Novellák mindennapi világvégékről, mindennapokra
Vissza

Novellák mindennapi világvégékről, mindennapokra

Az első nap sikere láttán az időjárás szíve is meglágyult és lehetővé tette, hogy a Transindex könyvesték szombati eseményeire már a Tranzit Ház udvarán gyűljenek össze az érdeklődők. Annál pedig nincs is jobb, mint a lemenni készülő nyári nap melegénél világvégéről beszélgetni: Selyem Zsuzsa írót, irodalomtörténészt, egyetemi oktatót Az első világvége, amit együtt töltöttünk című, tavaly megjelent novelláskötetéről Kulcsár Árpád, a Transindex közéleti újságírója kérdezte.

„Amikor errefelé jöttem, azon gondolkodtam, hogy furcsa időkben beszélgetünk, árvizek visznek el ezreket és mindenhol a katasztrófa jeleit észleljük. Hányadik világvégét éljük most meg így együtt? Hogy viszonyulsz te a világvége koncepcióhoz?” – indította a beszélgetést egy könnyed kérdéssel Kulcsár Árpád. A meghívott elmondta: ebben a témában a valódi kérdés az, hogyan tudunk túlélni és mi az, amitől kibírjuk a gyakran egymást érő kisebb-nagyobb világvégéket. Ha az ember kicsit is tájékozott a témában, akkor minden oka megvan a klímaszorongásra, de persze figyelmen kívül is lehet hagyni az egész problémát, mint a „négy években gondolkodó politikai osztály” vagy a nagyon gazdag emberek, akik abban reménykednek, hogy majd más bolygón élik tovább az életet, ha itt már nem lehetséges. „Láttam a Marsról képeket, de nekem ez a hely százszor jobban bejön” – fogalmazott Selyem Zsuzsa, ezzel a gondolattal pedig nem nehéz egyetérteni.

Kulcsár Árpád kiemelte: a tizenegy év novelláit összegyűjtő kötet szereplői többnyire úgy bírják ki a globális világvégéket vagy személyes katasztrófákat, hogy vagy eltávolítják maguktól a szituációk okozta fájdalmakat, traumákat, vagy iróniával közelítenek a történésekhez. Utóbbival kapcsolatban Selyem Zsuzsa megjegyezte: „ha a sminkhez viszonyítjuk az életet, akkor tényleg nagyon nehéz” – így valóban elkél néha a tökéletlenség elfogadását jelző irónia. Kulcsár Árpád kérdésére reagálva a meghívott elmondta: maximálisan úgy érzi, hogy az írónak feladata az empátiakeltés, napjainkban pedig egyre fontosabb az is, hogy a művészet, az alkotás, az irodalom gyógyírt vagy megoldást kínáljon az érzelmi edukáció egyre nagyobb hiányára.

Az esemény második napján már a Tranzit Ház udvarán zajlottak a könyvbemutatók. Fotó: Márkos Tamás

Selyem Zsuzsa elmondta: karakterei nem periférikusak, ugyanis szerinte a ránk kényszerített szűrő ellenére nincs olyan, hogy centrum és periféria, mindenhol egyformán történnek izgalmas dolgok. Ennek ellenére elismerte, a kortárs irodalomban sincs egyforma hangsúly és figyelem a minket körülvevő történéseken, sajnálatos, de egyszerű okból: „a könyvipar és a művészet két teljesen külön történet”. Szerinte van egy folyamatos, globális szintű butítás, amely elzárja az embereket saját tapasztalási lehetőségeiktől, felkínálva számukra inkább a sztárvilág divatos, kelendő témáit.

A meghívott elmondta: egyetemi munkája során komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a felszabadító pedagógia nézeteit érvényesítse, és arra ösztönzi tanítványait, hogy legyen bátorságuk felvállalni önmagukat. Oktatási újításaival kapcsolatban ugyan gyakran ütközik akadályokba az egyetem nehezen változtatható struktúrája miatt, mégis úgy véli, ez a fajta stabilitás elengedhetetlen, hiszen megvédi az intézményt a politikai fuvallatokkal szemben. Írói és pedagógusi identitását nem szereti szétválasztani, sőt eleve elítéli ezt a kifejezést, ugyanis szerinte az ember élete szüntelenül változó folyamat, az identitás meghatározása pedig csupán egyetlen élethelyzetet ragad ki és általánosít. „Minden ember sokkal több, mint egyetlen megnevezés” – fogalmazott.

A meghívottat legújabb kötetéről Kulcsár Árpád kérdezte. Fotó: Márkos Tamás

Kulcsár Árpád az aktivizmusban vállalt szerepéről is kérdezte Selyem Zsuzsát, aki elmondta: az ilyen jellegű eseményeken elsősorban nem íróként, hanem emberként van jelen, viszont szerinte az, hogy valaki milyen író, nagyban függ attól, hogy emberként hogyan viszonyul az őt körülvevő történésekhez és milyen szerepet vállal az alakulásukban. A közvéleményből való részleges visszavonulását, a publicisztikával való foglalkozás felhagyását azzal indokolta, hogy korábbi írásainak ma már nem sok értelmét látja. Szerinte számára jobban megy az érzelmek kitágítása, kivetítése és gazdagítása, mint a racionalitásból táplálkozó meggyőzés.

Szerzői módszereinek változásával kapcsolatban elmondta: az elmúlt években erősödött benne a világ megértésének szándéka, hiszen kezdetben főként saját traumáiról írt, régebbi szövegeit sokkal inkább jellemezte az individualitás. „Mindig is úgy képzeltem magam, mint egy közösségi ember, aki éppen egyedül van” – fogalmazott, hozzátéve: ma már az írásban és az életben egyaránt a találkozások, a beszélgetések, a kapcsolódások érdeklik és inspirálják.

A beszélgetésről készült felvétel megtekinthető a Trans­index YouTube-csatornáján.

(Borítóképen Selyem Zsuzsa a Transindex könyvestéken. Fotó: Márkos Tamás)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

TŰZ A TETAROM 1-NÉL, A TÖRÖKVÁGÁSNÁL
Alacsony az átoltottság, nehéz behozni ...
Kezdődhet októbertől a vakcinalottó

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd: ...
  • Egy báró szobra
  • VIDEÓINTERJÚ – Hogyan ...
  • Több mint egy tucat település vörös ...
  • Toleranciagyakorlás