Nem hiába
Vissza

Nem hiába

Minden asszonynak kell egyszer bár születnie az életben, tudja, úgy igazán, nem csezáriánával...

Megszületni

Minden asszonynak kell egyszer bár születnie az életben, tudja, úgy igazán, nem csezáriánával, hanem annak rendje szerint, normál, hogy es mondhatnám máskint, érti-e? Úgy tartják a régi öregjeink, hogy születéskor alul, felül kitisztul az anya. Kivet minden rosszat a testiből, s lelkiből, s olyan lesz, mint a tiszta lélek, mit világra hozott. 

Sokesztendős beszéde évek óta forgolódik a lelkemben. Tavasz volt, korán reggel, ahogy lenni szokott, egy egyszerű hétköznapi tanácsolásból született. 

Alul, felül? Forgattam sokszor az irányokat… 

Fiam születésekor elképesztő mennyiségű keserű epétől szabadulva meg, azon a hajnalon megértettem beszédét. És már nem bántott, engedtem, ürüljön. 

Sok keserűséget lenyelhettél, lelkem, az esztendőkön által, mondta volna, ha ott állt volna mellettem. Még tenyerét is éreztem a hátamon.

De szívesen elmesézném egy kora reggelen, hogy eszembe jutott beszéde.
Születni, megtisztulni, alul, felül, élni…


(2016. október 19., Frumósza)

Van úgy

Kisfiamat magamra kötöttem egy csodaszép karikás kendőbe, nagy levegőt vettem, s elindultunk a nővérkéje után az óvodába. 

Félúton az út másik feléről int és szól át. Egy üres talicskát tol maga előtt meglepő könnyedséggel.

– Leányka vagy gyermek?

A kérdés, mit egy másik tud csak felülmúlni, miszerint leányka vagy kölyök?

– Gyermek! – kiáltok át, kezemmel átsimítom a pakkocskát.

Valamit mond, egészséget, úgy vélem, de hangját elnyeli egy robogó autó.

– Egészséget! – szólok, s haladunk a magunk útján. 

Jöttünkben ismét találkozunk, immán egyazon felén az útnak. Talicskáját négy nagy téglával töltötte meg. Furcsa elemek, a belsejük kerek.

– Kéménynek, hornyának valók? – kérdem.

– Há’! – mondja.

– Nem nehezek? Jó erőben lehet, hallja-e, én meg sem tudnám mozdítani ezeket! – csodálkozom rá őszintén.

– Van az úgy, hogy bírni kell, ha nehez es, ha egyszer nincs kivel megosztani.

– Van az úgy… – ismétlem szavait, csak úgy magamnak.

– Tudja, én láttam kendet a televizorba, erőst szípen beszélt rólunk.

Hirtelen jobban megnézem. Karakteres arcát, barátságos, erős nézését.

– Ne mondja, hogy még egyszeres nem találkoztunk!

– Nem, így szemtől szemben egyszeres!

Pedig én biztos voltam benne, hogy ismerem. 

Útban hazafele egy kezemmel a lányom ujjacskáit melengetve, másikkal a kisfiam hátát simítva arra a következtetésre jutok, hogy nem hiába került elém ez az asszony épp ezen a napon. 

(2016. november 7., Frumósza)

Egyhetes testvérek – Akkor az úgy volt, hogy hívtál, s én jöttem (2016, Frumósza)

A SZERZŐ FELVÉTELE


EZ ÉRDEKELHETI
  • Z.
    Z.
  • Kóborka
    Kóborka
  • Parizer
    Parizer
  • Dédileves
    Dédileves
  • Káposztás batyu
    Káposztás batyu
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

"Kapzsisági illetéket" vet ki ...
Johannis bejelentette, hogy ezentúl ő ...
Charlotte Rampling Arany ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • „Minél több házból esténként világosság ...
  • Életműdíj, gumicukorból
  • Centenárium más szemszögből
  • Búcsú doktor Lőwy Károlytól
  • A lélekről beszélgettünk...