Női szolidaritás

Női szolidaritás
Viorica Dăncilă kormányfő, a szociáldemokraták államfőjelöltje számít a romániai hölgyszavazatokra. Hogy mennyire komolyan – és mire alapozva - az nyilatkozataiból egyelőre nem derül ki. Jogos a kérdés: vajon a női szolidaritás felülírhatja az egyéb pártválasztási preferenciákat minálunk?

Bárhogy is vesszük, Dăncilă az első többé-kevésbé esélyes hölgy államfőjelölt. A legfrissebb felmérés értelmében a miniszterelnök asszony támogatottsága a korábbi 9-ről 19 százalékra emelkedett, így jóeséllyel bekerülhet a második fordulóba. (Vélhetően csak odáig, a Cotrocenibe aztán már nem…)  Itt kell megjegyeznünk, ez a hirtelen ugrás a PSD-jelölt támogatottságát illetően nem elsősorban Dăncilă vagy pártjának érdeme, esetleg valami píáros csoda, nem lettek szalonképesebbek a szociáldemokraták egyik napról a másikra. Arról van csupán szó, hogy az augusztusi egyjegyű szám messze alulértékelte a kormányfő támogatottságát. Akkor ugyanis még nem volt egyértelmű, ki marad a versenyben, a PSD-tábor megoszlott Dăncilă és Călin Popescu Tăriceanu között. A szociáldemokraták és a kisebbik kormánypárt, az ALDE szakításával aztán “visszaállt a rend”, a PSD szavazóbázisa fegyelmezetten kezd felsorakozni jelötjük mögé.

Öt évvel ezelőtt Elena Udrea és Monica Macovei személyében két nőjelölt is indult a választáson, de világos volt, hogy jelenlétükkel legfennebb színesebbé, nem pedig szorosabbá teszik a versenyt.  (A pontosság kedvéért jelzem, 2009-ben Graziela Bârnă (0,55 százalék), 2004-ben pedig  Nuțu Anghelina ( 0,33) független jelöltek képviselték a női nemet, de gyakorlatilag alig vett valaki tudomást róluk. Volt még egy hamvába holt kísérlet 2004-ben a román származású Lia Roberts, az amerikai Republikánus Párt korábbi nevadai elnöke részéről, aki viszont az alacsony támogatottságán elbátortalanodva elhessegette végül az indulás gondolatát.

És akkor most itt van Viorica Dăncilă. Olyan, amilyen, de - így vagy úgy - sorstársunk, akár még jól is eshet rá szavazni nőalapon, odacserdíteni egyet a szavazófülkében a férfitársadalomnak egy votát erejéig. Melyikünk nem érez alkalom adtán késztetést egy ilyen kis elégtételre? Kérdezhetnénk: mitől fogja a férfipolitikus nagyobb empátiával megközelíteni azokat a kezdeményezéseket, amelyek sorsunkat könnyebbé tehetik, mint a nők? Halljuk? Semmivel! Zbang! – csapódhat a pecsét Vioricára.

A jelek szerint azonban a dolgok nem így működnek a hölgyszavazók körében. Nő nem támogat nőt feltétlenül. Még akkor sem, ha a másik oldalon például egy olyan tuskó áll, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Donald Trump – de ez egy másféle anomália.  (A 2016-os amerikai elnökválasztások óta mélyreható tanulmányok témája, hogy a magukat kereszténynek valló, konzervatív hölgyek körében hogyan sikerült Trumpnak megőriznie támogatottságát, miközben végig dőlt belőle a szexista, nőket sértő kijelentések sora…)

Dăncilăval szemben ráadásul nem is egy Trump áll, hanem egy szép szál sváb. Bár nem olyan „férfias”, mint a (szexista kijelentésektől szintén nem visszariadó) Băsescu, de az elmúlt néhány évben mindent alkalmat megragadott – és volt ebből bőven -, hogy a PSD-re és Viorica Dăncilăra rábizonyítsa, kormányzásra alkalmatlan társaság.

És megint a kérdés: milyen alapon várja el a nő szavazók támogatását Dăncilă asszony? Mivel szolgált rá erre a szolidaritásra? A szociáldemokrata párt, ha komolyan vette volna valaha a pozíciójából fakadó lehetőségeket, olyan családpolitikai intézkedéseket vezetett volna be, amelyek a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének megkönnyítését célozzák. (Jó példákért lehet és kell is a szomszédba menni.) Legyen szó a bölcsődei, az iskola utáni ellátás megszervezéséről, a többgyerekes családok adókedvezményéről, a nők rész- és távmunkáját támogató intézkedésekről, és a lista kimeríthetetlen. Olyan intézkedéseket, amelyek hosszú távon teszik kiszámíthatóvá és élhetőbbé a nők, családok számára ezt az életet, és nem ilyen populista, cinikus paktumok-javaslatokkal biztosítani, hogy a „jólét” aztán kitartson!

Romániában nem jött még el a nő elnökök kora. Idén biztosan nem. És talán jobb is így. Szegény Dăncilă! Igy vagy úgy, de egyszer Dragnea hatalmon tartása, most pedig Iohannis győzedelmes fináléjának a kelléke. (Hogy fogja ízekre szedni őt a finisben Klaus, ha tényleg bekerül a második fordulóba…) Nem jó példa ez a nő a politikával kacérkodó hölgyek számára. Azok számára, akik a kis vagy nagy Trumpok elsöprésében, nem pedig hatalomra segítésében látják a változás garanciáját.