Mókai Mór: Csiga a zacsiba

Tekergő mesenap pályázatának legjobb meséi

Mókai Mór: Csiga a zacsiba
Mókai Mór (Kolozsvár, 11 éves) a legfrappánsabb mese díjat kapta a második kolozsvári Tekergő mesenap alkalmából a budapesti Tekergő Meseösvény Egyesület gyermekek és felnőttek számára hirdetett mesepályázatán. A mesékhez a szerzőik készítettek rajzokat is.

Egyszer volt, hol nem volt, de az is lehet, hogy kétszer, volt egyszer egy éleslátó csiga. (Olyan éles volt a szeme, hogy amikor fogmosáskor tükörbe nézett, összekarcolta a drága velencei üveget.) Csigánk, kinek polgári neve Elemér volt, egy nap elhatározta, hogy mostantól Franciaországban fog élni, tengerre néző panorámás házban. Elindult kis lakásából. Szomorúan búcsúzott el kis házihangyájától, aki még hajnali álmát aludta, s álmában nyáladzott picit.

Térképpel felszerelkezve, titokban indult útnak, úgy, hogy senki se tudja. Elhatározta, hogy megkeresi a sárga köves utat, mely egyenesen a francia Riviérára vezet. Útközben látott egy madarászt, egy bádogost és egy félénk orosz lányt. Az éles szemével ebből rájött, hogy egy ideje már jó úton jár, de nem is sejtette, hogy a gonosz csigaszedőnő, alias Madame Pompaorr (ismertetőjele a különösen nagy nózi, egyesek szerint egyenesen ormány) a nyomába eredt. Nem volt nehéz dolga, csak a tekergő csiganyálösvényt kellett követnie.

Így loholtak ők egymás nyomában, amikor a hangya felébredt és kétségbeesett, mert meglátta, hogy a gazdája eltűnt, ráadásul a háza nélkül, úgyhogy meg fog fázni pucéron. Fogta hát Elemér kardigánját, és nyomába eredt. Úszott-úszott a csiganyálban.

A csiga kiért a tengerpartra, és csak ekkor jött rá, hogy a házát otthon felejtette. Új ház után kellett néznie, ami úszásra is alkalmas. Ekkor megjelent Mme Pompaorr, és gonosz szándékai megtestesítőjével, egy nejlonzacskóval fogságba ejtette Elemért. A csiga elmélázott: jó kis lakás, tökéletes panoráma nyílik a tengerre. Mme Orrmány már a csigapörköltet tervezte vacsorára, amikor megjelent Han Sol Gya, előkapta a fegyverét, egy kifent szálkát, óriásit szökkent, és Mme Nózi orrára érkezett, mely neki kifutópálya méretű volt, és egy csapással leszerelte ellenfelét. A zacsi a földre zuhant, de Elemérnek nem lett baja, mert a nyálára esett.

Amikor a madám magához tért, az orrán ott tornyosult a támadója. Mivel hangyafóbiás volt, rémülten leseperte, és futásnak eredt. Szerencsére a hangya a kardigánra esett, ezért egyik ízelt lába sem tört el. Elemér boldogan fogadta be új, tengerre néző lakásába.

Ott élnek azóta is boldogságban, nyáltócsában, zacsiban.