Nyulasi traktorgumival nem lehet az égig kapaszkodni
Vissza

Nyulasi traktorgumival nem lehet az égig kapaszkodni

Prüszkölnek a lovak a nyulasi romhalmaz előtt, ahol már csak egy kéttenyérnyi égszínű vakolat üzeni az utókornak, hogy Iuliu Hossu görög-katolikus püspök szülőházát kékre festették egykoron szülei. Olyannyira széthordták már, hogy az ember zavarban van, ha „be akar menni” az udvarra, hiszen már a kapufélfát is készülnek elvinni az élelmes helybeliek.

– Jó téglák ezek – bizonygatja egy atyafi, bátorítva: lehet innen vinni, senkié ez a hely. Miközben lovait parkírozza, még odakiált nekünk. – Van Hossu-leszármazott Bukarestben, híres ember, de őt nem fogja zavarni, ha visznek téglát innen. Persze nem olyan sokat, mert na... az ugye nem szép.

Amikor átlépem a kerítés még megmaradt alapzatát, a lovak megijednek, megrángatják a szekeret, mintha éreznék, hogy tolvaj mód hatolok be a romhalmazba, szemétre és utcáról bedobált műanyagholmikra taposva. Végre egy biztonságos traktorgumi a szemétdombon, ebbe bele lehet fogózni, sőt le is lehet ülni rá.

                                                                                  ***

Ez hát a székem ma, a Centenárium évében Iuliu Hossu görög-katolikus püspök szülőházában. Egy téglát feszítek alá, és most már látom a volt görög-katolikus templomot is a dombtetőn, ahova a kis Iuliu gyónni járt. Ma már ortodox templom. Sic transit.

Isten tudja miért, de Mohács jut eszembe, ahol az egyik Hossu-ős életét adta Magyarországért. Nem jut eszembe melyik hadrendben volt Hosszú Tamás, valószínűleg a balszárnyon, Perényi parancsnoksága alatt, hiszen Kővár, ahol a Hossuk magas funkciókat töltöttek be, nem tartozhatott a jobbszárnyhoz, ahol a horváth-szlavón bán vezérkedett.

Innen, a kaucsuk-trónomról Márton Áron is megjelenik előttem, amint Iuliu Hossu-t bíztatja, hogy ne csüggedjen, mert a pápa nem hagyja cserben a görög-katolikusokat. A Szekuritáté jegyezte is szorgalmasan az 1970-ben megesett beszélgetést:

M[árton] Á[ron]: Fáradt vagyok, mert sokat utaztam. Hétfőn a pápánál voltam. A szentatya kérdése ez volt: „Hogy érzi magát testvérem, M[onsignore] H[ossu]?” – meleg szeretetét és ölelését küldi, imádkozik, hogy az egyház egyik tartóoszlopa egészséges legyen. „Támogatom és tisztelem az öreg H[ossut].”

Égig ért egykoron ez a beszélgetés, hiszen a végén Iuliu Hossu megdícséri csendesen Márton Áront, hogy milyen jól beszéli az állam nyelvét.

I. H.: Jól beszél románul. M. Á.: Igen, megtanultam a börtönben.

Miközben kollégáim felfedezik, hogy a pincék még állnak, s itt-ott kóbor vadak vackára is utalnak jelek, megérkezik Nyulas görög-katolikus papja, akinek az arcán tort ül a szégyen és a fájdalom. Gondoltam, hogy így a traktorgumin ülve fogadom, de meggondolom magam. Miért bántanám?
{Tovább olvasható még 249 szó.}
– Ilyen szégyen, ilyen szégyen – ismételgeti. – Rettenetes dolog arra válaszolni, amit sokan szoktak, amikor Iuliu Hossu püspök szülőházát keresik. Mi történhetett itt? Hát ekkora az érdektelenség? Még mindig nem bocsátják meg neki, hogy inkább börtönbe ment, mint hogy elhagyja görög-katolikus hitét? Hogy nem akart ortodox lenni? Aztán összeomlott
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Újabb medvét gázoltak halálra az A1-es ...
Augusztus 20. - Felvonták a nemzeti ...
Kolozsvárra érkezett a KaravanAct ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ