Négy oldalnyi történelem

Négy oldalnyi történelem
Száztíz éves napilapot nyomtak a kezembe. Törékeny relikvia, papírja megsárgult, festékje megkopott, ki tudja, hogyan vészelte át a huszadik századot! Könyvtárban volna a helye, szépen összefűzve további lapszámokkal, a korabeli periodikák valamelyik polcán, ezzel szemben hosszú évtizedekig hevert porban és mocsokban, hogy a 21. században váratlanul előkerüljön a jótékony homályból. A magát “független politikai napilapnak” aposztrofáló Erdélyi Újság 41. számát 1910. július hó 3. napján, azaz vasárnap hajnalban hordhatták széjjel a Szentegyház utca 5. szám alatti Státus-palotában működő Fuhrmann-nyomdából. Kiadóhivatala a Mátyás király tér 20. szám alatt, az első emeleten volt, ahol bizonyos pénzösszeg fejében apróhirdetések is felvétettek. Akinek derogált besétálni a kiadóhivatalba, annak a 696-os telefonszámot kellett tárcsáznia.

A Kupferstein Tesvérek könyvsajtóján a kor számos más kiadványa látott napvilágot, de szintén a Státus-palotában működött a Keresztes Kávéház is, melybe a pontos kiszolgálás mellett “olcsó és szolid árak” csábították a vendégeket, és nyilván a szomszédban nyomtatott lapokat is azon melegében böngészni lehetett egy kávé mellett. Keresztes Józsefnél a feketekávé 12 krajcárba került, egy tejeskávét kiflivel viszont 16 krajcárért majszolhatott a kolozsvári polgár. Friss bivaly aludttej is volt a kínálatban, szintén 12 krajcárért, ezt nyilván a hostáti gazdaságok szállították az előző napi fejésből. Zenekedvelők részére zongora és cimbalom díjmentesen állt rendelkezésre. Nagy attrakció lehetett akkor, amikor a cimbalmos tért be kávézni a Státus-palotába.

Mátyás király tér (1910) - Fortepan

Száztíz évvel ezelőtt az Erdélyi Újság vezető híre “a függetlenségi pártok egyesítése” volt. Címlapsztori a javából, amelyet némi országgyűlési interpellációs tudósításokkal fűszereztek. Megtudhatták a nyájas olvasók, hogy a két Károlyi gróf, Mihály és József, “mindkettő lelkes függetlenségi harcos, a függetlenségi pártok egyesítésén fáradoznak”. Nincs új a nap alatt: az ellenzékben politizálók már akkor felismerték, hogy az együttműködés “mennyire szükséges és kívánatos lenne a bekövetkezendő politikai vitáknál”, ezért elhatározták, hogy minden szerdán pártvacsorára jönnek össze, s “közvetlen baráti érintkezés által” konszolidálják a két függetlenségi testvérpárt együttműködését. Alapos volt a remény, “hogy a kormány mielőbb egy hatalmas és egységes függetlenségi párttal fog szemben állani”, mert a nemzet “sokkal szívesebben látja a személyes torzsalkodások helyett a komoly, egészséges ellenzéket”. Úgy kell neki!

Az országgyűlési interpellációkról “express tudósítás” keretében számolt be az Erdélyi Újság. Berzeviczky Albert elnök “egynegyed tizenegykor” nyitotta meg az ülést, megállapított néhány összeférhetetlenséget, majd megtárgyalták a napirendet, amely a választási bizottság 21 tagjának, illetve a kivándorlási tanács 4 tagjának a megválasztását jelentette. Miután a fáradságos munkán túljutottak, Bernáth Béla “a tokaji veszedelem”, azaz a filoxérát szerencsésen kihevert “áldott vidéken” pusztító jégverés miatt interpellálta gróf Serényi Béla “földmivelésügyi minisztert”. Geisswein Sándor a gyufagyárakban alkalmazott fehér foszfor ellen szólalt fel, amely “formálisan gyilkolja a munkásokat”, hiszen ezért látható annyi “beesett arcú, állati tekintetű munkásember” a gyufagyárak környékén. Végül Szmrecsányi György interpellált a választási visszaélésekről, amire Khuen-Héderváry miniszterelnök szűkszavúan kijelentette, hogy foglalkozni fog a kérdéssel, a Ház pedig éles közbeszólások mellett megnyugvással vette tudomásul a miniszterelnöki választ.

A városi hírekben kevésbé idegtépő eseményekről tájékozódhatott a nyájas olvasó. Szó esett Szvacsina Géza polgármester balatonfüredi szabadságolásáról, Berde Sándor “jeles ifjú szónok”, újonnan kinevezett segédlelkész bemutatkozásáról a hídelvi református gyülekezetnél, a “Dávid Ferencz emlék zsinat” előkészületeiről az unitáriusoknál, valamint Abdul Asir kairói magánzó és Baronin Senfft von Pilsach Privatier Berlin feltűnéséről Kolozsvár utcáin. A New York szálló 9-10. számú szobájában megszálló “érdekes pár” hosszabb európai körútjuk során érkeztek a kincses városba, röviden “bolyongtak” a város nevezetességeit szemlélve, majd tovább utaztak erdélyi fürdőtelepekre. A Művészház matinéján, aznap délelőtt 11 órakor a műpártoló szakosztály műsorán dalokat énekeltek, a festőművész és a közönség kapcsolatáról értekeztek, majd verseket olvasott kisharsányi Harsányi Zsolt, de arról nem érkezett jelentés, hogy az érdekes idegeneket vonzotta volna az esemény.

Bűnügyi hírekből akkor sem volt hiány. Ismeretlen betörő ellen indított nyomozást a rendőrség, akinek a Ferencz József utcai helyszínről mindösszesen két koronányi összeget sikerült rabolni, a Páris utca 18. szám alatt lakó özvegy Futhó Józsefnétől viszont már 8 koronát lopott Csupics Jakab “facér szabólegény”. Az elmegyógyintézetbe internált Pap Mihály csendőrezredes Rákóczi-úti villájába szintén betörtek ismeretlenek, de a helyszínelő kollégák nagy meglepetésükre mindent rendben találtak, sőt: az ezüstnemű is hiánytalanul megvolt, így arra gyanakodtak, hogy a betörők csupán készpénzt kereshettek. Néhány szerencsétlenség is a betörések között kapott helyet, nem tudni, miért. Csernai Antalnét szélütés érte, amikor egy vizesárok mellett haladt el, így “belezuhant az árokba és megfulladt”. Ezzel együtt beszállították a holttestet a bonctani intézetbe, hogy megállapíthassák “a halál közelebbi okát”. A Brassai út 17. számú ház kéményén dolgozó, “szélütéstől béna karú kőműves” szintén pórul járt: munka közben elveszítette az egyensúlyát, lezuhant és “a földön heverő üvegdarabok jobb karjának főerét elmetszették”. A mentők még idejében érkeztek a helyszínre, mert az ún. Esmarch-féle kancsuk kötővel sikerült elszorítaniuk a felvágott eret, a kőművest pedig élve szállították a kórházba.

Táviratban, illetve telefonon szűkszavú hírek érkeztek: Pesten ülésezett a pénzügyi és a véd-erő bizottság, új postahivatala lett Csíkmindszent és Atyha községeknek, Ottó bajor herceget detronizálták, Montenegrót augusztusban királysággá proklamálják, Vilmos német császár szeptemberben meglátogatja Őfelségét a Schönbrunnban, illetve “Görgey Artur visegrádi magányában immár a teljes megvakulás előtt áll”. Méltó és igazságos, gondolhatták a negyvennyolcasok...

A Központi Szálló, a mai Melody (1910) - Fortepan

Némi tőzsdehírek után, a negyedik oldalon jött az igazi csemege: a Biasini Szállodában működő Orfeum “Grüner Jacques igazgató személyes vezetésével”, Farkas Lipót karmester vezényletével és Bodrogi Jóska rendezésében a július 2-át követő napokon, így aznap is fergeteges műsort adott. B. Nedics Natália magyar népdalénekesnő, Herta Helén táncosnő, Alstrup Ada “dán ének és táncosnő”, Ferenczi Wally “cabaré művésznő”, továbbá Ivanoff Lenke és Zalay Nusi szubrettek műsorszámait Bodrogi Jóska, mint komikus, illetve Váradi Arthur és Varjas Antal humoristák fűszerezték, utóbbi cigányparódiákkal. A csodálatos vasárnap estét “A 4 Walloni” humorisztikus és akrobatikus jelenetei tették teljessé. Másfél koronába kerültek a fenntartott helyek, az első helyekért viszont csak egy koronát kértek el, a csinos művésznőket így olcsóbban lehetett szemügyre venni fél 9 órai kezdettel. Pártfogásért Grüner igazgató mellett Sebestyén Mór vendéglős esedezett.