Mmm, de jó illat van! – szakadt ki valakiből a sóhajtás, mialatt a képzeletbeli erdőben jártak, mindeközben persze körben csücsültek a gyerekek Hajós Erikával, a kolozsvári Tekergő mesenap kitalálójával Kolozsváron, az Életfa székházában, ahol kamasz fiúk is leleményesen szőtték a mesét szombaton délelőtt, a kicsik pedig igazi versenytársaiknak bizonyultak a kreatívabbnál kreatívabb ötletek terén. De ugyanígy szövögették a mesét a János Zsigmond kollégiumban, és népzenei koncertet is hozott a mesenap a kolozsváriaknak. Dél körül kihirdették a mesepályázat gyermek kategóriájának győzteseit, és több nyertes mesét fel is olvastak a jelenlévők örömére. A 7–8, 9–10, illetve 11–16 évesek kategóriájában mintegy kéttucatnyi díjat osztottak ki, ezek a mesék egyébként a Szabadságban is megjelennek majd a következő hetekben, hogy mindannyian gyönyörködhessünk a fiatalok tehetségében. Sőt, a felnőttekében is, hiszen a pályázat nekik is szólt, és a legjobbakat szintén olvashatják majd. A felnőttek díjkiosztója az esti mesekocsmában zajlott: Tamás Anetté (Miskolc) a legjátékosabb mese, Bereczki Szilviáé (Kolozsvár) a legeredetibb, Harka Sáráé (Budapest) a legszívderítőbb, Hachbold Helga Ritáé (Soltvadkert) a legmeghatóbb, Csongor Andreáé (Dunakeszi) a legédesebb, Tankó Andreáé (Kolozsvár) a legigazibb és nagy örömünkre egykori kolléganőnkké, Nagy Marcsié a legbizarrabb mese díja. A közönségdíjat Vita Piroska kapta.
Szinte tucatnyi mesemondó jött vidékünkre a II. Tekergő mesenapra. Jöttek Magyarországról, de erdélyiek, helybeliek is, jöttek alig húszévesek, aztán érettebb ifjak, de hófehér bajszúak is, jöttek férfiak és nők. Ugyanolyan lelkesedéssel és igényességgel meséltek a gyerekeknek, mint este a felnőtteknek. Az Insomnia kávéház fenntartott termében a csilláron is lógtak a mesekedvelők, és nem csak egy-egy mesét mondott el Hajós Erika, Bedőházi Beáta, Gregus László, Pintér Zsolt, Bukovics János, Kiss Ágnes, Molnár Enikő és Orza Borbála. A tréfás és pajzán mesék legtöbbje nyomdafestéket alig-alig tűr, de meg egyébként is csak mesélve hallgatni a legeslegigazibb, annál több útravalót rejt a tarisznyánkba – bár hoppá, jut is eszembe az a mese, ahol a királylány csak olyan férjet keres, aki nem káromkodik, így a szerelemben egymást felfedezve aranyalmácskákat, kutat rejtő sűrű erdőt, abból inni kívánó, nyakában csebreket hordozó lóról beszélnek a fiatalok. Both Zsuzsával (no meg a Tokos zenekarral és a tavalyi Páva-győztes Horváth Áronnal) olyan népdalokat énekeltünk egymásnak feleselgetve férfiak és nők, mint például a Jancsiról szóló, aki addig sír, amíg a vágyott kisasszony ágyába bejut, majd aztán menekülne már, de nem lehet: „Megint csak sír a Jancsi/Megint mi a bajod szívem, Jancsi/A kisasszony megengedné,/hogy az ágyba felmehetnék/Meg van vetve, gyere szívem, Jancsi.” A házigazda Szántai János modern mesével zárta az estet, s bár kicsit megsavanyodott tőle szánkban a bor, hej de tagadhatatlanul rátapintott a lényegre: politikai meséjében egy RMDSZ-es politikushölgy és EMNT-s férfiú a világot elemésztő különleges katasztrófa egyetlen túlélői, akiken az emberiség újrateremtése múlik. És hát bizony az összebékíthetetlenség oltárán csúfosan el is múlik. A mese feloldozást nem ad, s nem is adhat, azt magunknak kellene megtalálnunk.
A mesemondók Kalotaszentkirályon és Válaszúton is jártak a múlt héten, és a zsoboki gyermekotthonban is meséltek a gyerekekkel, no meg Ördöngösfüzesen a híres mesélő Hideg Anna nénivel is találkoztak. Mint a mesekocsma után elmondták, nagyon jól érezték magukat nálunk, annyira, hogy megszületett bennük a kívánság: mesefesztivált szerveznének Erdélyben. Mi meg nem is mondhatunk mást, minthogy már nagyon várjuk!
Orza Borbála kocsmamesél
