Mit tehetünk a zöldebb Kolozsvárért, avagy miért nincsenek rigók a Sétatéren?

Ökológusok: ha meg is kérdeznek, nem hallgatnak meg minket

Mit tehetünk a zöldebb Kolozsvárért, avagy miért nincsenek rigók a Sétatéren?
Az urbanizációs „kombájn” egymás után darálja be a városszéli zöldövezeteket, olykor még természetvédelmi területeket is. Pedig Kolozsvár úgy is terjeszkedhetne, hogy ez a folyamat „ne csússzon el” a beton-, üveg-, vas- és műfüves burkolatain: megbecsülve a zöld foltokat, felismerve ezek fontosságát a levegő szűrésében, az esőzések, hőhullá­mok mérséklésében, a szabadidős tevékenységekben. Nemcsak magától értetődő racionális dolgokról van szó, hanem EU-s elvárásról is. Tény, hogy a meghagyott és újonnan kialakított zöld területek mérete, minősége a kulcsa az élhető városnak. De kinek a felelőssége mindez a közigazgatási határai közé zárt, azt viszont már rég túlnőtt városban? Mi a városvezetés, az intézmények, ökológusok, biológusok, zöld urbanisták, polgárok szerepe ebben a természeti területeket folyton felfaló folyamat alakításában? Erről beszélgettünk Szabó D. Zoltán biológussal, ornitológussal.

– Mára a Föld népességének több mint fele városokban él, 2050-re pedig tíz emberből hét él majd városi környezetben. Az urbanizációs folyamat felerősödésének köszönhetően a város még inkább ráépül a természetre. Ilyen körülmények közt hogyan kellene viszonyulnia a lakosságnak, önkormányzatoknak a még meglévő zöld területekhez?

– Mindenképpen becsülnie és értékelnie kell a megmaradt zöld foltokat. A terjeszkedési trendet nem lehet megállítani, ez folytatódni fog. Van szerencsére egy ellenkező folyamat is szerintem: az emberek nemcsak elfoglalnak, hanem fel is adnak területeket. A városoktól távol eső falvak ugyanis egyre inkább elnéptelenednek, itt valamennyit – úgymond – visszanyer a természet. Nyilván a városok terjeszkedése kiváltotta káros hatás a természetre jóval hangsúlyosabb ennél a nyereségnél. Igazából a várostervezés dolga lenne e káros hatások csökkentésére odafigyelni. Vannak arra is példák bőven, hogyan lehet megőrizni az értékes természeti zónákat. Ha ezeket jól kezelik, vigyáznak rájuk, akár még jobbakká is válhatnak a természetes élőhelyeknél. Erre Kolozsváron is van nagyon jó példa: a botanikus kert, ami a BBTE tulajdona. Ugyanezt megtehetné a város is a parkjaival.

– Miért kellene törődnie a városi embernek az értékes természeti területeivel, miért érdekelnék őt a madarak, rovarok, ilyen-olyan burjánok? Van épp elég gond ezenkívül is…

– Szerintem a természetben töltött idő, a mozgás, a sport, a kikapcsolódáskultúra hozzá kellene tartozzon a városi ember életéhez is, a munka, a bevásárlás és a szórakozás mellett. Rengeteg kutatás van, amit főleg szociológusok, pszichológusok végeznek, ezek pedig megmutatják, hogy a természet, a madárdal, a rovarok által keltett különböző hangok nyugtató, kikapcsoló hatással vannak az emberre ebben a túlhajszolt életben. Elég hétvégén kinézni a Sétatér óriási tömegeire, hogy bizonyságot nyerjen: az ember valahogyan ösztönösen vágyik az üveg-, vas-, betonkörnyezetből kimenni a természetbe. Visszatérve a madarakra, ha csak az éneküket hallgatjuk vagy kicsit is megismerjük őket és viselkedési formájukat, akkor nagyon érdekes és élvezetes világ tárul elénk.

– Tovább kötekednék… Miért ne kapcsoljak be helyette régebben felvett madárhangot vagy madarak viselkedéséről szóló videót a telefonomon? Miért törődnék a természetbarát területekkel?

– Mert örömet okoz, mert jól érzed magad. Szerintem ezt nem lehet racionális érvekkel alátámasztani. Ezt úgy is mondják, hogy jót tenni jó. Ha önzetlenül segítek akár embereket vagy akár állatokat, akkor az egyfajta elégedettséggel, örömmel tölti el az embert, amitől jól érzi magát a bőrében.

– A madarak jelzői az egészséges zöld foltoknak?

– A madarak elég jó indikátorai az egészséges zöld területeknek és – például a rovarvilággal ellentétben, aminek feltérképezéséhez sokkal több szakember szükséges – viszonylag könnyű őket felmérni. A madarakat elég sok amatőr is ismeri, ilyen vonatkozásban szintén van váro­sunkban jó példa, mégpedig Kolozsvár madarainak atlasza, amely a kolozsvári madárvilág sokszínűségét mutatja be fél évtizednyi terepmunka eredményeként. A kötet a Román Madártani Egyesület (SOR) gondozásában látott napvilágot, román és magyar nyelvű változatban is kiadták.


Terjeszkedik a város (Fotó: Rohonyi D. Iván)

Zöld „foltok” Kolozsváron

– A Kolozsvár közigazgatási területén fellelhető zöld „foltokat”, zöldövezeteket laikusként három csoportba oszthatjuk: közparkok, illetve a terek, utcák, járdák növényzete; meglévő és a városperemi területeken kialakuló, gombamód szaporodó magánkertek, a városrendészeti terv (PUG) szerint beépítésre váró városperemi részek – ezek általában mezőgazdasági tevékenységtől felszabadult magánterületek, ezeken jelenleg olyan kaszálók, rétek, szántók, bokrosok, régi gyümölcsösök, fiatal erdők vannak, amelyeket az elmúlt évtizedekben hódított vissza a természet; természetvédelmi és Natura 2000-es területek. Főleg az első kettő ökológiai értékéről kérdeznélek, ezeket a területeket az építkezések, felújítások közvetlenül fenyegetik. Mi a helyzet ma ezen a téren? Mi mondható el e zöld foltok természeti gazdagságáról az urbanizáció jelenlegi szakaszában?

– Ami a közparkok, illetve terek, utcák, járdák növényzetét illeti, a nagy összefüggő területek mindig értékesebbek. Az ökológiában a szigetbiogeográfiai elmélet világosan kimondja, hogy nagy összefüggés van a zöld sziget mérete és a benne található fajok száma és diverzitása között. Minél nagyobbak a park- és erdőszigetek, annál több faj él ezekben. Minél több sziget van egymás közelében, annál valószínűbb, hogy ha lokálisan – egyik szigetből – ki is hal valamelyik faj, akkor a másikból visszatelepedhet. Ezért kell hálózatban gondolkodni és lehetőleg összekötni ezeket. Divatos azt mondani, hogy ökológiai folyosókat kell létrehozni. Ezeknek is óriási szerepük van, de számos élőlény van, amelyik elég mobilis ahhoz, hogy zöldfolyosó nélkül megtalálja az útját, csak ehhez ezek a szigetek közel kell hogy legyenek egymáshoz. A szigetek összekapcsolásában a város magánkiskertjeinek nagy szerepük van, ugródeszkaként szolgálhatnak az élőlényeknek e szigetek között. A madárnak vagy rovarnak nem mindegy, hogy végig betonon kell mennie vagy van a kiskerteknek hálózata, amin át lehet jutni.


Amikor nem gomba, hanem ház nő majd az erdőszélen (Fotó: Rohonyi D. Iván)

– Ehhez nyilván a hátsó kertjeinkben sem a beton- és kőburkolatnak kellene dominálnia, de maradjunk még a közterületeknél… Parkjainknak, például a Sétatérnek vagy a jelenleg felújítás alatt álló Vasutas parknak, a Hunyadi (a román színház mögötti – szerk. megj.) térnek az ökológiai érteke mekkora napjainkban?

– Én azt látom, hogy ez az újfajta parkrendezési módszer a madaraknak nem felel meg. Ennek szemmel látható oka, hogy nincsenek bokrok és aljnövényzet, hanem pusztán simára nyírt gyep és fák. Diákkoromban, 94–95-ben, amikor a Kémia Kar épületében, a Sétatér mellett voltak óráim, lementünk szünetben, és rengeteg kiugráló feketerigót tudtunk akár kézzel is megfogni és meggyűrűzni. Ezek a feketerigók ma teljesen hiányoznak onnan, nem élhetnek meg ezekben az „átlátható” parkokban, folyamatosan nyírt gyepeken. Nincsenek.

– Mindenféle sötét másodjelentése lett a bokroknak, szemetet begyűjtő, teret elzáró, korlátozó jellegükre figyelünk elsősorban…

– Igen, veszélyes helyeknek is tekintik a bozótosokat, de a bokrokkal nem tűnnek el az erőszakos emberek és a szemét sem. Nem így kellene megközelíteni a problémát.


Erdőbe nyúló kerítés a Mező/Câmpului utcában (A szerző felvétele)

– A járdákon, kikövezett terekbe ültetett néhány bokrot is meglátogathatják a madarak?

– Persze. Ha az egzotikus, nem őshonos díszcserjék helyett olyan helyi fajtákat választunk, amelyek madaraink táplálkozására alkalmasak, akkor ezekbe a kis csokrokba is ellátogatnak. A szúrós, kisgyermekek játékát veszélyeztető fajták helyett bő listából választhatunk megfelelőeket. Az egyik például a fagyal. A 60–70-es években épített kommunista lakónegyedekbe még ilyen fajtákat válogattak városszerte.

– Térjünk át a magánkertekre, a városperemi, beépítésre váró kaszálókra, rétekre, fiatal erdőkre. Ha már van a lakásom mellett kiskertem vagy kiköltözöm ilyen területből „lenyesett” földdarabba, mit tehetek az épületek mellett megmaradó részen, hogy azzal a természet élő hálózatát segítsem fenntartani? Értékes az ott talált spontán növényzet? Hagyjam meg vadon burjánzani, vagy be kell avatkoznom?

– Ez elég komplex kérdés. A természetvédők között is vannak viták, hogy az élővilágban nagyon gazdag gyepeken (réteken), kaszálókon – amelyek emberi tevékenység által fenntartott élőhelyek voltak – hagyjuk-e a természetet végigmenni folyamatán vagy avatkozzunk be. Kaszálás-legeltetés híján ezek bebokrosodnak, és főleg ha erdő van a közelben, akkor beerdősülnek. Idővel biztosan számos jelentős fajt elveszítünk, ellenben ott lesz egy erdő, aminek szintén nagy természeti haszna van. Ezt az ökológiában szukcessziónak hívják. Akár a szántó is eljuthat oda, hogy rendre betelepednek a növények és helyében 150-200 év múlva akár tölgyerdő lehet. Nagy rendszerben gondolkodva, mint például Kolozsvár közigazgatási területe, ezt is meg kellene tervezni tájtípustól függően. A magyarországi nemzeti parkok például vásárolnak legelő állatokat és számos ilyen területüket legeltetik, kaszáltatják, még akkor is, ha ez nekik pénzbe kerül. Jobb helyeken a város is felvásárol zöld területeket, összefüggő nagy részeken gátolja meg az építkezést, majd természetbarát módon kezeli, gondozza. De visszatérve a kiskertekre, bármelyik spontánul kialakult ökoszisztéma értékesebb a kőburkolat, rövidre nyírt gyep opciójánál. Én például úgy próbálom kezelni a saját kertünket, hogy meghagyok csipkebokrot, csalánt is. Vagyis az egyik részen nyírom, a másikon meghagyom. Van olyan rész, amit csak egyszer vagy kétszer nyírok le évente. A minél mozaikosabb kezelési módszer a megfelelő, amivel azt szeretném elérni, hogy mindig maradjon a kertemben búvóhely, emellett etetőt, itatót helyezek ki az állatvilág számára. Aki ehhez tippeket szeretne, egy kattintásra talál a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán (mme.hu).


Eltűntek a parkokból a bokrok (Fotó: Rohonyi D. Iván)

– Az építési engedélyeken a törvény minden telekre maximális beépíthetőségi arányt (POT) szab meg, amely zónánként változó lehet. A nem védett, de jelenleg biodiverzitásban értékes területeken ez garancia-e a felhúzott épületek melletti földdarab növényzetére nézve? Mond-e valamit a szabályozás arról, milyen legyen a ház melletti beépítetlen terület, hogy – amint mondtad – a most még szigetként szolgáló, összefüggő területekből kialakított kiskertek hálózata legalább ugródeszkaként szolgálhasson 2050-ben is az élőlényeknek az élőhelykeresésben?

– Én azt hiszem, hogy a romániai természetvédelem még olyan csökevényes állapotban van, hogy ide nem jutott el. Nem hinném, hogy valaki ezzel foglalkozna. Ez is területrendezési, építkezési probléma, az illető községnek, városnak kellene eldöntenie. Ebben nyilván látom a biológus szakember szerepét, csak nem tudok arról, hogy valaha valaki megkérdezett-e erről szakembereket. Vagy ha meg is kérdezték, megfogadták-e a tanácsát…


Natura 2000-es területre épített házak a Bükkben – az utolsó szatellitkép óta már több ház is „kinőtt”. A vékonyabb vonal a Natura 2000-es terület határvonala (Forrás: Erdély Természete Egyesület/naturatransilvaniei.ro)

– Ha Kolozsvár közigazgatási határain belül a város szeretne minél önfenntartóbb rendszer lenni – kevésbé támaszkodva a környező községek zöld szolgáltatásaira –, akkor e törekvésben kinek a hatáskörébe tartozik ezt átlátni, megtervezni, illetve gyakorlatba ültetni?

– Közigazgatásilag a várost a polgármesteri hivatal irányítja, neki van hatalma és eszközei arra, hogy ezt kitalálja és életbe is léptesse. Én azt hiszem, hogy Kolozsváron nagyon sok szakember van, aki ebben tanácsot tud nyújtani. Ezek egy részét megfogadják, másik részét nem. Minket például felhívott egyik kivitelező cég megkérdezni, hogy a felújítás alatt álló Szamos-parton, a Donát negyedben beültetésre váró növények mennyire jók a madaraknak. Botanikus kolléganőmmel jót nem mondhattunk azokra, csak rosszat: a lista fele invazív és idegenhonos, amelyeken a madarak nem tudnak táplálkozni és megtelepedni. De a kivitelezés utolsó fázisában már nagyon késő szakértőt megkérdezni. És sajnos ebben a szakaszban már nem változtattak, mert megvásárolt és beültetésre érkezett állományról volt szó. Őket már nem lehet hibáztatni, a felújítási folyamatban legutolsó láncszemként kerestek meg. Kaptak egy listát, szerződést, amit végre kell hajtaniuk.

– De ki tudja megmondani, hogy milyen bokrok kellenének Kolozsváron közterületeinkre, kertjeinkbe?

– Számos jogilag és szaktudásban is alkalmas tanácsadó egyesület, kivitelező cég létezik erre. Például a Román Madártani Egyesület (SOR) kolozsvári irodája, a brassói kertészeti cég (Eco Spaţii Verzi Kft.), amely az én tanácsomat is kérte már munkájában, vagy egyesületünk, a Milvus Csoport. A Keleti parkban is dolgoztam olyan építészeti céggel, amely beadott pályázatot. Ez történetesen nem a nyertes pályázat volt, de nagyon sok kollégám a nyertes pályázatnak is segített e szakismeretet gyakorlatba ültetni. Tehát megkapják ezt a tudást, de valahogy mindig egyszerűbb megvenni a forgalomban levő divatos növényeket és azokkal teleszórni a területet. Ezek a kertészeti cégek, amelyek meg merik kérdezni a szakembereket, szerintem szaporodni fognak, kiskertjeinket is értékes zöld területekké tudják varázsolni, ráadásul a természetbarát létesítés és gondozás nem jár feltétlenül pluszköltséggel. Én úgy érzem, hogy nagyon sokszor csak beszélünk, és nem hallgatnak meg minket. Kolozsvárnak nagyon sok jó szakembere van, de ezek nem az állami hivatalokban dolgoznak…

– Mi lehet ennek az oka?

– Több oka van. Egyrészt nem szakmai kritériumok szerint veszik fel az embereket, hanem politikai alapon. Másrészt, ha szakember is kerülne be, tehetetlenné válik a jelenlegi bürokratikus akadályokba ütközve és az átpolitizált intézményben. Valószínűleg a fizetések sem óriásiak. Szerintem ezért van az, hogy nem dolgoznak jó szakemberek a zöld területeinket kezelő állami hivatalokban. A nagyon kevés kivételre jó példa, amiről tudok: a Hargita és Kovászna megyei Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP) és Környezetvédelmi Ügynökség (APM), ahol vannak jó szakemberek. Nem tudnak ők sem folyamatosan hatékonyan dolgozni, de ott a helyzet jobb.

– Egyetemen oktattál, most is bedolgozol. A városi vezetés nyitottsága hiányában tudsz-e az egyetemek felől kezdeményezett, finanszírozást kapott olyan kutatásokról, amelyek Kolozsvár szintjén szociálisan relevánsan vizsgálják a zöld területeket?

– Nem tudok.

– Arra gondolok most itt nagyon lelkesen, hogy ha Kolozsvár mint az ország egyik legdinamikusabban urbanizálódó városa ebben az inerciában egyre inkább ráépítkezik a még meglévő zöld foltjaira, akkor létezik-e forgatókönyv az elkövetkező 5-10-20 évben arra, hogy ennek milyen kihatása lenne az itt élő emberekre?

– Nem tudok erről.

– Szükségesnek tartanád?

– Biztosan kellene ilyen stratégia.

– Ebben a problémában az egyetemnek kellene nyomulnia a városvezetésre megoldásjavaslatokkal, vagy a város vezetésének kellene behívnia a szakembereket?

– A város megtalálhatja a szakembereket az egyetemen kívül is, de az egyetem is nyitott erre a kapcsolatra.

– Mi a legrosszabb forgatókönyv? Tegyük fel 2050-re minden Kolozsvár-peremi magánterület, jelenlegi zöld folt beépül…

– Van az embernek jóléti indexe, amit nem lehet pénzben mérni, hanem abban, hogy mennyire boldog és hogyan érzi jól magát. Ez biztos csökkenni fog. De előbb-utóbb azokból az emberekből is, akik ide jönnek, a vállalkozó kedvű, változást is akaró emberekből kialakulhat olyan réteg, amely azt akarja, hogy a város úgy fejlődjön, hogy az jó legyen. És ideje volna meghallgatni a szakembereket, tanácsot kérni tőlük, hogy ez előbb alakuljon ki és ne utóbb.

„A világon élő mintegy 10 000 [madár]fajból 2041 faj – körülbelül 20% – »lakik« városokban […] A városi atlaszoknak gyakorlati szerepük is van, kiegészíthetik például a városi életminőséget mérő módszereket. […] Várostervezési szempontból komoly kihívást jelent, hogy miközben a megyeszékhelyen fokozatosan növekszik a kereslet az új lakóépületek iránt, a város peremén húzódó, értékes természeti elemekben bővelkedő területek az építkezések miatt fokozatosan veszítenek biológiai sokféleségükből. A költő madárfajok kiszorulása ezekről a területekről a városi életterek minőségi romlásához vezet. A madarak védelmét egy tágabb perspektívából is szemlélhetjük – figyelmeztetnek a kötet szerzői. – Ha a fajgazdagságuk (és gyakoriságuk) élőhelyeik minőségét tükrözi, akkor értelemszerűen az élőhelyeik megóvására tett erőfeszítéseink nemcsak a madarak számára szükségszerűek, hanem ugyanígy az emberek számára is” – olvasható a Kolozsvár madarainak atlasza előszavában, illetve a kötet megjelenéséről szóló BBTE-sajtóanyagban.

(Borítókép: Vonzódunk a természetbe, sokszor mégsem ügyelünk rá / fotó: Rohonyi D. Iván)