedig hétköznapokon az étel biztosításával segíti őt.
Gyuri bácsinak – a legközelebbi oltóközponthoz történő szállítása érdekében – az unitárius egyház égisze alatt működő humanitárius szervezet segítségével sikerült tolószéket biztosítani, ám Oláh Emese Facebook-posztja más megoldást javasolt: a városháza egy mozgó oltóegységet bocsát a mozgásképtelen vagy mozgáskorlátozott személyek számára – hívta fel a figyelmet az alpolgármester.
Az oltás beadása után az egyik orvosi asszisztens azonnal távozik, ne legyenek túl sokan a lakásban (Rohonyi D. Iván felvételei)
A városháza szociális és egészségügyi igazgatóságának 0372 280 499-es telefonszámán Hoca Eva készségesen bocsátotta rendelkezésemre az igényléssel kapcsolatos információkat: szükség van a családi orvostól származó igazolásra, s egy olyan személy mobilszámára, aki szükség esetén riasztható. Pénteken értesítettek: Gyuri bácsi felkerült az oltási jegyzékre.
Oláh Emese: figyelemmel kísérjük az idős emberek sorsát
Kolozsvár alpolgármestere lapunkkal közölte: a járvány fokozottan veszélyezteti az idős korosztályt, az ágynak esett betegek és az otthonukat egészségügyi okok miatt elhagyni nem tudó személyek esetében még súlyosabb következményekkel járhat egy esetleges megbetegedés.
– A kolozsvári önkormányzat és az alárendeltségébe tartozó szociális és egészségügyi igazgatóság az oltáskampány kezdetétől fogva figyelemmel kíséri ezeknek az embereknek a sorsát, számukra tettük elérhetővé azt a telefonszámot, amelyen feliratkozhatnak ahhoz, hogy otthonukban beoltsák őket. A kérelmezőket a kiszállás előtti napon értesítik érkezésükről, az immunizáláshoz kizárólag a Pfizer vakcináját használják – magyarázta a tisztségviselő.
Săraci George, a csapatot vezető orvos a vakcinákat tartalmazó hűtőládára mutat
A mobil oltóegységgel történő riportkészítést hosszas engedélyeztetési procedúra előzte meg; az oltóegység munkatársaival végül pénteken reggel 9 órakor találkoztunk a monostori Ion Creangă iskola sportcsarnokában kialakított oltóközpont előtt. Túrabakancs, sízőkabát, vastag blúz, kesztyű – hosszú terepmunka vár ránk, fagypont körüli a hőmérséklet.
A mozgó oltócsapatot irányító orvos, George Săraci sietve elmondja: huszonöt lakcímre kell eljutniuk. Javasolja: a Donát utcába menjünk vele, ott több beoltandó személy lakik egymáshoz közel.
– Itt van a speciális hűtőszekrény, amelyben maximum 7 Celsius fokon tároljuk a vakcinákat. Biztosított a teljes védőfelszerelés, illetve a sürgősségi táska, amelyet abban az esetben használunk, ha valakinél különlegesebb mellékhatások jelentkeznek. Hétfő óta szerencsére még nem volt ilyen eset – mondja, majd azonnal lecsukja a csomagtartót, a szemeivel a kollégáit keresi.
Indulnak. Közszállítással és gyalog próbáltunk a rendőrautó által kísért, a belügyminisztérium kisbuszával közlekedő csapat nyomába eredni.
Robotmunka futószalagon
– Kilencvenhat éves személyt oltottunk be, szerencsére, nem voltak gondok. Nem félt, alig várta az oltást – mondja az egyik orvosi asszisztens, amikor utolérjük az oltócsapatot a Donát utca egyik tömbháza előtt.
Szállnak be, indul is tovább a speciális fényjelzést használó belügyminisztériumi gépkocsit, szaladunk utánuk – szerencsére a következő páciens csupán néhány tömbháznyira odébb lakik.
A Donát út 44. szám alatt vagyunk, az asszisztensek csengetnek, de hosszú ideig senki sem válaszol.
Rendőri kíséret az oltócsapatnak
– Vajon jó helyen járunk? A múltkor készségesen kinyitotta valaki, de rossz helyre csengettünk – mondja Săraci doktor. Aztán végre hallatszik, hogy kattan a zár, s a csapat indul felfelé a lépcsőn. Ezúttal nincs tévedés, a család már várja az oltóegységet. Nem járulnak hozzá a fotózáshoz és a filmezéshez, így a lépcsőházban várakozunk.
– Minden rendben volt. Eddig egyetlen idős személy sem gondolta meg magát, mióta oltani járunk. Egyvalaki ellenezte az oltást, de az egyik rokona végül meggyőzte, s beleegyezett. Az orvosi etika tiltja, hogy mi győzködjük a pácienseket – mondja az orvos, miközben jön le a lépcsőn.
A másik helyen szívélyes fogadtatásban részesülünk, nem ellenzik az újságíró jelenlétét.
– Nincs lázam, nem fertőződtem meg a koronavírussal, nem oltattam be magamat az influenza ellen, rendben vagyok – válaszolja az orvosnak Pop Silviu, akinek kerekesszékben lévő felesége több krónikus betegségben szenved.
Miközben a többek között Parkinson-kóros idős hölgyet az egyik szobában az egészségi állapotáról faggatják, addig férjét a konyhában már be is oltják.
– Ne izguljon, minden rendben lesz – nyugtatják a nőt, s a másik orvosi asszisztens már nyomja is a felkarjába a tűt.
A férfi meglepődik: csak ennyi az egész?
– Semmit sem éreztem – mondja, mire az asszisztens viccesen megjegyzi:
– Önnek tű nélkül adtam be az oltást…
Válaszolnak az idős házaspárnak az oltás hatékonyságára és esetleges mellékhatásaira vonatkozó kérdéseire, aztán gyorsan összeszedik a dolgaikat, rohanunk is tovább.
„Jaj, de jó, hogy itt vannak”
A másik helyen már nagyon várnak a csapatra, itt nyolcvan év fölötti házaspárt oltanak be.
– Már nagyon vártuk magukat, jaj, de jó, hogy itt vannak – örvendezik Magheru Eleonora. Férje, Magheru Gheorghe, trikóban várja az oltóegységet.
A házaspárt egymással szembe oltják be. Nagy az öröm.
– „Fájzert” kaptunk, ugye? Állítólag az a legjobb – érdeklődik a férfi.
Megnyugtatják őket. Magheru úr nagyon hálás, sűrűn köszöni az oltóegységnek a szolgálatot. Elmondja, keresztlánya kérte a városházát, hogy mobil oltóegységet küldjenek az idősekhez.
– Bízom a vakcinában, örvendek, hogy ingyen a rendelkezésünkre bocsátották. Fél éve nem hagytam el a lakást, azt remélem, a vakcina segítségével kimehetek. Sajnos a rokonaim nemigen jöttek hozzánk, a szomszédokkal sem látogatjuk már egymást. Ez nagyon nyomasztó.
Hála a szavakban és a tekintetekben – ezek az idősek egy évvel a világjárvány kezdete után új reménnyel vágnak neki a tavasznak.
*** Rohonyi D. Iván fotóriportja ide kattintva tekinthető meg. A szerző által készített videóriport itt tekinthető meg. ***
