Most jött el az ideje?

Most jött el az ideje?
Sok kolozsvári magyarnak jelent majd elégtételt, ha eltűnnek végre Kolozsváron azok a táblák, amelyek többségét a Funar-korszakként elhíresült időkben helyeztek ki: feliratuk hamis történelmi tényeken alapul, sértőek a város magyarságára nézve.

Elsőként a Szabók bástyája melletti szobor tábláját cserélik ki – legalábbis erre következtethetünk az RMDSZ kolozsvári szervezetének tájékoztatásából. Annyi biztos, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal meghirdette a közbeszerzési eljárást a tábla helyrehozatalára.

Utána következhet a Biasini-szálló falára szerelt emléktábla. Ismerjük a felirat tartalmát, ez azt emeli ki, hogy az 1848-as forradalomban „a magyar nemesek több mint negyvenezer románt gyilkoltak meg, és 230 falut tettek tönkre”. Egy 2016-ban kiadott román nyelvű történelmi szakkönyv annyival árnyalja, hogy a fent említett negyvenezer halott nem mind román nemzetiségű volt, hiszen Erdélyben mindig is több nemzetiség élt együtt békében (vagy kevésbé békésen…).

Örvendetes a hír, hogy ezek a táblák eltűnnek, de azért kíváncsi lennék, hogy a városi önkormányzat miért várt két évet a felirat cseréjére? A szerkesztőségünkbe eljuttatott városházi dokumentumokban ugyanis az szerepel, hogy mind a művelődésügyi minisztérium – ami ugyebár országos hatáskörű intézmény – mind a Kolozs Megyei Művelődésügyi Igazgatóság – amelynek hatásköre a megyére terjed ki – már 2020-ban jóváhagyta a tábla cseréjét. Az is kiderül, hogy a művelet „elegánsan” a szobor restaurálásának része, az emlékmű helyreállításának ürügyén kerül tehát sor a feliratcserére.

A városi önkormányzat idén február végén állította össze a munkálathoz szükséges feladatfüzetet. A pályázatot az Elektronikus Közbeszerzési Eljárások (SEAP) honlapján március 11-én hirdették meg, az ajánlatok benyújtásának határideje pedig március 17-e volt. Arra azért kíváncsi vagyok, ki tud hat nap alatt összeállítani egy pályázati dokumentációt. Még akkor is, ha olyan aprócska összegről van szó, mint a hatóság által e célra szánt húszezer lej.

Még ha örülünk is, mi már csak tudjuk, hogy nem várt akadályok mindig felmerülhetnek. Lásd a Tűzoltótoronyként ismert műemlék felújítását, amelynek úgy tűnik, soha nem lesz vége. Miután az első nyertes céggel a szerződést fel kellett bontani, mivel az nem tartotta be a határidőt, utána több közbeszerzési eljárást hirdetett meg az önkormányzat eredménytelenül, míg tavaly decemberben sikerült végül újabb nyertest hirdetni.

Másfelől… ne feledjük el a főtéri Mátyás király szobrának restaurálásakor alkalmazott trükköt se: a magyarokat sértő Iorga-idézet lekerült ugyan a talapzatról, de eltávolítása-összezúzása helyett besuvasztották a szobor körüli zöldövezetben. El is tüntették, nem is…

Az is felmerült bennem: mi lesz az ára ennek a „nemes gesztusnak”. Mármint hogy lecserélik a hamis történelmi tényeken alapuló sértő feliratokat. És ha lesz ára, mikor hajtja be ezt a városi liberális többség?

Szeretnék örülni, hogy lekerülnek ezek a táblák. Szeretném hinni: ennek valóban most jött el az ideje, most van itt a pillanat, hogy pontot tegyünk a funári közelmúltra. De lássuk, mit hoz a holnap, meg a holnapután…