Ennek az „új módinak” az egyik ékes példája volt Klaus Iohannis elnöknek az aranyosgyéresi légi bázison tett szerdai látogatása is. Egyrészt a meghívó késő este érkezett szerkesztőségünkbe, alig volt idő este 10 óráig elküldeni az akkreditációs adatokat, ezt követően pedig a meghívó fél nem értesített a kérelem elfogadásáról/elutasításáról sem, ahogy az illett volna. Így fordulhatott elő, hogy csak megérkezéskor derült ki, valamiért mégsem kerültem fel az akkreditált személyek listájára. Elkérték személyazonossági igazolványomat, telefonomat, ellenőrizték, valóban elküldtem az akkreditációs kérvényt. Egyik katona még azt is megkérdezte: kettős állampolgár vagyok-e… Aztán hosszas várakozás a hidegben, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) munkatársai mindannyiunkat megmotoztak. Szabványos működési eljárás, mondták.
Felfigyeltem, hogy alig van riporter, a sajtósok túlnyomó többségét a háromlábú állványokat magukkal cipelő operatőrök és a fotóriporterek tették ki. A Cotroceni-palota munkatársa aztán világossá tette, hogy az elnök csupán beszédet mond, kérdéseket nem lehet feltenni neki - ez viszont a meghívóban nem szerepelt. Az operatőrök felszerelték állványaikat, kameráikat, a fotósok készenlétbe helyezték magukat, az elnök pedig megérkezett, megtekintette a vadászgépeket, rövid katonai szemlén vett részt, egy kis beszédet is hallhattunk, majd – becsületére legyen mondva – odajött az újságírók „ketrecéhez”, megköszönte jelenlétüket és munkájukat.
Egyik újságíró kérdést próbált feltenni, elvégre nem minden nap látogat Kolozs megyébe és főleg egy légvédelmi bázisra Klaus Iohannis. Külföldön is bevett szokás, hogy ilyen esetekben az újságírók a közvéleményt érdeklő témákkal kapcsolatosan kérdéseket kiabálnak be, (leg)több esetben pedig a magas rangú tisztségviselők eltérnek a protokolláris előírásoktól, megállnak, és válaszolnak. Most nem így történt: Iohannis szó nélkül távozott. Az egyik újságíró kolléga például arra lett volna kíváncsi: vajon csak „a fegyverek beszélnek”? A román diplomáciának milyen esélye van a közvetítésre, válságmegoldásban való részvételre? Lám-lám Orbán Viktor magyar miniszterelnök személyesen találkozott az orosz elnökkel Moszkvában…
A sajtó mellőzésére bőven volt példa az utóbbi időben, elég Emil Boc esetére gondolni, a polgármester csak azt követően volt hajlandó ismét rendszeres sajtóértekezleteket tartani, hogy beperelték mulasztása miatt. Vagy a média időszakos tájékoztatását mellőző érdekvédelmi szervezet elnöke, és még sorolhatnánk. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a különböző közintézmények vezetői, a politikai képviselők számára igen kényelmes ürügy a koronavírus: a közegészségügyi helyzetre való tekintettel a sajtóértekezleteket az online térbe helyezték át vagy teljesen felfüggesztették. A zoomos értekezleteken pedig sokkal körülményesebb kényelmetlen témákat boncolgatni, azokkal kapcsolatos kérdéseket feltenni. Ilyenkor szinte mindig „műszaki malőrök” jelentkeznek, az illetékes ezért vagy azért nem válaszol.
A demokrácia egyik alappillérének számító médiát szántszándékkal mellőzik, el- és megkerülik. Úgy vélem, nem túlzás az elvárás, hogy a fontos tisztségeket betöltő politikusoknak igenis az újságírók rendelkezésére kell állniuk, és mindentől függetlenül a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre legjobb tudásuk szerint választ kell adniuk - különösen ilyen feszült helyzetben. Ezért (is) vannak ott, erre kaptak mandátumot. Bármennyire is kényelmes, egyik félnek sem kedvező ez a mikorofonállvány-újságírás.
