A járvány kiváltotta korlátozások miatt a nyolcadikosokhoz azok vallástanárain, osztálynevelőin keresztül juttatták el az ajándékot, de a kollégisták vizsgájuk előtt személyesen vehették át. A szokás nem új keletű a kollégiumban, már harminc évvel ezelőtt is Bibliával ajándékozták meg az iskolába újonnan érkező kilencedikeseket. Több mint tíz évvel ezelőtt elemi osztályokat is indítottak, így néhány éve saját nyolcadikosai is vannak a Refinek, akiket szintén megajándékoztak az érettségire készülők. Ez az első év, hogy a hagyományt a kollégium falain kívülre vitték, bevonva a kincses város minden magyar nyolcadikosát. Az utóbbi hetekben 220 Biblia talált így gazdára.
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6–7) Ezzel a bibliai igével bátorítunk benneteket az előttetek álló próbák idején és kívánjuk, hogy e néhány sor erősítsen, utat mutasson, megvédjen! Mindannyian kézhez kaptátok azt a Bibliát, amelyet erre az alkalomra egy kis személyes üzenettel átadtunk, és sok sikert kívánva most pár sorral kiegészítünk.
A Biblia régidőktől fogva fontos helyet foglalt el a magyar családok életében: a hit jelképe és erősítője volt, és nem mellesleg a gyerekek első olvasókönyve. A Refi „családjában” is nagy szerepe van, és hiszem, hogy lesz, amíg az intézmény állni fog és ember lesz a Földön. A Biblia valahogy mindenkinek mást jelent, de ha jól megfigyeljük, a jelentések nagyon közel állnak egymáshoz. Számomra sosem csupán egy könyv vagy egy tárgy volt. Valamiért sokkal többet jelentett annál. A bentlakásban, az iskolában vagy a templomban mintha lelket kapott volna, életre kelt, és játszott velem. Valójában sosem találtam meg, ha kerestem, pedig tisztán emlékeztem, hogy valahol lennie kellett egy piros fedelű Bibliának, vagy a régi, kopott Károli-fordításból egy példánynak. Aztán amikor úgy éreztem, nincs rá szükségem, egyszer csak előbukkant a semmiből, a ruhákon vagy a szekrény mélyében ott ragyogott porosan. Olyan volt ez, mint az isteni gondviselés, sosem úgy munkálkodott, ahogy én szerettem volna, mégis mindig az én javamra vált.
Sok esetben az otthont hozta vissza a templomillatú könyv. Máskor a legmesszebb éreztem magam miatta. Volt, amikor haragudtam azokért, amiket nekem próbált elmondani. S aztán a legnagyobb lelki békét adta a jelenléte. Része volt a Bibliának, mélyreható része a Refiben, akár tudatosan, akár tudat alatt.
Nekünk most az a feladatunk, hogy átadjuk nektek a Bibliákat, de jogos a kérdés, hogy miért adjuk át őket. Minden, ami már régebb óta a szokásvilágunkban él, az szinte közhellyé válik. A Biblia-átadás is ilyen tevékenység lenne, ha nem vigyáznánk rá. Mindenki ismeri, nagy hagyománya van, mindenki áhítattal tekint rá, de félő, hogy igazán mély mondanivalója elhalványul.
Szinte minden iskolában a végzősök átadnak egy nagy könyvet a következő nemzedék diákjainak. Így volt a régi iskolámban, csak ott a könyv nem Biblia volt. De mit is jelképez ez? A rangidősök „átadják” a tudást és hasonlókat az elkövetkezőknek.
Az átadással úgy érzem, esetünkben több minden kerül új gazdá(k)hoz. Az alatt a közel négy év alatt, amit a Refiben töltöttem, nemcsak tudásra tettem szert, hanem neveltetésre is. Jó nagy adagra, ami azt illeti. És nemcsak polgári jellegűre – vagy minek nevezzem –, hanem vallásosra is, ami nélkül nem ott lennék, ahol ma vagyok. Úgy érzem, hogy mi jóval többet kaptunk a kollégiumban, és idén, a tanév végén, igyekszünk ebből minél többet átadni.
Kollégistaként a Biblia szerves része mindennapjaimnak. Megtanított arra, hogyan járjunk a helyes úton, általa tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Az iskolás évek tele voltak megpróbáltatással, sikerrel és kudarccal. Mindig megnyugtatott és erőt adott a tudat, hogy Isten biztos pont, akit akármilyen körülmények között el tudok érni. Kívánom, hogy ezeket a csodás tapasztalatokat ti is átélhessétek a következő években. Ennek első lépése a Biblia és üzenetének átvétele, amely utat mutat és ami által megnyílik szemünk az Isten világára. Nehéz megpróbáltatás előtt álltok, azonban nem vagytok egyedül. Isten a vizsgán és életetek minden szakaszában ott lesz veletek. Ne féljetek, hanem bizalommal kérjétek őt, és átsegít az akadályokon. Fogadjátok szeretettel és hittel e könyvet, zárjátok szívetekbe Isten szavát, és bízzatok, mert számára semmi sem lehetetlen.
Életeteknek azon időszakában vagytok, amikor a felelősség egyre nyilvánvalóbbá válik. Az előttetek álló néhány hónap lehetőséget ad arra, hogy Isten igéjére tekintve, Benne bízva készüljetek tovább a rátok váró megmérettetésre. A Biblia Isten ajándéka, mindaz, amit rajta keresztül üzen nekünk, épülésünket és fejlődésünket szolgálja. Bár sokszor kellemetlenül érint egy-egy lecke, amit általa nyerünk mégis semmihez sem fogható. Isten megváltott gyermekeiként a Biblia mindennapjaink része kell hogy legyen. Ő arra vár, hogy nyissuk meg előtte szívünket, mert szólni akar hozzánk és életünket helyes vágányra terelni. Mi más lehetne jobb a Vele való kapcsolat kialakítására, mint az Ő igéjének tanulmányozása?
Ezeket a gondolatokat fogalmaztuk meg számotokra mint végzős évfolyam a kisebb végzős évfolyamnak. Bármikor beléptek a Refi épületébe, jusson eszetekbe a kollégium jelmondata: „Litteris et pietati sacrum”, azaz „A tudomány és kegyesség szentélye”. Tőlünk megkaptátok jelképesen a kegyesség tárgyát, a tudomány megszerzése a ti feladatotok lesz. Isten adjon bölcsességet, és vezesse lépteiteket!
Antal Norbert, Darabont Csenge, Gombár Anna, Szilágyi Ákos 12. osztályos diákok
