Nem túl sok, nem túl nehéz, nem unalmas
Ilyen a gyermekbarát házi feladat a szakemberek szerint
Ilyen a gyermekbarát házi feladat a szakemberek szerint
Vissza

Nem túl sok, nem túl nehéz, nem unalmas

„Nincs értelmetlenebb dolog, mint a házi feladat!”, tudjuk ezt már Vekerdy Tamás pszichológustól is. Kissé árnyalva ez valahogy így hangzik: „az a fajta házi feladat, amit nálunk kap a legtöbb gyerek, semmire sem jó!” Csak remélni tudjuk, hasonló következtetést vonnak le a hazai tanügyminisztériumi illetékesek is abból a ma záruló közvitából, amely a házi feladat szükségességének, hatékonyságának kérdését járja körül. S hogy milyen is a jó házi feladat? Nem túl sok, nem túl nehéz, és végképp nem unalmas – derül ki abból a beszélgetésből, amit Ráduly-Zörgő Éva pszichológussal és Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelővel folytattunk. És amelynek a végkövetkeztetése: a házi feladat nyűge legfennebb a jéghegy csúcsa, a gondok forrása az óriási, és az adott életkornak nem megfelelő tartalmú, strukturálatlan tananyag, ezért a házi feladatok problémáját csak az oktatási rendszer átalakításával lehetne megoldani.

Ráduly-Zörgő Éva úgy véli, az állandó, túlzottan leterhelő házi feladatok fizikai és érzelmi kimerüléshez vezethetnek, ami a felnőttkorra nézve is beláthatatlan következményekkel járhat. Ugyanakkor – mondta – nem lehet általánosítani, hogy a házi feladat jó, káros, vagy fölösleges.

A varázsszó a „differenciált házi feladat”

Sok függ attól, hogy „mit”, „mennyit”, „hogyan ” és „hányadikosoknak”. A kutatások zöme azt bizonyítja, hogy elsőben legtöbb 10-20 percnyi házi feladat a hatékony, majd osztályonként 10 perccel nőhet a házi feladattal eltöltött idő, ilyenformán a líceumi osztályokban eléri a 2-3 órát. Ehhez viszont a gimnáziumban és a líceumban a tanároknak nagyon össze kellene hangolni egymás között az otthonra feladott munkát, ami a mennyiséget illeti. A tanítóknak ebből a szempontból könnyebb dolga van, hiszen jóformán mindegyik tantárgyat ők tanítják, így jobban átlátják a helyzetet, kisebb az esély, hogy túlterhelik a gyerekeket – vélekedett a pszichológus.

Véleménye szerint a házi feladat lehet hatékony, ehhez azonban be kellene tartani néhány alapszabályt: inkább többször, de kisebb mennyiséget feladni; a megértett és alaposan elmagyarázott anyagrészhez kapcsolódjon; a tanulók értsék meg a feladatot, legyen elég idő erre; magyarázzák el a tanulóknak a házi feladat célját és azt, hogy miként értékelik ki; legyen differenciált, egyénre szabott, pl. a sajátos nevelést igénylő tanulók esetében (de nem csak !); mindig legyen visszajelzés a házi feladatokkal kapcsolatosan.

– Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója szerint az ún. „öndifferenciáló” házi feladatok jelenthetnének kedvező megoldást, vagyis a gyermekek választhatnának két három típusú házi feladat közül. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a gyermekek zöme a néha több munkával járó, izgalmasabb feladatot választja, de mindig saját képességeinek megfelelően dönt, ami egyféle „védelmet” jelent a fölösleges negatív stresszhatásokkal szemben.

Ráduly-Zörgő Éva                                                                            Tárkányi Erika

Persze, az óriási, és az adott életkornak nem megfelelő tartalmú, strukturálatlan tananyag esetében ezt szinte lehetetlen megvalósítani. A házi feladatok problémáját csak az egész oktatási rendszer átalakításával lehetne megoldani, ennek ellenére sok tanító és tanár a jelen feltételek között is igyekszik „gyermekbarát” és – ugyanakkor hatékony házi feladatokat kiosztani magyarázta.

A házi feladattal kapcsolatos viták során az egyik gyakran felhozott ellenérv, hogy a délutáni „kínlódásnak” komoly kihatása van a családi együttlétre, gyakorlatilag megmérgezi azt a kis időt, amit a szülő gyermekével együtt tölthetne, békében és egyetértésben. Ezzel Ráduly-Zörgő Éva is egyetértett.

– A legtöbb szülő-gyerek konfliktus a házi feladatok és a tanulás kapcsán alakul ki. Elemiben és gimnáziumban nálunk még a szülők segítségével tanul a legtöbb gyerek. Az időhiányban szenvedő, munkából hazatérő fáradt szülőnek gyakran elfogy a türelme az értetlenkedő, időhúzó, vagy csak éppen kimerült gyerekkel való leckézés közben és könnyen veszekedésbe torkollhat a dolog. Mindenki számára stresszforrás, ami az egészséges szülő-gyerek kapcsolatot rombolhatja. Ha viszont nem túl sok, nem túl nehéz, érdekes, kihívásjellegű a házi feladat, a gyermek esetleg kis támogatást igényel a szülőktől és ez az együttműködés akár erősítheti is a családon belüli jó kapcsolatot – fejtette ki a szakember.

– A gyermeknek igenis szüksége van szabadidőre. Nem telhet el az egész délután a házi feladatokkal és az iskolai jellegű tanulással. A sporttal, a zenével, a tánccal, a ház körüli tevékenységekkel, a játékkal is tanul a gyermek, és sokszor fontosabb dolgokat, mint egy-egy iskolai házi feladatból. Nyilván vannak nagyon izgalmas, érdekes házi feladatok is, ezeket kedvvel, teljes erőbedobással végeznek a gyerekek. Ezt példázzák a különleges kihívást jelentő projektmódszerek, vagy a most már egyre könnyebben elérhető érdekes digitális alkalmazások. A gyerekek szeretnek kutatni, felfedezni, alkotni, és ha ilyen jellegű a házi feladat, akkor nem is érzik annak – fogalmazott.

A házi feladat haszontalansága ellen évelők különböző nemzetközi statisztikákra hivatkoznak, amelyekből kiderül: a házi feladat és a felkészültség között furcsa mód fordított az arány. Ahol kevesebb a házi feladat, a gyermekek jobban teljesítenek, és erre elsősorban a finnországi példát hozzák, ahol a gyerekek kevés házi feladat mellett jó eredményeket érnek el. Ráduly-Zörgő Évától azt kérdeztük: valóban igaz ez a „kevés házi – jó eredmény” mítosz?

– A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy az iskolai sikerek és a házi feladat között pozitív összefüggés van. A kérdés csupán az, hogy a házi feladatok miatt lettek-e a gyerekek sikeresebbek, vagy a sikeresebb tanulók voltak-e erősebben motiváltak arra, hogy több házi feladatot oldjanak meg.

Tény, hogy a tanultak begyakorlása szükséges a készségek kialakulásához és megszilárdulásához. A kényes kérdés az, hogy mennyi az a – sokszor nagyon egyénre szabott – optimális mennyiség és optimális idő a házi feladatokat illetően, ami nem túl kevés, de nem is túl sok ahhoz, hogy a teljesítmény a lehető legjobb legyen. Erre kellene odafigyelnie mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott, de ugyanakkor megfelelően eredményes gyermekeket neveljenek – összegzett a szakember.

Szükséges vagy szükséges rossz?

Tárkányi Erikától azt kérdeztük: lett-e valami foganatja a múlt évi miniszteri rendeletnek a házi feladatok csökkentésére vonatkozóan.

– A tavalyi miniszteri intézkedés elindított egyféle vitát a házi feladatok mennyiségi szabályozásának témájában. A rendelet megfogalmazta, hogy az előkészítő osztályosok számára nincs házi feladat, illetve hogy a nagyobb osztályokban mennyi otthoni munkát lehet feladni egy nap, a vakáció idejére pedig kifejezetten tilosnak nyilvánították a házi feladatokat. Ezzel az volt a cél, hogy csökkenjen a mennyiség, az ellenőrzést az iskolákra bízták. Az idei tanévben az tanügyminisztérium ismét felvetette a témát, amelyről ez alkalommal nyilvános vitát is szerveztek. Ebben bárki részt vehetett, külön fórum volt a szülők, pedagógusok és diákok számára, a felmérés adatai, gondolom, jelenleg feldolgozás alatt állnak – mondta a tanfelügyelő.

A legtöbb szülő-gyermek konfliktus a házi feladatok és a tanulás miatt alakul ki

Arról is faggattuk, mit tapasztalt tanárként, mennyire megosztott a pedagógustársadalom a házi feladat fontosságát, hatékonyságát illetően. Amire pedig a legkíváncsibbak voltunk: vajon házi feladat-ügyben mennyire tér el a „pedagógus”, illetve az „anya” véleménye Tárkányi Erika esetében?

– Pedagógusként azt tapasztaltam, hogy a házi feladat igenis szükséges, szülőként viszont néha úgy érzem, hogy „szükséges rossz”. A tanítási-tanulási folyamatok során sok esetben kell a házi feladat, hiszen ezáltal a diákok kiegészíthetik tudásukat, begyakorolhatják a megtanulandó fogalmakat, átismételhetik a tananyag különféle részeit, ugyanakkor hozzájárulhat a feladat-megoldási készségük kialakulásához, kreatív megoldások kereséséhez is. Ezt humorosan a „kiguglizott” feladatmegoldásokra is érthetik most az olvasók, főleg a diákok. De én itt nem erre, hanem érdekes, a tanuló kreativitását is igénylő feladatmegoldásra gondolok. Például biológia órán egy bemutató kártya készítése valamelyik állatról nagyon tetszetős, és sok kisiskolás számára érdeklődéssel végzendő házi feladat.

Szükséges rossznak abban az esetben tartom a házi feladatokat, ha azoknak a mennyisége megerőltető és hosszas, időigényes feladatvégzésre kényszeríti a diákot. Ilyenkor a „legyek már túl rajta” gondolata hajtja a gyereket a feladatvégzésben, s a megterhelő fáradtság érzetének hatására a házi feladat afféle retteget rém. Nem kíván kísérletezni, felfedezni, hiszen minek is azt, amikor több tíz feladat sok alpontja várja, s még mellette ott a többi tantárgy is. Értelmetlen munkaként tekint e feladatra a mennyiség miatt. Tehát ha élvezetes munkát jelent a házi, jöhet, ha megterhelő, akkor rémes. Ezt természetesen gyereke válogatja, mert előfordul, hogy az a házi feladat, ami egyik gyereknek hosszas fejtörést okoz, a másiknak könnyedén elvégzett munka. És akkor még nem említettem azokat az eseteket, amikor a házi feladat végzése szünetek tízperceire korlátozódik, lopva-másolva az osztálytársaktól. Ennek az oka is a feladat mennyiségében keresendő, de emellett tükrözi a diákok érdektelenségét is a tanulás, a feladatvégzés iránt.

A szakma valóban megosztott a házi feladatok szükségességét illetően. Vannak olyanok, akik szerint kimondottan kötelező, mert „addig sem tölti az időt butasággal a gyerek”, „mi is így tanultunk, s kibírtuk” elvektől vezérelve hagyják fel délutánra feladatok sorát. Vannak akik, mint már említettem, a házi feladat elvégzésének hasznát a tanultak megalapozásában, az ismeretek begyakorlásában látják. Ők saját tanári vagy akár szülői tapasztalatukból fakadóan ügyesen váltogatják az írásbeli feladatokat, a projekteket, a kutatómunkára alapozva, és odafigyelnek a feladatok mennyiségére is. Az állandó probléma a reáltantárgyakat tanító kollégáknál vetődik fel, rendszerint ezek esetében panaszkodik gyermek és szülő a mennyiségére. Itt viszont a válasz egyszerű: gyakorlás nélkül semmit sem érnek a tanórán elhangzottak. Tehát a házi feladat itt a legszükségesebb, legindokoltabb.  Ezeknél a tárgyaknál arra érdemes figyelni, hogy valóban a gyerek oldja meg a házit, ő gyakoroljon a feladatvégzés által, legyenek differenciáltak a feladatok, s ha valamit nem értett a diák, tehesse fel a kérdéseit másnap, tanórán, s kapjon rá megfelelő magyarázatot – mondta el lapunknak Tárkányi Erika.

– Azt gondolom, hogy a házi feladatok mennyiségéről folytatott vita kiindulása lehetne a reális párbeszédnek osztálynevelő – tanár – szülő között. Ezen beszélgetésekből kiindulva születhetnének helyi szinten megoldások, hiszen mindenhol sajátos jellegű problémák adód(hat)nak. Ami egyik iskolai közösségben beválik, egy másikban nehezen alkalmazható, vagy akár kivitelezhetetlen is. Amíg nincs ilyen jellegű konzultálás, addig marad az elégedetlenség, az egymásra mutogatás és a várakozás arra, hogy felsőbb szintről szabályozzák le mindezt – tette hozzá.

 


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Áradnak a folyók Kárpátalján
Migránstüntetés vonult végig Róma ...
Hosszú Katinka kiváló eredményei az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ