Örökbefogadásról a kutyák lelki világáért

Örökbefogadásról a kutyák lelki világáért
Az örökbefogadások korszakát éljük, és ez nagy segítség több száz kutyusnak, abban, hogy új otthonra leljen. Ezenkívül az embereknek is nagy kihívás, mivel ezért az új társért felelősséget kell vállalni és nevelni.

A menhelyeken mindenki megtalálhatja a számára megfelelő kutyát. A menhelyi kutyák sokfélék: kicsik, nagyok, közepesek. Vannak rövidszőrűek, drótszőrűek, hosszúszőrűek. Kölykök, felnőttek, szukák, kanok, aktívabbak, nyugodtabbak és még lehetne sorolni.

Rendelőmben gyakran keresnek fel megmentett kutyusos gazdik, akik a segítségemre szorulnak, mivel az örökbefogadott blökik különböző viselkedészavarok színes skáláját produkálják. A gazdik beszámolójából az derül ki általában, hogy az angyali viselkedésű kutyájuk hirtelen „megbolondul”, és olyan helyzetet teremt, amit már csak külső segítséggel tudnak megoldani. Ilyenek a szorongás, rágás, különböző fóbiák, agresszió ember vagy állatok iránt, hibás ürítési szokások, szökés vagy akár öncsonkítás. Vajon miért történik mindez? Mi okozza, hogy az eredeti jó kutya megváltozik?

A kutyák, főleg a felnőtt egyedek már egy kidolgozott és használt tapasztalatcsomaggal kerülnek a menhelyre. Az addigi életükbe tanult dolgokat a menhely ingerszegény környezetében nagyon nehéz vagy akár lehetetlen kibontakoztatni. A menhelyi lét a kutyáknak kín, egész nap ketrecbe zárva, korlátozott mozgás, játék és szocializálási lehetőségekkel, ez pedig nagyon rontja a kutya lelkiállapotát. Azon kívül a pozitív élmények sem túl gyakoriak: a chip beültetése, oltás, műtét, fürösztés valamint a menhelyi bánásmód is „rakhat rá egy lapáttal”. Azok a kiskutyák, amelyek egészen fiatalon kerülnek be, vagy a menhelyen születtek, nagyon limitáltak az ingerszegény környezet miatt. Nem tanulják meg feldolgozni a változatos helyzeteket és mindenre, ami új, olyan válasz adnak, amire genetikai felépítésük és addigi tapasztalatai ösztönzik. Természetesen ez a kijelentés a felnőtt, valamint növendékkutyákra is alkalmazható. A megnyilvánulásuk, mint említettem lehet pánik, agresszió vagy akármi más, ami a kutya szerint ki tudja menteni „őt” az adott helyzetből.

Eljön a nagy nap, és a kutyus kiszabadul a rácsok közül egy kedves embernek köszönhetően. Az újdonsült gazdi kitörő örömmel és nagy reményekkel viszi haza új társát. Az első napokban természetesen nem történik szinte semmi. A kutya tanul, figyel, szokja a helyét, átveszi a szokásokat, felméri és megjegyzi a lehetőségeket, amelyeket új élete ad neki, és lassan elkezdi ragaszkodását új gazdájához, hiszen genetikailag arra van programozva, hogy kötődjön hozzánk, és ezt kitűnően is teszi. Következetes és hozzáértő gazdinál, aki átveszi az irányító-nevelő szerepet nem is lesz nagy baj,  mert a felmerülő gondokat már a kialakított együttélési szabályrendszerrel javítja, és segíti négylábú partnerét, hogy találja meg a megfelelő utat az új életében. Sajnos,  nem mindenki következetes, vagy éppen nem ismeri fel, hogy kutyájának biztonságra és a megfelelő útra való rávezetésre van szüksége.

A kutya néhány nap próbaidő után tapasztalatai és eddig tanult viselkedése használatával kezdi feldolgozni a helyzeteket. Ez a mentett-örökbefogadott kutyák viselkedészavarának eredete. Agresszív viselkedés, félelmek, kártevések mind olyan jelek, amelyeket nagyon komolyan kell venni, és kezelni szükséges. Ezek ignorálása a legrövidebb út ahhoz, hogy a gazdi türelme elfogyjon, és a kutya visszakerüljön a menhelyre, vagy elaltassák.

Majdnem minden viselkedészavart meg lehet előzni vagy kezelni, csak akarni kell. Ne feledjük: itt a tavasz és kutyáink szívesen rohangálnának a napsütésben.

Dr. Dósa Gerő állatorvos