Önsorsrontás
Vissza

Önsorsrontás

Ahogy mondani szokás, nem életbiztosítás ma szociáldemokrata kormányfőnek lenni: a Grindeanu-kabinetet öt hónap után buktatta meg saját pártja, és várhatóan ugyanebben a sorsban osztozik Mihai Tudose is, akitől Liviu Dragnea és köre szintén meg akarja vonni a politikai bizalmat. (Lapzártakor még nem ismertük a PSD vezető testületének a döntését.) Egyelőre folynak a találgatások: vajon a Dragnea-tábor rendelkezik-e még egyáltalán akkora parlamenti támogatottsággal, hogy saját miniszterelnökét-kormányát taccsra tegye? Annyi bizonyos: Tudose kormányfő akasztásos kijelentését követően az RMDSZ ezúttal nincs abban a helyzetben, hogy tartózkodjon egy bizalmatlansági indítvány alkalmával, ahogy azt a Grindeanu-ügy alkalmával cselekedte.

Akkor a szövetség azt az álláspontot képviselte: nem kíván döntőbíró lenni a szociáldemokraták belviszályában, és nem szavazott. A jelenlegi konstellációban azonban Tudose indirekt támogatása nem csak bűn, hanem direkt botrány, fel sem merül tehát, hogy a szövetség ne a jelenlegi kormány ellen adja le voksát. (Még akkor is, ha a szociáldemokraták az akasztásos beszólást legfennebb Tudose erényeinek, nem pedig tévedéseinek listáján tartják számon.) Az RMDSZ-es képviselők szavazata pedig most is sorsdöntő lehet, amennyiben van alapja azoknak a számításoknak, miszerint a Dragnea-csoport sikere alig két tucat szavazaton múlik.

A Tudose-cirkuszt ugyanarra a kaptafára szabták, mint tavaly decemberben a Grindeanu-konfliktust: mindennek eredője a párton belüli politikai kétfejűség, vagy most már inkább fejetlenség. A demokrácia szabályai szerint a parlamentnek van kormánya, nem a kormánynak parlamentje. Ilyen összefüggésben a parlamenti többséget ellenőrző párt, jelen esetben a PSD áll a kormány fölött, nem fordítva. Szerencsés esetben a pártelnök és a miniszterelnök személye egybeesik, a korrupciós ügyekért elítélt Liviu Dragnea azonban szalonképtelenné vált a kormányfői tisztség betöltésére. Miniszterelnökei – Klaus Johannis államfő következetességének „hála” - nem bizalmasai köréből kerültek ki (lásd Sevil Shhaideh kinevezési kísérletének kudarcát). Mi több, kormányon belüli bizalmi emberei - a végül miniszteri tisztséget szerző, de korrupciós vádak miatt menesztett Shaidehh asszony, vagy Rovana Plumb, legutóbb meg Carmen Dan belügyminiszter, akihez úgymond a mostani válság kötődik -, mind háttérbe szorultak. Valahányszor Dragnea úgy érzi, kezd kicsúszni a hatalom a kezéből, félreállítja útból miniszterelnökét, ahogy most Tudoséval is kísérletezik.

A hétköznapi pszichológiában tudomásom szerint önsorsrontásnak nevezik az ilyesmit. Hogy hány kormányválság fér be egy négyéves mandátumban, milyen megpróbáltatásokat bír ki a hatalmi pozícióban eddig egységes, de most már egyre kevésbé szolidáris PSD, amíg ténylegesen kivérzik, arról is csak találgatások vannak. Ami még szomorúbb: jelen esetben a szociáldemokratáknak nincs is alternatívája, hiába fenyegetőzik Johannis elnök. Új parlamenti többséget még a liberálisok és Basescu pártjának hathatós közreműködésével sem lehetne összekovácsolni, bár abban sem lenne túl nagy köszönet. És különben is, mennyire komolyan vehető társaság, „alternatíva” az, amelyik még csak nem is önerőből, hanem a saját magát (többszörösen) megbuktató kormány tetemén kerül hatalomra? – teszik fel a kérdést többen is.     

Fotó: Viorica Dancila Facebook-oldala

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Pjongcsang 2018: Schmitt Pál adta át az ...
Mintegy tíz százalékkal drágulhat az RCA
Nehéz helyzetben kell helytállni a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ