Meseoviban, mesekocsmában telemesélték a várost
Vissza

Meseoviban, mesekocsmában telemesélték a várost

Rengő szoknya, hullámzó tenger, sétáló emberke bűbájolódhat kezeink mozdulatából, hajunk póklábbá válhat, az erdőben ménest, odút, világító szarvú szarvasokat láthat elvarázsolódott szemünk, vadkörte és csokiillatot, eső utáni földszagot érzünk, ha belépünk a mesék birodalmába úgy, ahogyan azt szombaton Kolozsváron is megteremtették a budapesti Tekergő Meseösvény és Meseszó Egyesület mesemondói. És ott aztán tényleg bármi megtörténhet. Délután pedagógusoknak tartottak képzést arról, hogyan lehet hatékony oktatási segédeszközként használni a mesét, este pedig egymásnak adták az ízesebbnél ízesebb szavakat az Insomniában a válogatott mesemondók, a pajzán történetekhez legalább olyan sikamlós-nevettető népdalokat hozott Both Zsuzsa. Díjazták a mesepályázat gyermek és felnőtt pályázóinak legjobb meséit, amelyeket rövidesen a Szabadságban olvashatnak.

Mmm, de jó illat van! – szakadt ki valakiből a sóhajtás, mialatt a képzeletbeli erdőben jártak, mindeközben persze körben csücsültek a gyerekek Hajós Erikával, a kolozsvári Tekergő mesenap kitalálójával Kolozsváron, az Életfa székházában, ahol kamasz fiúk is leleményesen szőtték a mesét szombaton délelőtt, a kicsik pedig igazi versenytársaiknak bizonyultak a kreatívabbnál kreatívabb ötletek terén. De ugyanígy szövögették a mesét a János Zsigmond kollégiumban, és népzenei koncertet is hozott a mesenap a kolozsváriaknak. Dél körül kihirdették a mesepályázat gyermek kategóriájának győzteseit, és több nyertes mesét fel is olvastak a jelenlévők örömére. A 7–8, 9–10, illetve 11–16 évesek kategóriájában mintegy kéttucatnyi díjat osztottak ki, ezek a mesék egyébként a Szabadságban is megjelennek majd a következő hetekben, hogy mindannyian gyönyörködhessünk a fiatalok tehetségében. Sőt, a felnőttekében is, hiszen a pályázat nekik is szólt, és a legjobbakat szintén olvashatják majd. A felnőttek díjkiosztója az esti mesekocsmában zajlott: Tamás Anetté (Miskolc) a legjátékosabb mese, Bereczki Szilviáé (Kolozsvár) a legeredetibb, Harka Sáráé (Budapest) a legszívderítőbb, Hachbold Helga Ritáé (Soltvadkert) a legmeghatóbb, Csongor Andreáé (Dunakeszi) a legédesebb, Tankó Andreáé (Kolozsvár) a legigazibb és nagy örömünkre egykori kolléganőnkké, Nagy Marcsié a legbizarrabb mese díja. A közönségdíjat Vita Piroska kapta.

Szinte tucatnyi mesemondó jött vidékünkre a II. Tekergő mesenapra. Jöttek Magyarországról, de erdélyiek, helybeliek is, jöttek alig húszévesek, aztán érettebb ifjak, de hófehér bajszúak is, jöttek férfiak és nők. Ugyanolyan lelkesedéssel és igényességgel meséltek a gyerekeknek, mint este a felnőtteknek. Az Insomnia kávéház fenntartott termében a csilláron is lógtak a mesekedvelők, és nem csak egy-egy mesét mondott el Hajós Erika, Bedőházi Beáta, Gregus László, Pintér Zsolt, Bukovics János, Kiss Ágnes, Molnár Enikő és Orza Borbála. A tréfás és pajzán mesék legtöbbje nyomdafestéket alig-alig tűr, de meg egyébként is csak mesélve hallgatni a legeslegigazibb, annál több útravalót rejt a tarisznyánkba – bár hoppá, jut is eszembe az a mese, ahol a királylány csak olyan férjet keres, aki nem káromkodik, így a szerelemben egymást felfedezve aranyalmácskákat, kutat rejtő sűrű erdőt, abból inni kívánó, nyakában csebreket hordozó lóról beszélnek a fiatalok. Both Zsuzsával (no meg a Tokos zenekarral és a tavalyi Páva-győztes Horváth Áronnal) olyan népdalokat énekeltünk egymásnak feleselgetve férfiak és nők, mint például a Jancsiról szóló, aki addig sír, amíg a vágyott kisasszony ágyába bejut, majd aztán menekülne már, de nem lehet: „Megint csak sír a Jancsi/Megint mi a bajod szívem, Jancsi/A kisasszony megengedné,/hogy az ágyba felmehetnék/Meg van vetve, gyere szívem, Jancsi.” A házigazda Szántai János modern mesével zárta az estet, s bár kicsit megsavanyodott tőle szánkban a bor, hej de tagadhatatlanul rátapintott a lényegre: politikai meséjében egy RMDSZ-es politikushölgy és EMNT-s férfiú a világot elemésztő különleges katasztrófa egyetlen túlélői, akiken az emberiség újrateremtése múlik. És hát bizony az összebékíthetetlenség oltárán csúfosan el is múlik. A mese feloldozást nem ad, s nem is adhat, azt magunknak kellene megtalálnunk.

A mesemondók Kalotaszentkirályon és Válaszúton is jártak a múlt héten, és a zsoboki gyermekotthonban is meséltek a gyerekekkel, no meg Ördöngösfüzesen a híres mesélő Hideg Anna nénivel is találkoztak. Mint a mesekocsma után elmondták, nagyon jól érezték magukat nálunk, annyira, hogy megszületett bennük a kívánság: mesefesztivált szerveznének Erdélyben. Mi meg nem is mondhatunk mást, minthogy már nagyon várjuk!

Orza Borbála kocsmamesél


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Kelemen Hunor a bizalmatlansági ...
Csíky Boldizsár és Orbán György ...
Viszonylatok

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ