Kenyérboltban, bankban, hegytetőn, készpénzzel és kártyával
Pénztártól pénztárig vagy notesszel
Sokan a hagyományos, rég megszokott módon fizetnek: pénztártól pénztárig sétálnak vagy szaladgálnak – ki-ki ideje szerint – kifizetni a villanyt, gázt, internetet, mobiltelefont stb. Egyértelműnek látszik, hogy ez a réteg elsősorban olyan emberekből áll, akiknek van idejük 3-5 helyre eljutni, ott sorban állni, és akik így alusznak nyugodtan, tudva, hogy a számlát közvetlenül abba a zsebbe fizették ki, akiktől a szolgáltatást kapták. Így már csak nem lehet baj. Főleg a nyugdíjasok, az első fiatalságukon már túljutottak bizalmatlanabbak az új kifizetési módszerekkel szemben, nem értik azokat, nincs türelmük megtanulni, vagy esetleg nincsenek meg a szükséges tárgyi eszközeik (számítógép, okostelefon) azok alkalmazásához.
Ehhez képest előrelépésnek számít, ha valaki nem a szolgáltatónál, hanem a tetszése szerint kiválasztott bankban fizeti ki a számláit. Valamivel kényelmesebb, hiszen ma már minden forgalmasabb helyen fiókokat nyitnak a bankok, tehát nem kell annyit utazgatni a pénztárak között, és akár egyszerre is kifizethetjük az összes felgyűlt számlát. Igaz, hogy itt is sorban kell állni, s ha valaki bankügyletet intéz előttünk, esetleg számlakivonatot kér, akkor ügyfelenként akár fél órát is várakozhatunk. A megoldás kényelmetlenségét fokozza, hogy a bankok sem igazán szeretik a számlafizetési műveleteket, hiszen a banki ügyletekért érkezőket várakoztatják meg ezzel, akik viszont nem fordulhatnak máshova, csak a bankban intézhetik ezeket az ügyes-bajos dolgaikat, ezért aztán a nyitvatartási időszakon belül a bankok csak bizonyos időközökben fogadják a számlafizetőket. Minden bank persze máskor, mondjuk fél 12 és háromnegyed kettő között. Na, ehhez márpedig újfent notesz kell...
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
