Nem csak csákány, puszi is kell a sikeres hegymászáshoz

Az Ama Dablamot először 1961. március 13-án mászta meg az amerikai Barry Bishop, a brit Mike Ward, illetve az egyaránt új-zélandi Mike Gill és Wally Romanes. Magyarországi csúcshódítóról nincs tudomásunk, pedig 2008-ban tízfős magyar expedíció indult oda, majd 2013 októberében Szlankó Zoltán, Demény Gábor és Horváth Csaba is próbálkozott – őket 5200 méter magasságban elsodorta és maga alá temette egy lavina, s ugyancsak kisebb sérüléseket szenvedtek, felszerelésük odaveszett. Román részről már nagyobb siker kísérte az expedíciókat, de azért nem sokan büszkélkedhetnek a csúcs meghódításával: 2005-ben, illetve 2007-ben Cornel „Coco” Gălescu és Florin Grama ért fel az Ama Dablam tetejére, majd tavaly Teo Vlad, Marius Gane és az aradi Török Zsolt járt sikerrel – utóbbi alpinista 2008-ban is próbálkozott.

Darabont Eduárd ilyenformán a második erdélyi magyar lehet az Ama Dablam legtetején; az expedíció szeptember 27-én indult és október 23-án érne véget.

Himalája Matterhornja

– Bukarestből Dubajba, onnan Katmanduba repülünk, majd innen Lukla következik, a világ legmagasabban fekvő és legveszélyesebbnek tartott repülőtere, hiszen a szeles völgyben igen rövid, szakadékkal végződő kifutóra kell letennie a gépet a pilótának. Onnan fogadtunk serpát és négy jakot, majd az akklimatizáció az Everest alaptáborában lesz. Néhány ötezres csúcs után visszamegyünk Lukla közelébe, majd irány az Ama Dablam alaptábora – meséli Darabont Eduárd. – Ott az alaptábor 5200 méter, ezen kívül még két táborhely van, egy 5800-on, a másik 6200 méteren, egy szikla tetején – onnan következhet a csúcstámadás.
Megtudom: az Ama Dablam minden hegymászó kedvence, igazi ínyencfalat. Mondhatni, a Himalája Matternhornja – csakhát költséges, ezért kevesen tudják megengedni maguknak. Mert, mint magyarázza, 5000-5500 méter fölött minden hegyért fizetni kell Nepálban, s minél magasabb, annál többe kerül. Például egy Everest-megmászás olyan 30 ezer euró. Az Ama Dablam csak 6800 euró, plusz a többi költség: biztosítások, formalitások, ottani csúszópénzek táborokban, serpáknak... Egyébként sokáig zárva volt a hegy, talán mert a Himalája „eleje”, s felfog minden szelet, ködöt, minden időjárási viszontagságot: nekicsapódik minden.

Itthon már minden hegy megvolt

Úgy tervezik, az alaptáborból a csúcsra – ha az időjárás jó – 7-8 nap alatt érnek fel. Ha pedig nem kedvez az időjárás, akkor még várnak 3-4 napot. Hősködni nem akarnak.

Kétéves álom

Eduárd két éve tervezi az utat, amelynek négyen vágnak neki. Kolozsvárról ketten – ő és Radu Albu –, továbbá egy indiai és egy finn alpinista. Mind a négyen első alkalommal találkoznak az Ama Dablammal.
– Ez a csúcsszezon kezdete, hisz nyáron a Himalájában nincs mit keresni a monszun miatt, mert ugye esős, nedves, párás az időjárás, a kötelek lágyulnak, szakadnak… Mi jóformán úttörők leszünk a szezonban, úgy néz ki, hogy mi vagyunk az elsők a listán… A magashegyi serpások felteszik a köteleket, ez benne van a csomagban, s időnként cserélik, annak függvényében, hogy hányan használták, milyen súlyterhelésnek voltak kitéve. Persze nekünk ezeket le kell ellenőriznünk. Az indiai srác lesz a vezetőnk, ő fog elöl mászni, leellenőrzi a szegecseket, köteleket, s ha minden rendben van, utána következhetünk mi.
– Hogyan lehet készülni egy ilyen túrára? Minden nap mondjuk két órát lenyomsz az edzőteremben vagy valami szikla­falon?
– Hát sajnos nem... család, munkahely… nehéz mindent összeegyeztetni. De a csütörtöki nap az erre megy, minden csütörtök délután kemény edzés, szaladás, no meg a hétvégeket is próbálom kihasználni kirándulásokkal, hegymászásokkal, sziklamászásokkal…
– És az oxigénhiányra hogyan lehet felkészülni?
– Először is kell ismerd önmagad. Nem vághatsz neki egy ilyen hegynek, ha nem voltál már egy 4500 feletti csúcson, legalább egy Mont Blancon. Ha az ember kipróbálja magát, a szervezetét, akkor rendben van, tudod, hogy meg tudod csinálni, mehetsz… Meg kell mászni egy kisebb csúcsot, s ha szédülsz, folyik az orrod vére, délibábot látsz, ilyesmi, akkor fel kell adni. Mondjuk, egyszer még meg lehet próbálni, mert talán első alkalommal nem voltál jó passzban... De ha akkor sem megy, akkor nincs mit tenni. Én az 5600-at jól bírtam.
– Mit tartasz eddig legnagyobb hegymászó-teljesítményednek?
– Igazából minden csúcsra büszke vagyok, de a legnagyobb teljesítményem az Elbrus csúcs a Kaukázusban, ami 5642 m magas. Jó érzés volt ott fent lenni… Azt tavaly sikerült megmásznom. Az itthoni hegyek, Moldoveanu, Retezat, Negoiu, mind megvoltak. A Tordai-hasadék az egy ínyencfalat nekem…
– Mitől különleges az Ama Dablam? Mit jelent az, hogy „technikás” hegy?
– Lesz sziklamászás, lesz jégmászás – ezt nagyon szeretem, talán jobban, mint a sziklamászást –, tehát nem csak egy „gyalogtúra”. Előttünk lesz egy körülbelül 12 méter magas fal, aztán egy 7 méter hosszú függőleges fal, amin vízszintesen kell végigmennünk, az oldalán… Vannak hegyek, például az Everest, amely nem egy technikás csúcs, könnyen megmászható. A nehézsége, hogy magas, és nincs levegő, de ha 4000 méteren lenne ugyanez a domborzati forma, akkor semmi nehézséget nem jelentene. Az Ama Dablam nehézsége megközelíti a K2-jét…

A Khumbu régió egyik legszebb csúcsa az Ama Dablam
(magyarul Anya Nyaklánca)

Az életedről van szó

Darabont Eduárd gyerekkora óta természetjáró, de magas csúcsokat támadni csak mintegy 5 éve kezdett el.
– Addig anyagilag sem engedhettem meg magamnak, másfelől akkor értem abba a korba, hogy úgy éreztem: fizikailag meg szellemileg is kellőképpen érett vagyok. Mert így kell gondolkozni: az életedről van szó, nem hamarkodhatod el a dolgokat, kétszer is meg kell fontold az elhatározásaidat…
– Apropó, mit szól a családod az Ama Dablamhoz?
– Hát az elején nem voltak elragadtatva… A fiam ő támogatott, de a lányom (mindketten tizenévesek – szerk. megj.) és a feleségem, nem örült neki      túlságosan... De most már mellettem állnak, biztatnak. Ami nagyon fontos: ha egy ilyen    túrára mész, rendezetten hagyjál itthon mindent… Tudjad, hogy a családod vár haza és rendben van minden dolgod. Legyen adott minden körülmény ahhoz, hogy a mászásra tudj koncentrálni, s legyen meg minden okod arra, hogy visszatérjél. Mentálisan 100%-ban rendben kell lenned ehhez. Ha elindulsz, és valami bánt, nyomaszt, vagy például a feleséged nem adott puszit a búcsúzáskor, az már kihathat a teljesítményre. Mindennek tökéletesnek kell lennie, és akkor minden jól alakul.