Most és mindent
Vissza

Most és mindent

Jó érzékkel választották a Queen 1989-es The Miracle albumának egyik számát az Eurosport szakemberei, amikor a XXIII. téli olimpiára az I want it all című dal refrénjét használták fel a tévécsatorna közvetítései közötti befutók zenei illusztrálására. Nem pusztán dinamikájában, de szövegében is találó üzenet: az együttlét (drukkolás) örömét, a megmérettetés izgalmát és a siker akarását (mely lehet hogy csak saját eddigi teljesítményének felülmúlása) plenárisan át- és megélő ötkarikás hangulat nagyjából erre a ritmusra fűzhető fel: négyévente nyílik alkalom rá, s ez mintegy kiemeli a kontinens és világbajnokságok sorából, sajátos, semmihez sem fogható aurája van.

Sportdiplomáciai szempontból a phjongcshangi kiadás már ennél mérsékeltebb hangszereléssel is beérte: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedett, amikor Oroszország (államilag jóváhagyott) doppingbotrányba keveredett küldöttségét megtizedelve, nemzeti zászlótól és himnusztól megfosztva, de beengedte a dél-koreai küzdőtérre. Ugyancsak kompromisszum eredménye volt a népszerű sportágak versenyeinek programba illesztése: itt az amerikai médiavektorok diktáltak (erszényük és fizetési hajlandóságuk arányában).

Fél, vagy inkább negyedsiker, hogy szintén a sport szelleme hozta tető alá az észak-koreai állami küldöttség háromnapos látogatását, amelyet kissé árnyal, hogy a phenjani rezsim egyetlen NOB-tagja meghűlésre hivatkozva hazautazott. Phjongcshangban valóban erős téli idő uralkodik, de a két Korea közötti jeges viszony ismeretében nem kizárt, hogy a sportvezetőt egyszerűen hazarendelték. A Kim Dzsong Un-rezsim mosolygós propagandaosztagát, azt a több mint kétszáz egyenruhában parádézó drukkerlány-csapatot viszont  továbbra is ott látni a helyszíneken: operatőrök kedvencei ők és újabban olyan meccsre is kimerészkedtek, ahol nem az erre az alkalomra egyesített női jéghoki válogatott játszott, hanem Dél-Korea férfi jégkorongosai . A lányok pedig lelkesen biztatták déli testvéreiket. Márpedig bizakodásra nincs sok ok: a nyitóünnepségen az észak-koreai delegációval egy páholyban ülő amerikai alelnök kínosan vigyázott arra, hogy ne kelljen találkoznia a phenjani diktátor lánytestvérével. Tillerson külügyminiszter  épp a hétvégen szögezte le: nyitottak a tárgyalásra a térség feszültségének enyhítése érdekében, de ehhez Észak-Koreának kell egyértelműen üzennie és konkrét lépéseket tennie saját nukleáris fegyvertárának leépítésével, vagy legalább az atomprogram befagyasztásával.

És hát van még néhány kevésbé mediatizált vetülete ennek az amúgy jól szervezett olimpiának: a norovírus, amely a kezdeti pánik után úgy tűnik megfékezhető és a helybeli vállalkozók tiltakozása, akik saját síkölcsönző cégeik csődjétől rettegve nem átallottak nyersen fogalmazni: az idényből legalább háromhetes kiesést regisztrálnak a rájuk telepedő ötkarikás versenyek miatt.

Mindent összevetve (legalábbis az eddigi benyomások szintjén) megérte, hogy  Phjongcshang harmadik nekifutásra is pályázott, most mindent vihet, az 2018 sportkalendáriumában az oroszországi  focivébé lehet még hozzá fogható attrakció. A sikert igazoló statisztikák majd a záróünnepség után kerülnek nyilvánosságra, a szervezők piár-osztálya mindent elkövet majd, hogy optimista kicsengésű számadatokban ne szűkölködjünk. Egyben mércét is állít ez a huszonharmadik kiadás Pekingnek, a következő házigazdának, de erre majd később érdemes kitérni, mert újból előkúszik a Queen-refrén, ami visszatuszkol a február 25-ig precízen megtervezett aktualitásba.

 

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben
Sporthírek röviden
A román biztosjelölt megkapta a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • A “mi” Orbánunk
  • Illyés Gergely: Stratégiailag az USR ...
  • Délutáni oktatás: iskola- és ...
  • A kisebbik rossz
  • Egy héttel korábban startol idén a ...