Nyári hangversenysorozat – zenei csemegék Méhes Balázzsal

Nyári hangversenysorozat – zenei csemegék Méhes Balázzsal
Jóleső érzéssel tekintettem szét a Farkas utcai református templomban a magyarországi Méhes Balázs orgonaművész július 31-i koncertje előtt: a templom szinte zsúfolásig tele volt, a közönség csendben várta a koncert kezdetét, és megdőlni látszott az a feltevés, miszerint a kolozsvári közönség csak az általa ismert előadók hangversenyére megy el.

A műsorfüzetből megtudhattuk: Méhes Balázs 1997-ben végezte el a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az orgonaszakot, majd több külföldi helyszínen tökéletesítette tudását, doktori címet szerzett, jelenleg egyetemi oktató Magyarországon.

Műsorán J. S. Bach-, F. Mendelssohn-Bartholdy- és Gárdonyi Zoltán-művek szerepeltek. Mindig örülök, amikor orgonakoncertek alkalmával az előadó a – szerintem – leghíresebb barokk zeneszerző, J. S. Bach (1685–1750) alkotásait játssza. Véleményem szerint minden orgonista alaprepertoárjának gerincét Bach-műveknek kell alkotniuk.

Méhes Balázs stílushűen és ízlésesen tolmácsolta a Bach-műveket. Feszes ritmikája, muzikális előadásmódja már az első mű előadásakor meghódította a közönséget. Ha hozzátesszük, hogy az ezt követően elhangzó művek szerzője, azaz   F. Mendelssohn-Bartholdy romantikus német zeneszerző volt az, aki a XIX. században újra felfedezte a közönség számára Bach munkásságát, akkor magától értetődőnek tartom a Mendelssohn-művek kiválasztását. Mendelssohn maga is gyakorlott orgonaművész volt, orgonára írt alkotásai pedig a kiváló hangszerismeretet bizonyítják. A Méhes Balázs által előadott D dúr op. 65. Nr. 5 szonáta ismert mű, az orgonaművészek szívesen és gyakran játsszák. Méhes muzikálisan, a romantikus dallam és harmónia szépségére ráérezve tolmácsolta a szonátát.

Gárdonyi Zoltán a huszadik századi magyar muzsika, és ezen belül az orgonára írt zenedarabok kiváló szerzője. Első orgonadarabját, a Preludio funebre című alkotást nagyon fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen írta. Méhes Balázs átérezte a cím által is sugallt gyászos hangulatot, amelyet megfelelő dinamikával és tempóban tolmácsolt. A másik két Gárdonyi-mű – Jászói legenda és Postludium – jó választásnak minősült. Ritka az olyan erdélyi orgonista, aki repertoárján tartja Gárdonyi műveit. Kevés az olyan erdélyi hangverseny-látogató, aki ismeri ezeket a műveket, pedig Gárdonyi Zoltánt a XX. századi orgonaművek egyik legkiválóbb szerzőjének tartják a szakemberek. Méhes Balázsnak köszönhetően ezeket a zenei csemegéket is meghallgathattuk. Tegyük hozzá: minden igényt kielégítő előadásban.

(Borítókép: Méhes Balázs stílushűen tolmácsolta a Bach-műveket. Fotó forrása: mupa.hu)