Neluţu, a magyar

Neluţu, a magyar
Vigyázat, fent dolgoznak! – írja a táblán, és én nem értem. Hát vigyázzanak ők ott fent – nekik fáj, ha leesnek, nem nekem... Mást sem értek. Például, hogy mitől magyar csapat a Kolozsvári CFR 1907. Nézem a neveket a mezeken: Camora, Djokovic, Nouvier, Mureşan, Omrani, Boli... Igen, ez valami betegség (boală boli n fn betegség) lehet egyesek elméjében, úgy hívják, nacionalizmus. Latinul: nationalismus futbalorum. Vagy én keresek rossz helyen, s nem a játékosok nemzetiségét kell nézni? Nézzük talán a tulajdonosokat, részvényeseket?

Állítólag (merthogy ez már szuperbiznisz, euróban mérve is milliós nagyságrendű, ennélfogva pedig valamiért nehéz adatokat találni róla) Marian Băgăcean a klub többségi tulajdonosa (a részvények 62 százalékával), aki mögött bizonyos Neluţu Varga üzletember áll. Varga Nélucu? Nem tűnik magyarnak. Mégis, most, a centenárium évében, a „magyar” Nélucu „magyar” CFR-je a bajnoki címre tör. Sőt, egyenesen összeesküvés történt – még tiszta szerencse, hogy Miriuţă László Dinamója nem jutott be a play-offba –, csakhogy szégyenszemre a nagy egyesülés centenáriumi évében ne román, hanem magyar csapat nyerje a román bajnokságot. Mondta ezt nemrég a bajnoki cím másik várományosának „patrónusa", aki azért nem volt annyira h..., izé, akarom mondani hebehurgya, hogy nem sokkal később bejelentse – nehogy kijelentései miatt pontlevonással lehessen sújtani a csapatot? – : már semmi köze a FCSB-hez.

Nos, üzenem neki: a Videoton, meg a Fradi s az Újpest, na, az esetleg magyar. A kolozsvári vasutascsapat pedig, bármennyire is sajnáljuk, nem. Még akkor sem, ha valamikor az volt, s ha újkorában egy romániai magyar üzletember, Pászkány Árpád Zoltán tette sínre a holtvágányról – akkor, amikor a csapat még a harmadosztályban rúgta a bőrt, s Öcsi bácsi volt a fő drukker, aki a legendák szerint cserét kiáltott, amikor a lelátón megbontotta a második üveget.

Azóta sok minden változott a fociban, például már nemhogy két, de egy üveget sem lehet bevinni a meccsekre. De talán a legfontosabb változás, hogy a focinak ma már abszolút nincs nemzetisége. Ha jól megnézzük, lényegében nincs már a szó szoros értelmében vett magyar csapat (hány idegenlégiós is szerepel a magyar bajnokságban?), román csapat, de német vagy angol sem. Nem csak klubszinten, válogatott szinten sem. Csak a pénz van, ezen felül pedig mindenki azt képzel bele a kedvenc csapatába, amit akar. Meg az ellenfél csapatába is...

Vigyázat, fent – a fellegvári stadionban – dolgoznak. Nekik fáj, ha most vasárnap, a FCSB elleni bukaresti rangadón le- vagy elesnek. De azért egy kicsit nekem is fájna. Neked szorítok, Neluţu, te igaz magyar!