Jövő évben Felvidékre, Délvidékre és Kárpátaljára mennek
A Magyar Nemzeti Balett igazgatója, Solymosi Tamás, aki az erdélyi turnét a kezdetektől végigkövette, kifejtette: Ókovács Szilveszter főigazgató volt a három hetes vendégszereplés „motorja”, és a két előadás sikeréhez az ő elszántsága is hozzájárult.
– Nagyon kiegyensúlyozott és magas színvonalú előadásokat produkáltunk. A három hét alatt nem apadt a művészek lelkesedése. Az a rengeteg élmény, szeretet, amit kaptunk, mindannyiunkat feltöltött, habár a megszokott komfortzónából kimozdulni mindig nehézséget okoz. Nagyon jó érzés volt elolvasni a kedves hangú leveleket és e-maileket, látni azt, hogy a közönség állva tapsol. Ez a három hét még jobban összekovácsolta a csapatot, voltaképpen nagy csapatépítésnek lehet felfogni. Nem tartottam attól, hogy az erdélyi közönségnek nem fog tetszeni a Lehár-operett balett változata, hiszen ahol eddig bemutatták – New Yorkban, Párizsban, Budapesten stb. –, mindenhol elnyerte a közönség tetszését. Ugyanakkor nem sérült a darab, a történetet jól végig lehet követni, és maga Lehár Ferenc is örülne ennek a balett-változatnak – magyarázta a sajtónak Solymosi Tamás.
A víg özvegyen nőttem fel, Kolozsváron
A balett-igazgatótól megtudtuk: a városnézések alatt jó érzés volt látni azt, amit eddig csak internetről ismertek. Ugyanakkor az együttes kolozsvári származású balettmestere, Szirb György is szívesen válaszolt a társulat tagjainak Erdéllyel kapcsolatos kérdéseire.
A Magyar Nemzeti Balett erdélyi származású balettmestere, Szirb György tíz évet táncolt a Kolozsvári Magyar Operában is. Tizenhat évvel ezelőtt, huszonnyolc évesen, sikeres próbatánc után lett a Magyar Nemzeti Balett tagja, idéntől pedig a balettmesteri tisztséget tölti be. Az eltelt másfél évtizedben minden nyáron hazalátogatott, hiszen Kolozsváron él a családja.
– A táncosok jutalma a taps. A mostani turnén minden városban állva tapsolt a közönség. A legszebb élmények közé tartozott, hogy olyan helyeken jártunk, amelyeket gyerekként már láttam, de most más szemmel néztem mindent. Kolozsvári vagyok, mondhatni A víg özvegyen nőttem fel. Amikor betanították a művet Budapesten, a dalokat kívülről énekeltem. Szívet melengető érzés visszajönni Kolozsvárra ezzel a művel, ahol balettlíceum és két operaház működik – magyarázta Szirb György, aki azt is elárulta: balettmesterként egy személyben pedagógus, diplomata, pszichológus.
– A Magyar Táncművészeti Főiskola végzőseként felléptem Marosvásárhelyen kollégáimmal a Diótörő baletten. Ez tehát a második erdélyi fellépésem. Valencienne szerepe hálás feladat: az idős báró feleségeként nem riadok vissza a Camille-lal való szerelmi száltól sem. Mondhatni „megkeverem a kártyát” és remélem, hogy ez a „kevergetés” lejön a táncomban is. Mindenhol nagy szeretettel fogadták az előadást, és a hatalmas siker munkánk visszaigazolása – közölte Pap Adrienn balett-táncos, aki a csütörtöki kolozsvári előadáson is táncolt.
Édesanyám bukovinai székely, de még nem jártam Erdélyben
– Családom egy része Szerbiában él, én azonban félig székely vagyok édesanyám részéről, méghozzá bukovinai székely, de még soha nem jártam Erdélyben. Büszke vagyok arra, hogy székely vagyok, régóta terveztem, hogy ellátogatok Erdélybe. Olyan sok szeretet kapunk a közönségtől, amilyenre Budapesten ritkán került sor. Kicsit tartottam Valencienne szerepétől. Az életben én is bohókás és vidám vagyok, de azt nem tudom elképzelni, hogy egyszerre legyen férjem és szeretőm, ez nem vall rám. Kolléganőm, Pap Adrienn segített a szerep betanulásában, és partnerem, Rónai András is nagy segítségemre volt – hangoztatta Földi Lea, aki kitért a társulat „maci-kalandjára” is. – Hogy igaz az a székely mondás, miszerint a medve nem játék, az már mindannyiunk előtt letisztázódott. Egy alkalommal szemtanúi voltunk, amint az egyik bokorból kijött a maci, amire a kollégák nem számítottak. Félelmetes volt, de mindenki túlélte – elevenítette fel mosolyogva közelmúltbeli emlékeit Földi Lea.
– Eddig nem voltam sem Romániában, sem Erdélyben. Nagyon szép ország. Élveztem ezt a három hetet, amit itt töltöttünk. Láttam, hogy élnek itt az emberek, milyen csodálatos épületek és helyek vannak itt. Számomra a marosvásárhelyi előadás volt a „szívem csücske”, mert ott táncoltam először A víg özvegy címszerepét, Hannát. Jobban izgultan, mintha otthon táncoltam volna. Amikor az előadás végén a közönség felállva tapsolt, el is érzékenyültem. Csak azt sajnáltam, hogy nincs ott a családom. Hanna nőies, érzékeny nő, alapjában véve vidám karakter. Közel áll hozzám ez a szerep, ahol nagyobb hangsúlyt kap a színészi tehetség, semmint a tánctechnika. Remélem, a közeljövőben még fogom táncolni ezt a szerepet – mondta Hangya Rita.
– Mi a mi dolgunk itt? Át kell menteni a lényeget az adott kor eszközeivel. Nem az ősöket kell követni, hanem azt a célt, amit az ősök követtek. Ennek a célnak az eszköze a mostani túra. Idén Erdélyben voltunk, jövő évben pedig Felvidékre, Délvidékre és Kárpátaljára megyünk, de lehet, ide is visszatérünk – közölte Ókovács Szilveszter, a budapesti Operaház főigazgatója a csütörtöki balett-előadás előtt, majd a Kolozsvári Magyar Operát és annak igazgatóját méltatta.
– Amikor Kolozsvárra gondolok, szégyenkezem, mert tudom, hogy a Kolozsvári Magyar Opera milyen körülmények között tartja magát. A lelkes társulat nagy repertoárt visz a körülményeihez képest, és csak azt tudom megígérni, hogy az elmúlt öt évhez hasonlóan szeretnénk támogatni az egyetlen határon túli magyar operatársulatot – összegzett Ókovács Szilveszter főigazgató.
(Borítókép: Lörincz Csaba, Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata)
