Az ökoanarchisták is nyújtsák be a lemondásukat, mert nem voltak eléggé zöldek és kellőképpen öntövényűek , távozzanak a művészek sznobos allürjeikkel egyetemben a törzshellyé züllesztett kocsmáikból, a tanárok a katedrákról, mert szakmányban hülyítik a gyereket meghaladott rizsával, amiben jó ideje már ők sem hisznek, ismétlem: monnnnnyon le mindenki!!! Húzzanak el a bankárok, vessék le köpenyeiket a fontoskodó gyógyászok, lépjenek le a deszkákról a modorba merevedett színészek és zárjon be seperc alatt a meteorológiai állomás.
És akkor szusszanunk egy kiadósat … és újrakezdjük. És felépítjük ezt az országot alapjaiból, sőt szuterénjétől. Az országot, amely már-már lemondott magáról. De majd mi… Csak előbb kell az a 200 ezer szignó, hogy starthoz álljunk. Meg némi támogatás a kampányra, jó, a néminél valamivel több egy kicsivel, hogy maradjon az eredményhírdetés utáni pezsgőbontásra szerényke protokollkeret. De megcsináljuk. Ha a Szervek is úgy akarják. Vagyishát elég belőlük egy. Illetve az egynek a fele. A nagyobbik. Meg persze a külföldi hátszél-- lehetőleg nyugatról. És holmi hit- és bizalomerősítő vitamincsomag. Kábé 4. 972 315 darab. Ennyi szavazattal dűlőre visszük a csatát. Az ellen csak nyűszít majd. De nem érjük be a könnyű győzelmi mámorral: visszabontjuk harminc év fertályát és felszántjuk a földet. És behintjük show-val. Kápráztató spektákulummal, amely öt esztendőn át dübörög: Untold a köbön szorozva kétszer. Ha kell akár négyszer. Gondot csak az okozhat hogy lesz-e elegendő tenyérbalzsam a hólyagosra tapsolt kezekre. Meg bírja-e a médiahad ezt a folytonos tudosítást, az importpoéták a dícshimnuszok és rigmusok gyártását, de azért béreltünk profi stratégákat, hogy ezt is megoldják. Mint ahogyan a kukásokat is, akik az öt éves buli szemetét-salakját diszkréten és hatékonyan elhordják.
De addig is monnyon le minden és mindenki, ne kényszerítsenek erőszakra, intrikára vagy zsarolásra. Mert ez a csapat tisztán, patyolatosan indul útnak. Mely habfehéren és egyértelműen vezet a jövőbe, majd a távoli horizontokra: „și în perspectivă până în anul 2050” - hogy valahonnan ismerős lenne a szöveg?! Á, ez csak képzelődés, vagy üzemzavaros memória. Azonnal monnnyon le mindkettőről. És írja is alá, hogy megtette, mert volt még dolgunk meggondolatlan fickókkal, akiknek hirtelen eszükbe jutottak mindenféle dolgok...
