A januárra tervezett teljesítés csúszik, és mindössze két hónap van a képzeletbeli célszalag átszakításáig. A szignógyűjtés, nem győzik ismételni illetékesek és kommentátorok, csak egy szakasza annak az amúgy is hosszas, buktatókkal és vargabetűkkel teletűzdelt folyamatnak, ami a kisebbségvédelem nemzetközi érvényesítését jellemzi. Ebben a témakörben a sikerek is csak idővel érnek be és nem egyértelműen mutatkoznak meg. Valójában az Idővel való verseny, mert míg a jogi kereteket és garanciákat kidolgozzák, fogy és morzsolódik, asszimilálódik a minoritás. Nemzetállami logikával csak gond van a kisebbségekkel. Plusz költség és fölös törődés („hasznuk”, ha van, a hídszereptől a szolgálatos bűnbakig terjedő skálán mérhető).
Bér relevanciáját viszonylagossá teszi, hogy papírra nyomtatott íveken is gyűlnek a támogatások, a MSP digitális platformjának folytonosan frissülő adataihoz kell folyamodnom, ha mégis egyfajta látleletét vázolnám a kampánynak. Miközben ez a szöveg cikké alakul, éppen 235 ezernél tart a feltöltött támogatások száma. Ausztria ott van az élvonalban, mintegy 20%-a gyűlt össze az országra kiszámolt kvótának (Dél-Tirol lehetne itt az egyik magyarázat), de Belgiumban igen szerény az érdeklődés, dacára annak, hogy mintegy 70 ezer fős őshonos német kisebbséggel rendelkezik, de annál elgondolkodtatóbb, hogy Bulgáriában még enyhébb az érdeklődés, bár itt több mint félmilliós török kisebbséggel számolunk. Dánia szintén „éltanuló”, és ez az ottani mindössze 2%-os német közösség aktivizálásának tudható be, miközben a finnországi svédek, úgy tűnik, jóval kevésbé nem vevők a MSP hívószóra. A balti államok közül egyértelműen Lettországban eredményes a kampány, az itteni orosz kisebbség az összlakosság 30%-át adja; ehhez fogható az oroszok aránya Észtországban is, de itt igen csekély az aláírók aránya, mint ahogyan Litvániában is, ahol viszont 12%-os az oroszok és lengyelek együttes jelenléte. Az ibériai térfélen a baszkok körében szimpatikus a kezdeményezés, és várhatóan a katalánok is felzárkóznak rövidesen, ezzel újabb löketet kap a spanyolhoni kampány, amely eddig online-változatban 12 és fél ezer aláírást eredményezett.
Nem célom újabb adatokkal terhelni az olvasót, mindössze arra utalnék, hogy az arányokat tekintve egyre inkább körvonalazódni látszik az, hogy a Minority SafePack hangsúlyosan Kárpát-medencei ügy, bár a kezdeményezők egyértelműen kontinentális összefogásban gondolkodtak a startoláskor. A több mint negyedmillió romániai (erdélyi) aláírás, az 50 ezret meghaladó felvidéki (melyből csak valamivel több mint 3 ezret regisztráltak online), és a jelenleg százezerre tehető magyarországi támogatás (ebből 35 és félezer online-szignó) arra enged következtetni, hogy a végeredményből a “magyar tábor” - ha az adatok evolúciójában nem következik be drasztikus módosulás - a célként és feltételként szabott milliós tétel igen nagy hányadát biztosítja. A magyarországi aláírásgyűjtést, (amelynek ritmusa vélhetően-várhatóan az elkövetkező hetekben pörög fel) némileg “zavarja”, hogy a két kampány ebben az időszakban egymásra csúszik: a parlamenti választásoké és az MSP-támogatásé. Április negyedikén, mindössze négy nappal az ottani voksolás előtt kiderül, hogy milyen mértékben hatott ki ez az átfedés. Szeretném remélni, hogy két hónap múlva nem a magyarázatokkal és fanyalgásokkal telített nyilatkozatok, hanem a révbe érkezés és a hatékony szolidaritás sikerélménye ösztönzi írásra a majdani vezércikkek, gyorselemzések szerzőit.
